Központ
2017. december 17. vasárnap, Lázár, Olimpia
Borús
Vasárnap
Borús
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Szexi luxust tervez a vásárhelyi születésű lány: „Éjszakai alvásokat is kihagyok egy jó dizájnért”

Pál Piroska október 30, 2014 Társadalom
Venczel Kati

Venczel Kati

Venczel Kati Marosvásárhelyen született, és közel tizenöt éve női fehérneműket tervez. A 36 éves dizájner stílusát frissként, innovatívként, szexiként határozzák meg, aki a színeket és a formákat sokoldalúan és változatosan ötvözi. A jelenleg Székelyudvarhely mellett élő Kati a népszerű fehérneműgyártó, a Jolidon luxusbrandjének főtervezője, emellett pedig két kislány édesanyja.

– Hogyan lesz egy vásárhelyi lányból a Jolidon luxuskollekciójának tervezője? Hol tanultál, hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a divat világával?
– Három szóban összefoglalható: szerencsével, tehetséggel és sok-sok munkával. Tanulmányaimat Marosvásárhelyen kezdtem a Művészeti Líceumban, ahol tanáraim támogattak, bíztak bennem, olimpiászokra küldtek, és szép eredményeket értem el. Ekkor körvonalazódott számomra a szakma, a hivatás. Nem volt kérdéses, hogy tanulmányaimat folytatom-e, így tudásomat Kolozsváron, a Ioan Andreescu Művészeti és Design Egyetemen kamatoztattam. Ott újabb versenyeken vettem részt, és ez is arra ösztökélt, hogy jobb, még jobb, a legjobb legyek.
Magna Cum Laudéval végeztem a divattervezői kart, és a diplomamunkám bemutatásakor a Jolidon „lecsapott” rám, így „a sors kezének” köszönhetően választottam a fehérnemű-tervezést. Először csak egy voltam a sok közül, míg bele nem tanultam a mesterségbe, ugyanis ez teljesen új műfaj volt számomra, tele kihívással. Aztán vásárokon, kiállításokon, bemutatókon, versenyeken vettem részt, ahol bizonyítanom kellett, nem utolsó sorban magamnak. Az öt Ultra Lingerie nemzetközi verseny közül – ahol a világ legjobb márkái mérették meg magukat – kettőn szereztem trófeát, az utóbbin a létező legtöbbet és legjelesebbet. Ekkor már én voltam a Jolidon luxusbrandjének a főtervezője. Az első díj elnyerésénél még a Jolidont képviseltem, ezt követően jött létre a luxusbrand, a Prelude, amelynek én lettem a főtervezője. A második díjsorozatot már a Prelude-dal nyertem, és ezt követően egyedül „vittem tovább a markát”. Ez pedig a mai napig így van.

