Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

Szerelmi rulett a Fehér Házban

Központ június 5, 2018 Társadalom

Franklin D. Roosevelt egykori amerikai elnök

A férj Amerika egyik legnépszerűbb, négyszeres elnöke, felesége az emberi jogok bajnoka: a világ First Ladyje. Látszólag boldog házasságuk valójában válságos: a férjnek szeretője van, felesége a politikába menekül, leszbikus kapcsolatban vigasztalódik.

 

Társas magányuk nagy valószínűséggel különböző gyerekkori élményeinkkel magyarázhatóak. Franklin Delano Roosevelt egy milliomos fiaként, 1882-ben egyből beleszületett a jólétbe és az őt szerető családba. Alkalmazottak serege leste minden kívánságát, szülei soha, egy ujjal sem nyúltak hozzá, ha rossz fát tett a tűzre. Boldog gyerekkorát egy mákszemnyi felhő sem árnyékolta be. Nyilván ennek köszönhette azt a különös képességét, hogy megnyerő magabiztosságával optimista légkört tudott teremteni maga körül. Apja korai halála után távoli rokonát, Theodore Roosevelt elnököt tekintette példaképének. Hozzá hasonlóan ő is hat gyereket akart, és leendő anyjuknak Eleanort, az elnök unokahúgát, a család „rút kiskacsáját” szemelte ki. Az ifjú Eleaonor, eltekintve előreugró fogsorától, korántsem volt rút, de egész életére rányomta bélyegét boldogtalan gyerekkora. Szüleit korán elvesztette, de amíg éltek, mást sem hallott anyjától, mint hogy milyen csúnya. Egyedül az apja szerette, aki viszont halálra itta magát.

Tizenkét évig gyerekeket szült

Esküvőjükön sem ő volt a központ, hanem a nagybátyja, az Egyesület Államok elnöke, akiről csípős nyelvű lánya meg is jegyezte: „Minden esküvőn a papa akar lenni a menyasszony, és minden temetésen a holttest”. Házasélete úgy kezdődött, hogy anyósa bérelt házat a fiataloknak – átjárással a sajátjába -, ő is rendezte be, Eleanor véleménye senkit sem érdekelt, még a bútorokat sem merte átrendezni. Kötelességtudóan megszülte a hat gyereket, akinek a nagymama mindig elmondta, hogy „Én voltam az igazi anyátok, Eleanor csak kihordott benneteket”. Tény, hogy az okos, művelt Eleanor nem sokat konyított a gyerekneveléshez. Csecsemő kislányát reggelente egy kalitkában kitette az ablakba levegőzni, kezeit az ágyhoz kötözte, hogy „ne nyúlhasson illetlen testrészeihez”.

Nem avatkozott bele semmibe, belenyugodott a családban betöltött, alárendelt helyzetébe, régi kedvteléseivel – a lovaglással, autóvezetéssel – is felhagyott. Férje nélküle járt szórakozni, ő pedig depressziósan ült otthon, a gyerekekkel. Lassan elmúlt a szerelem, magára maradt. Beletörődött, hogy nem illenek össze. Egy csinos, életvidám, vonzó férfi és egy gátlásos, visszahúzódó nő, aki a gyerekszülésen kívül semmi másra nem alkalmas.

Főhivatásos politikusfeleség

Eleanor alárendelt helyzete akkor változott meg, amikor 1911-ben férjét beválasztották New York állam szenátusába. A semmihez nem értő feleségről kiderült, hogy politikusfeleségnek nélkülözhetetlen. Fáradhatatlan volt, még értelmes tanácsokat is tudott adni férjének. Önbizalma megnőtt, újra megtanult autót vezetni. Ami pedig a szerelmet illeti? Egyszer azt mondta felnőtt lányának, hogy „A szex egy teher, amit el kell viselni”. Hatodik gyereke után úgy érezte, eleget tett kötelezettségeinek, már nem kell több „terhet” elviselni. Franklin azonban túl sármos és szenvedélyes férfi volt ahhoz, hogy lemondjon a testi örömökről, és összeszűrte a levet a nála tizenkilenc évvel fiatalabb titkárnőjével. Lucy Mercer egy előkelő, régi, de elszegényedett család feltűnően szép lánya volt, egy ideig Eleanor titkára és bizalmasa. Amikor Eleanor rájött a viszonyukra, válni akart, ezzel férje is egyetértett, nem úgy a család. Saját anyja is megfenyegette a fiát, hogy ha elválik, egy centet sem fog kapni tőle. Tanácsadói pedig figyelmeztették: feleségével leghatékonyabb segítőtársat veszítené el. Így aztán együtt maradtak. Feleségének egyetlen kikötése volt: többé nem találkozhat Lucyvel. Ezután viszonyuk gyökeresen megváltozott. A szerelem átalakult politikai szövetséggé. Eleanor sebzett önérzetére jótékonyan hatott a független életmód, már az anyósával is bátran szembeszállt. Attól kezdve, hogy férjét alelnökének választotta a Demokrata Párt, aktívan bekapcsolódott a kampányba, már azzal sem törődött, hogy új, csinos titkárnő, Marguerite LeHand tűnt fel férje oldalán.

