Központ
2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

Tankönyv a székelység történetéről

Központ január 25, 2013 Társadalom

konyvTankönyv a székelység történetéről

2012 szeptemberében jelent meg A székelység története című tankönyv, amelyet nagy érdeklődés követett a székelyföldiek, illetve a román sajtó és tanügyminisztérium részéről egyaránt. Előbbiek pozitívan, míg utóbbiak negatívan reagáltak rá. A tankönyvet Hargita és Kovászna megyék tanácsainak támogatásával a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont adta ki. Főszerkesztője Hermann Gusztáv Mihály történész, egyetemi adjunktus. Szerzői, természetesen a főszerkesztő mellett Ferencz S. Alpár (történelemtanár, Csíkszereda), Forró Albert (történelemtanár, Csíkszereda), Kádár Gyula (történész, újságíró-szerkesztő, Sepsiszentgyörgy), Mihály János (történész, Székelyudvarhely), Novák Csaba Zoltán (történész, Marosvásárhely), Novák Károly-István (történelemtanár, Székelyudvarhely), Orbán Zsolt (történelemtanár, Csíkszereda), Sepsiszéki Nagy Balázs (néprajzkutató, Sepsiszentgyörgy), Sófalvi András (régész-történész, Székelyudvarhely), és Sztáncsuj Sándor József (régész, Sepsiszentgyörgy). Az illusztrációkat Gyöngyössy János készítette, lektorálta Pál-Antal Sándor ny. levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

 

A könyvet először Csíkszeredában mutatták be 2012 szeptemberében, majd Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen is. 2013. január 17-re a Vásárhelyi Székely Kaszinó egy beszélgetésre hívta meg Hermannt és munkatársait, a Köpeczi-Teleki Palotában lévő Bulgakov kávéházba. Itt a meghívottak a tankönyv létrejöttéről és fogadtatásáról értekeztek.


A felkérésnek nem lehetett nemet mondani

A rendezvényen Gáspár Sándor újságíró, házigazda és a közönség kérdéseire Hermann Gusztáv, Pál-Antal Sándor és Gyöngyössy János válaszoltak, illetve fejtették ki véleményüket egy-egy felmerülő kérdés kapcsán. Hermann Gusztáv a tankönyv születésének körülményeiről a következőket mondta:

„Egy csíkkozmási rendezvényen vetődött fel, hogy szükség lenne egy olyan tankönyvre, amelyből a székelyföldi diákok megismerhetnék saját népük történelmét. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke felkarolta a vállalkozást, ő kért fel arra, hogy ezt megszerkesszem, és a felkérésnek nem lehetett nemet mondani, hiszen ez mindenikünk szívügye. Arra törekedtünk, hogy egy koherens, egységes szöveget hozzunk össze, ami nem volt könnyű, hiszen ritka az a tankönyv, amelynek ilyen sok szerzője lenne. A szerzőgárda összetételét is úgy kellet megválogatni, hogy az tükrözze a Székelyföld területi struktúráját. Ezért van az, hogy a szerzőgárdában ott vannak a háromszékiek, a csíkiak, az udvarhelyiek és a marosvásárhelyiek egyaránt.”


Tudtuk, hogy nem lesz fáklyás menet

A tankönyv fogadtatásáról a főszerkesztő így nyilatkozott: „Mikor belevágtunk, már az elején tudtuk, hogy nem lesz fáklyás menet, tudtuk, hogy kritika fogja érni minden irányból. Mi igyekeztünk, hogy ne sértsünk meg senkit, hogy ne provokáljunk. Ennek ellenére a román közvélemény kételkedve fogadta, de magyar részről is voltak olyan hangok, hogy nem eléggé objektív. Az én véleményem megegyezik a George du Maurier francia íróéval, aki szerint tökéletes objektivitás a történelemben nem létezik. A tankönyvben felsorakoztattuk az egymásnak ellentmondó véleményeket is, például az eredetkérdés kapcsán, de arra is törekedtünk, hogy azokat a részeket is beépítsük, amik a székelység tudatába már évszázadok óta berögződtek.”


A tankönyv iskolásoknak szól, de olyan formában, hogy a szülőket is érdekelje

A beszélgetés folyamán Pál-Antal Sándor kifejtette, hogy a tankönyv elkészítése alkalmával több kérdést kellett tisztázni. Először is azt, hogy kikhez szól? Csak iskolásokhoz vagy nem csak? Mennyire legyen tudományos? Ma már kijelenthetjük, hogy a könyv elsősorban diákokhoz szól, de olyan formában, hogy a szülőket is érdekelje. Megfelel a tudományos igényeknek, de van olyan kérdés, amit egy tankönyvben nem lehet taglalni. A tankönyv újdonsága az, hogy a székelység történetét egészen napjainkig követi. Színes, figyelemfelkeltő kiadvány, többségében fiatal szerzőgárda munkája, akiknek nagy része aktív történelemtanár. Több ezer példányszámban jelent meg és sok székelyföldi iskolában már tanítják. Azok a székelyföldi iskolák, ahol igény van rá, ingyen kaphatnak a tankönyvből.


Nincs szükség minisztériumi jóváhagyásra

Arra a kérdésre, hogy a tanügyminisztérium engedélyezte-e a tankönyvet, a meghívottak azt válaszolták, hogy amikor nekiláttak a munkának, nem gondolkodtak azon, mi lesz a minisztérium reakciója. De a tanügyi tárca jóváhagyására nincs is szükség, hiszen ez egy nem kötelező, hanem fakultatív tantárgy, és mint ilyennek elegendő a tanfelügyelőség ajánlása ahhoz, hogy tanítani lehessen. Ettől eltekintve volt egy kis „felmordulás” a román sajtó részéről, és egy minisztérium brigád is soron kívül vizsgálódott a tankönyvvel kapcsolatban, de úgy tűnik, mára már lecsengőben van a folyamat. A tankönyv tartalmát ismeretlen szerzők lefordították (szóról szóra) románra, és ez a szöveg terjeng a világhálón, mintegy jelezve, hogy „lám milyen szörnyűségek születnek a magyar tankönyvirodalomban.” A fordítók hozzá nem értését nagyon jól igazolja például az, hogy Julianus barátot „prietenul Iulianus”-ként fordították.


Share Button
Ennyien olvasták: 182

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.