Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Péntek
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

„Teljes odaadással végezzük a dolgunkat, emberi és szakmai önérzetből”

Molnár Tibor október 16, 2014 Társadalom

1969. november 23-án sugárzott először a Román Televízió magyar nyelvű műsort. A negyvenöt éves jubileumot a szerkesztőség nagyszabású, több stációs rendezvénysorozattal ünnepli meg. A Magyar Adás múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a műsorkészítés nehézségeiről, a közszolgálatiság fontosságáról és az ünnepi – többek között marosvásárhelyi – rendezvényekről Mosoni Emőke főszerkesztővel beszélgettünk.

emo2

– Immár tizenhat éve, 1998 óta vagy tagja a Román Televízió bukaresti magyar szerkesztőségének, 2000-től állandó munkatársként, tavaly februártól pedig a Magyar Adás főszerkesztőjeként. Tudatosan készültél a televíziós pályára?

– Hirtelen olyan ijesztő, így leírva látni, hogy immár 16 éve… Nem, dehogy készültem tudatosan.  Tizennyolc évesen az ember úgy érzi, hogy övé a világ. Én is így voltam vele. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok, ráadásul egy szerencsés véletlen folytán rögtön az érettségi után Hollandiában vakációzhattam. S megláttam egy új, és igazán vagány világot. Gondolj bele… Visszatérve, épphogy elértem az egyetemre való beiratkozást. Turisztikára mentem, ki tudja, miért. De nem vettek fel; meg is érdemeltem, persze. Kapóra jött, hogy a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban később, valamikor októberben volt a felvételi. Persze, tudtam én akkor is, hogy van „írói vénám”, hogy van bennem kíváncsiság, van szóbőségem meg ilyenek. A Kollégiumban vendégtanár volt Boros Zoltán, a Magyar Adás akkori főszerkesztője, ő hívott Bukarestbe. Az adáshoz kerültem, és megtetszett ez az egész tévézésesdi. S közben elvégeztem az újságírói egyetemet is.

 – Főszerkesztővé való kinevezéseddel egy időben az RTV drasztikusan, mintegy 700 fővel csökkentette alkalmazottai létszámát, 3200-ról körülbelül 2500-ra. Egy akkori interjúban elmondtad, hogy nincs költségvetésetek, amiből új műsorokat gyárthatnátok, azóta ez valamelyest változott; nehéz volt kiharcolni?

– Jelezni szeretném, hogy nincs közvetlen összefüggés a kinevezésem és a kirúgások között. És azt is, hogy az „evaluálási procedúra” lidérce a mai napig kísért. Bár a román átszervezési minta valamennyi kínját elszenvedtük, a folyamat még korántsem ért véget. Költségvetés már van ugyan, de ez köszönő viszonyban sincs a szükségessel. Mindeddig valahogy feltaláltuk magunkat, de most, úgy érzem, romlik a helyzet.

emocimlap

– A megszorító intézkedések meghozatalakor vezetőségi szinten nem merült fel a Magyar Adás megszüntetése?

– Nem. Így, hogy megszüntetnék, nem. Teljesen másként vetődik fel ez a kérdés. Lehetetlenné válik a munka, a műsorgyártás. A költségvetés nagyon kicsi, akárhogy is gazdálkodna az ember, nem fedezi a szükséget. Nade, még ennél is nagyobb baj, hogy igazából azt a kicsit sem tudod elkölteni, mert lépten-nyomon abba ütközöl, hogy például nincs teljes forgatócsoportod. A műszaki személyzet nem dolgozhat hétvégén, mert a kollektív munkaszerződés értelmében szombat-vasárnapra is kellene fizetni őket. A kocsik sem járhatnak szombaton és vasárnap, csak ha a sofőr maga fizeti az üzemanyagot. Ez egy ilyen körkörös nyavalya: mire kibogozod az egyik részét, összegubancolódik a másik. Nem, senki sem akarja megszüntetni a Magyar Adást, senki sem akarja bezárni a közszolgálati tévét. Csak valahogy egyre lehetetlenebb működtetni. Aki tud olvasni a sorok között, az láthatja, hogy irtó kacifántos jelenséggel állunk szemben.

– A közhiedelem szerint a közszolgálati televízió „a mi taxáinkból és adólejeinkből él”, holott ez nem teljesen így van.

– A hiedelem nagymértékben megalapozott. A köztévé három típusú bevételi forrása közül a fő bevételi forrás valóban a tévéilleték. Igaz, hogy ez Európa-szerte a legkisebb, családonként 4 lej havonta, de mégiscsak ez az elsőszámú bevétel. Az állami költségvetésből kapott összeg mondhatni teljes egészében a földi sugárzást biztosító, korábban állami, majd privatizált részvénytársasághoz, a Rádiókommunikációs Társasághoz kerül. Bár a tévének utalják ki az összeget, a kizárólagos haszonélvező ez a részvénytársaság. A harmadik bevételi forrás a reklámokból származik, de a köztévére vonatkozó reklámsugárzási szabályok értelmében ez nem igazán mérvadó. Hiedelem ide vagy oda, a köztévé fenntartása valóban az állampolgárok és az állami költségvetés kötelessége. Erre van is törvény, tehát nem ezzel van a gond, hanem azzal, hogy az RTV mindenkori vezetőségének mind a mai napig nem sikerült elmagyaráznia az embereknek, hogy mit jelent a televíziós közszolgálatiság. Hogy ez az adófizetői kötelesség milyen formában térül meg az ő számukra. Hogy mennyire fontos, hogy egy tévécsatorna ne legyen kitéve a különféle magánérdekek szolgálatának, hanem valóban a köz szolgálatában álljon. Tudatában vagyok annak, hogy a fenti sorok sokakat felkavarnak, és sokféle értelmezésre adnak lehetőséget. Mégis: én ebben a passzivitásban látom az okát annak, hogy a közszolgálati tévé, és általában a közszolgálatiság ellenes propaganda ma ennyire működik.

