Központ
2018. május 24. csütörtök, Eszter, Eliza

Talentumok szolgálatában

Központ június 20, 2013 Társadalom

Talentumok szolgálatában

talentum

– interjú Dóczy Tamással, a Talentum Alapítvány alelnökével –

– A Talentum Alapítványt különösképpen nem kell bemutatni. Hírnevét már rég megalapozta. Két évtizeddel ezelőtt Ön hozta létre…

– Összedugtuk a fejünket, oktatók, pszichológusok, művészek, hogy egy kicsit jobban oda kellene figyelni ezekre a „másféleszű”, különleges bánásmódot igénylő értékes gyermekekre. Hiszen a régi rendszer, iskola nemcsak hogy érdektelen volt a kicsit másként gondolkodó jóeszű gyermekekkel szemben, de gyakran terhesnek, kezelhetetlennek minősítette őket. Rajtuk kívántunk segíteni, az útjaikat egyengetni a bennük rejlő értékek kimunkálásában.


– Voltaképp kire és mire figyelnek? A tehetség velünk születik?

–  Ha valakinek kisgyermekként abszolút hallása van, vagy különleges látásmóddal fest, az őseitől átöröklött géneknek köszönheti. Ezekre alapozva a tehetség egy fejlődési folyamat. Születésünk után a szerencsés véletlenek folytán ezek a természetes előnyök talán kifejlődnek, befolyásolják pályafutásunkat, akár zsenivé tehetnek. A szülők, az oktatók feladata, hogy ne bízzuk a véletlenre a gyermek egyedi, különleges képességeinek fejlesztését. Csiszoljuk ezeket a drágaköveket, máskülönben ott fognak szunnyadni bennük egy életen át. A tehetség utat tör magának, időnként felbukkan, várja, hogy felfedezzük, ne hagyjuk elkallódni. Hát ez a mi hivatásunk, nemcsak az alapítványnál, hanem minden gyermekére figyelő, útját gondosan egyengető szülőnek.


– A különleges adottságokkal megáldott gyermekek felkutatása…

– A gyermekeket jól ismerő óvónőktől, tanítónőktől kérünk segítséget, a szülőknek pedig felajánljuk a szolgáltatásainkat. Hozzák el hozzánk a gyermeket, hátha a tevékenységeinken, programjainkon egy idő után valami rendkívüli kipattan a belőlük. Gyakran érkezik nehezen kezelhető, izgő-mozgó, mindig mást akaró gyermek. Ők Igazi kihívások az oktatók számára, de talán a legnagyobb sikerélményünk az, amikor egy ilyen gyermek pár év talentumozás után egyre jobban teljesít.


– Ha rátalálnak egy tehetségesnek ígérkező gyermekre, hogyan tovább, miként fejlesztik a különleges adottságait?

– Ritkán tudjuk előre, hogy mi a gyermek erős oldala. Ezért szeretettel befogadó, a gyermekre, az ő igényeire, kreatív gondolataira figyelő, változatos környezetet kínálunk fel neki, amiben sok érdekes, szórakoztató foglalkozás követi egymást. Azt próbáljuk elérni, hogy feloldódjon, egyre otthonosabban mozogjon, merje kimondani az ötleteit, szárnyaljon a kreatív fantáziája. Feloldódik, és akkor bekövetkezik a csoda: olyan rendkívüli adottságok jönnek a felszínre, amiről gyakran nem is álmodott senki körülötte. Ettől kezdve a további fejlesztés már a szakember dolga.


– A tehetség fejlesztése kemény és kitartó munkát igényel…

– Valljuk, hogy minden gyermek valamiben tehetséges, születésekor mindenki kapott pluszba néhány értékes talentumot. Segítenünk kell kiásni ezeket és kamatoztatni, ami odafigyelést, a gyermek részéről pedig kemény és kitartó munkát, sok áldozatot igényel. A fejlesztés első jelei csak hónapok, talán évek multával jelentkeznek, amikor a szülő rácsodálkozik a változásokra, a fejlődésre.