– Honnan meríted az inspirációd?
– Úgy vélem, az inspiráció legtöbbször gyakorlat és hozzáállás kérdése. Előfordul, hogy hosszabb szünet után nehezemre esik egy új kollekciót elkezdeni, úgy érzem, semmi sem inspirál, nincs ihletem. De amint ráhangolódok a tervezésre, egyik ötlet a másikat követi, pörög az agyam éjjel-nappal, sokszor úgy érzem, már le sem tudok fékezni. De természetesen a határidő mindig leállít, és akkor váltok, mert a fehérneműk mellett fürdőruhákat és kiegészítőket tervezek, „szabadidőmben” pedig ékszereket is.
És hogy mi inspirál? Minden és bármi, ami tetszik vagy felkelti érdeklődésem. Lehet az film, könyv, vagy sláger, akár egy kirakatban látott tárgy, vagy a kifutó. Inspirálhat egy szín, egy anyag, egy kellék, vagy egy irányzat is.
prelude1
– Mi a véleményed az erdélyi piacon kapható fast-fashion ruha-, fehérneműdarabokról? Minőségükről, árukról?
– Az erdélyi piac igen gyengén áll e téren. Olaszországban például Trezzo sull’Adda nevezetű kis helységben 30 kilométeres körzetben két óriási bevásárlóközpont is elérhető, jobbnál jobb fast-fashion márkákkal, viszont itt, Erdélyben többszáz kilométert kell utazni esetenként, hogy mondjuk a Zara fast-fashion boltban vásárolhassunk. Egyébként úgy gondolom, szükség van erre az irányzatra tájainkon, hisz ez kifutói divat a luxusmárkák árainak töredékéért, vagyis: aktuális trend elérhető áron. Bár néha ez az ár is magas lehet számunkra az átlagfizetéshez viszonyítva, hiszen nem engedheti meg mindenki magának a Zara-cuccokat. Amíg nyugatabbra ezek a brandek a nagytömeg márkái, nálunk általában az „elit”, a jó anyagi körülmények között élő személyek öltözködnek ezekbe a ruhákba.
Ami pedig a minőségüket illeti: sokat nem várhatunk el, hiszen ez a lényege a fast-fashionnek: eldobható, felváltható, minél rövidebb életű legyen. Talán egy szezont sem viselik ezeket a ruhadarabokat, mert hetente érkeznek az újabbnál újabb modellek az üzletek polcaira. Másfelől a minőség szinte már nem is szempont sok vásárló szemében. Ugyanakkor az „eldobható divathoz” szükség van a nagyon olcsó, „kínai” tömeggyártás elterjedésére, azaz alacsony áron kell ezeket a ruhadarabokat előállítani, és kedvező áron eladni ahhoz, hogy minél szélesebb vásárlói réteg számára elérhető legyen. Viszont ismétlem: sajnos, ami a nagytöbbségnek elérhető és olcsó, egyáltalán nem biztos, hogy Erdélyben is az.
katimunka
– Van-e divattervező, dizájner példaképed akár itthoni, akár a nagy divatláncok tervezői között?
– Rengeteg tervezőt csodálok képzelőerejük, tehetségük, alkotásaik miatt, hosszú lenne ez a lista. De nem tudok példaképet megnevezni. Előfordul, hogy több szezonon át kedvelek bizonyos tervezőket, aztán egy újabb dizájner stílusa ragad magával. Viszont a fehérnemű területen gondolkodás nélkül Chantal Thomass a favorit.

– Nappal vagy éjszaka tudsz inkább dolgozni?
– Gyerekkorom óta éjszakázó típus vagyok. Mikor mindenki alszik, elcsendesedik a város, nem zavar semmi és senki, akkor tudok igazan koncentrálni, alkotni, tervezni. Képes vagyok akár teljes éjszakai alvásokat kihagyni minden lelkiismeret-furdalás nélkül egy jó dizájnért. Ez viszont az utóbbi időben egy kicsit változott, hiszen három éve a fontossági sorrend élére a két kislányom került. Amióta anya vagyok, a munkám egy időre háttérbe szorult. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tervezek, csak nem annyit, mint korábban és megszakításokkal, kevesebb fehér éjszakával. Most már akkor dolgozom, amikor a lányaim megengedik nekem, legyen az nappal vagy éjszaka.
prelude15
– Meg lehet-e élni Erdélyben divattervezőként?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert én megélek, és vagyunk még így páran. De legtöbben nem maradnak a szakmában, illetőleg foglalkozást vagy országot váltanak. Remélem, a jövő többet, jobbat ígér.

– Szabadidődben mivel foglalkozol?
– Gyakorlatilag nincs szabadidőm. Egy 8 hónapos és egy 3 éves kisgyerek, tervezői munka mellett, és egy nagy udvarral rendelkező régi parasztház mellett sok szabadidő nem marad. Mindig hallom az óra ketyegését…

– Milyen tanácsaid vannak azoknak a kezdőknek vagy pályaválasztóknak, akik a divatszakmák felé kacsintgatnak?
– Gyönyörű szakma, és megéri harcolni érte, mert bizony küzdelemre lesz szükség a megélhetésért, valamint sok munkára, tehetségre, érzésre, kapcsolatokra és egy jó menedzserre.

Share Button
Ennyien olvasták: 743

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.