Lebénult férje gyámolítója

Egy váratlan sorscsapás újból átrendezte a kapcsolatukat: Franklin gyermekparalízist kapott, deréktól lefelé teljesen megbénult. Eleanor, aki mindig azt hitte, hogy kettőjük közül ő a gyámoltalanabb, most először érezte, hogy szüksége van rá a férjének. Olyan erőforrásokat fedezett fel magában, amelyek őt is meglepték. Kiváló ápolónő vált belőle: katéterezet, mosdatta, öltöztette magatehetetlen férjét, átvette a családi gazdálkodás irányításait, a szülői terhek apai részét is, és arra biztatta, ne adja fel politikai ambícióit. Szerencsére Franklint most sem hagyta el veleszületett optimizmusa, és nemcsak visszatért a politikai életbe, hanem 1933-ban őt választották meg az Egyesület Államok elnökének. Ekkor hozta a legjobb formáját: reformjaival talpra állította az országot, a Pearl Harbort ért japán támadás után belépett a világháborúba, és tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen, miközben négy választáson aratott győzelmet, egyedülállóként az elnökök sorában. Bámulatos teljesítmény egy deréktól lefelé mozgásképtelen, kerekesszékben élő férfitől, de ebben oroszlánrésze volt felesége fáradhatatlan munkájának és kitartásának. Eleanor harcolt a polgári és emberi jogokért, 1928-ban ő volt a legismertebb női politikus Amerikában. A First Lady szerepkörét nem túlzottan rajongott, de rájött, hogy ez saját munkájának is hasznára válik.

Az utolsó megpróbáltatás

Úgy tűnt, a házaspár megtalálta az összhangot közös munkájukban. Ha voltak is illúziói Eleanornak, hogy férje legalább szeretetet érez iránta, hamar szertefoszlottak. Az elnök nem vált impotenssé, Missynek becézett titkárnője, Marguerite LeHand a szeretője volt. Eleanor nem bánta, még kedvelte is a lányt, aki imádta a férfit, és egész életét neki szentelte. 1941-ben azonban agyvérzés bénította meg, 1944-ben meghalt. Eleanor is megtalálta a társát, Lorena Hickok leszbikus újságírónő személyében. Kapcsolatukat titkolták, csak Eleanor halála után került napvilágra kettőjük levelezése, amely harminc éven át tartó szerelmi viszonyukról lebbentette fel a fátylat. Eleanor ennek köszönhette, hogy magánéletileg összeszedte magát, és politikai karrierje szárnyalt. Az utolsó nagy megpróbáltatása még hátra volt. Férje egy hónappal a világháború befejezése előtt halt meg, hatvanhárom évesen, agyvérzésben. Felesége ekkor szembesült a rideg valósággal, hogy egykori szeretője, Mercer többször találkozott a férjével, akit Eleanor távollétében a Fehér Házban rendezett fogadásokra is meghívott olykor. Halála pillanatában is ott volt mellette. Ráadásul a titkos találkák szervezésében nemcsak az egész titkosszolgálat, hanem Anna lánya is közreműködött. Anna árulását soha nem bocsátotta meg. Magánélete romokban hevert, de emelt fővel távozott a Fehér Házból, töretlenül folytatta munkáját mint az ENSZ amerikai küldötte, majd a szövetség Emberi Jogi Bizottságának elnöke. 1962-ben halt meg, hetvennyolc éves korában.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 344

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.