– Sokféle tehetségről beszélhetünk. Kezdve az ismert zenei, rajz, sport, színészi, tánc tehetségektől egészen a verbális, a kapcsolati, vagy a vállalkozói tehetségig. Mind különböző életkorban jelentkeznek. Mire tudnak odafigyelni?

– Itt egy fájó pontra tapintott. Az óvodás és kisiskolás korban még nem beszélhetünk mindenféle-fajta tehetségről, a Talentumnál a tehetségkutatás és gondozás elsősorban a rajz és a zene területére fókuszál, mert mögöttünk van a Művészeti Iskola. Volt olyan kisiskolás gyermekünk, akiről a nyári táborozás alkalmával derült ki, hogy imádja a természetet, ismer minden növényt, bogarat, ezer könyvet elolvasott róluk. Az egyik kislánynak fantasztikus verbális és kapcsolati intelligenciája volt, mindenkit levett a lábáról. Hogyan tovább ezekkel a gyermekekkel? Az egyedüli, amit tehetünk, hogy felhívjuk a tanító, a szülő figyelmét ezekre a különleges adottságokra és reménykedünk, hogy tovább fejlődnek, a későbbi körülmények nem fogják elnyomni a talentumaikat.


– Mi szükséges a tehetségen kívül ahhoz, hogy a gyermek kimunkálja a rendkívüli adottságait?

– Elsősorban a motiváció és a hozzáállás. Élvezze, amit csinál, olyan célok, sikerek lebegjenek előtte, amelyekért képes lemondani sok szórakozásról. Fontos a fegyelem és a kitartás, ebben óriási a család szerepe: mellette kell álljunk, átsegítsük a mélypontokon. És valljuk be, a kapcsolatok és a véletlen események, a szerencse is gyakran besegíthet a tehetség fejlesztésébe.


– A gyermekek eléggé leterheltek az iskolában. Marad idejük, energiájuk és kedvük a szabadidős tehetséggondozásra?

– Azért jönnek a tevékenységeinkre, mert itt vidám, játékos világba csöppennek, semmi sem kötelező, nincsenek kötöttségek, szabadon alkothatnak. Nálunk a gyermek a törvény, hozzá igazodunk, csupán a háttérből, észrevétlenül terelgetjük őket a fejlődés útján.


– Az alapítványnál van egy csoport, melyen belül a hátrányos helyzetű családokban élő, de jó képességű gyermekekkel foglalkoznak…

– Ők szorulnak a leginkább a segítségünkre. Gyakran feszült a hangulat ezekben a családokban, veszekedésektől terhes, sok a korlátozás, és mindez árt a képességek fejlődésének. Az első osztályos briliáns kezdet után negyedikben már bukdácsol a gyermek, kiközösítik. Talán a legszebb kihívásunk rajtuk segíteni, ott lenni ahol nagy a szükség. Az egész családot próbáljuk támogatni, élelmiszercsomagoktól a tanfelszerelésekig.


– Egyre több szervezet kínál szabadidős foglalkozásokat, egyre nagyobb a konkurencia ezen a téren is. Hogyan viszonyulnak ehhez?

– Ősszel, iskolakezdéskor elárasztják a szülőket a szórólapok, egyre nagyobb a kínálat. Ha szabad azt mondani, az elmúlt 20 év igényes szolgáltatásai a Talentumot „márkanévvé” tették. Nagyon ügyelünk a tevékenységeink minőségére, illetve az oktatók kiválasztására, ezen áll vagy bukik a munkánk sikere. Nem ajánlunk fűt-fát csecsemőktől az iskolásokig, de az a néhány tevékenységünk, amivel elkezdjük a tanévet, az nagyon jól átgondolt, szakmailag megalapozott, gyakran egészen újszerű programokra épül. Reméljük, hogy az igazán igényes, gyermekük fejlődésére sokat adó szülők ezután is meg fognak keresni.


– Mi az elmúlt tanév mérlege a Talentum Alapítványnál? Mennyire vannak megelégedve az eredményekkel? Hogyan tovább, milyen terveik vannak?

– Az elmúlt tanévben közel 150 gyermek fordult meg a tevékenységeinken, beleértve az Esély csoport támogatottjait és a gyermekvédelem fiataljait is. Közülük a legtöbben az iskolások Törpingáló rajzcsoportjába és az ovisok általános képességfejlesztőjébe jártak. Az eredményekről a szemlátomást elégedett szülőket kellene megkérdezni.

Újabb tevékenységekkel fogunk előrukkolni az őszi tanévtől, különös tekintettel az előkészítő osztályosokra. Tovább fejlesztenénk a dráma-tánc-ének-festészet összevont performance foglalkozást, és szeretnénk egy hasonlóan széles skálán fejlesztő, a népi hagyományokra alapuló tevékenységet kitalálni.

Sajnos a gyermekek egy része „hazulról szélnekeresztett”, gyakran a nagyszülőre bízott csemete, aki eljön hozzánk, egy idő elteltével pedig továbbáll, mert a haver másfele csábítja.


– És itt jön be a szülők hozzáállása…

– Ha nincs a családban egy határozott, konzekvens szülői koncepció a gyermek fejlesztéséről, ha a szülő nem áldoz az idejéből, nincs jelen a gyermek szabadidős tevékenységein, akkor fölösleges idő- és pénzpocsékolás az egész. A tehetséges gyermeknek kivételes törődésre van szükségük a szülei, oktatói, de a környezete részéről is. A szülők hozzáállása, határozott, bíztató jelenléte, meggyőző támogatása nélkül elképzelhetetlen a tehetségek révbejutása.


– Ön és a gyermekek között több generációs különbség van. E tény akadályozta-e, vagy pedig épp elősegítette a munkájában?

– Mindig a fiatalok között éreztem jól magam, talán közéjük menekülök a világ szennye elől. Felüdít a gyermekek tisztasága, őszintesége, hálás ragaszkodása. A mai napig sokat tanulok tőlük, szeretnék egyre hasonlóbbá válni hozzájuk.


– Miként látja a tehetséges fiatalok jövőjét?

– A tehetségkutatás, gondozás nem egy látványos, sikerekben bővelkedő elfoglaltság. Amikor kiderül egy gyermekről, hogy különleges, úgy felpezsdül minden az alapítványnál, mint egy megpiszkált hangyabolyban. De különösen nagy öröm az is, amikor türelmes, kitartó munka eredményeként egy kezelhetetlen gyermek egyszer csak elkezd ránk, a csoportjára, a tevékenységre figyelni, és attól kezdve fejleszthetjük a képességeit.

A visszajelzésekből tudom, hogy nagyon sok fiatal életét sikerült jó irányba, a tehetsége mentén terelni. Sokan vannak, akiknek a későbbi pályaválasztását is befolyásolták a Talentumnál töltött évek. Akit a tehetsége vezérel, aki erre építi az életét, az minden körülmények között haladni fog előre. Hát nem fantasztikus, amikor egy életen át azt csinálhatod, amiben „király vagy”, ami boldoggá tesz?


– Vannak szülők, akik átlagosnak, és vannak, akik különleges adottságokkal megáldottnak érzik gyermeküket. Nekik mit tanácsol?

– Láttunk közepesnek nyilvánított tanulót a csúcsra jutni, és zsenit elkallódni. Függetlenül a gyermek pillanatnyi eredményeitől, mellé kell állni megértéssel, támogatni kell a próbálkozásait, bízni kell benne. A szülő bizalma szárnyakat ad, kételkedése rombol.

Figyeljenek a gyermekre, és nagyon szeressék őt. Hiszen: „A szeretet nyitja fel a szemünket a gyermek rejtett értékeire, és segít csendes társukká szegődni a célbajutásukban.” (Vekerdy T.)

Share Button
Ennyien olvasták: 300

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.