– Kvázi napra pontosan negyven­öt évvel ezelőtt, 1969. november 23-án sugárzott először a Román Televízió magyar nyelvű műsort. A majd’ félévszázados évfordulót rendhagyóan ünnepeltétek augusztus végén: a magyar szerkesztőség két napra kitelepedett a Hargita megyei Hidegségbe, a IX. Csángó Túrós Puliszka Fesztiválra, ahol a riporterek, operatőrök, vágók, gyártásvezetők a nézőkkel közösen tekintették meg a több mint négy évtized legjobb, Gyimesben forgatott pillanatait…

– Nagyon szép műsort állítottunk össze a gyimesi Hidegségben. Hála érte a kollégáknak és a fesztivál szervezőjének, Csilip Árpádnak. 45 év van annyira múlt, és van annyira kerek, hogy megérje megünnepelni. A Magyar Adás az egyetlen hazai televíziós műsor, amelynek közel félévszázados régisége van, és amely ezt a múltat fel is tudja mutatni. A kollégák ugyanis 1969-től rögzítik mindazt, ami arra érdemes. Ennek jórésze megmaradt, és úgy döntöttünk, megéri megmutatni a nagyközönségnek, hiszen az archívumnak tagadhatatlanul dokumentumértéke van.

emo3

– „Termésünk legjavát mutatjuk be Hidegségben, sőt, felkerestük és idehívtuk azokat, akik a felvételeken annak idején szerepeltek, hiszen a tapasztalatunk azt mutatja, hogy az emberek nagy szeretettel fogadják a múltat, mintha mostanában felértékelődött volna” – nyilatkoztad volt ott a helyszínen. Jó az, ha felértékelődik a múlt?

– Miért lenne rossz? Bármilyen közhelyesen is hangzik, mindennek el kell jöjjön az ideje. A múltnak is. A Magyar Adás múltja most érik be igazán. A több évtizeddel ezelőtt lefilmezett, akkor, mondjuk úgy, hétköznapi történetek mára ünnepivé lettek. Akárhol vetítjük ezeket a régi riportokat, vasárnapi hangulat teremtődik…

– A tavaly februári átstrukturálás után sem szűntek meg az RTV anyagi gondjai, jelenleg is a csődszakadék szélén ballanszírozik, a műsorgyártás napi szintű problémát jelent…

– Igen. Utaltam már rá, hogy szinte lehetetlen gyártani. Az a tény, hogy a nézők friss műsorokat is kapnak tőlünk, igazából a kollégáknak köszönhető. Mi nem normát teljesítünk. Teljes odaadással végezzük a dolgunkat, emberi és szakmai önérzetből. Kicsi fizetésért, állandó bizonytalanságban. Én ezért nagyon hálás vagyok a kollégáimnak.

– A Magyar Adás készítőivel Nagyszebenben találkozhat legközelebb a közönség, ugyanis meghívást kaptatok az idén kilencedik alkalommal megrendezett Ars HUNGARICA fesztiválra, amelyre zenei felvételekkel, pontosabban jazzmuzsikával érkeztek majd. Erre mikor kerül sor, illetve készültök-e egyéb jubileumi rendezvényekkel is?

– Az Ars HUNGARICA-t november 12-16. között szervezik meg. Hálás köszönet, hogy a szervezők itt is vendégül látnak. Nem érkezünk üres kézzel. November 14-én, pénteken a MAGYARADÁS45: Nagyszeben a tévében című rendezvényünkön a Nagyszebenhez kötődő anyagokból vetítünk. Meghívtuk Boros Zoltán volt főszerkesztőt, hiszen a Magyar Adásban sugárzott zenei műsorok, azok is, amelyek Szebenben készültek, elsősorban az ő nevéhez fűződnek.

Ezenkívül még három évfordulós rendezvényünk lesz novemberben: 15-én, szombaton a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár zárónapján bemutatjuk a régi Magyar Adásról szóló kiadványt, A MI MAGYAR ADÁSUNK címmel. A könyv szerkesztői Józsa Erika, Simonffy Katalin és Tomcsányi Mária. Nagyon izgalmas kötet, a kollégák személyes élményein alapulva az 1969-1985 közötti időszaknak állít emléket. November 16-ára, vasárnapra Boros Zoltán hívott meg egy különleges szülinapi rendezvényre a marosvásárhelyi Jazz&Blues Clubba, amelyen a legendás és szintén a Magyar Adáshoz köthető Metropol együttes is jelen lesz. Végül, az első sugárzás napját jelző november 23-án tartjuk meg a zárógálát, a tervek szerint Sepsiszentgyörgyön. Rendezvényeinkről felvételek is készülnek, így a nézők is velünk ünnepelhetnek.

Szép dolog, hogy vannak, akik segítséget ajánlanak fel a Magyar Adás számára. Tekintettel arra, hogy a tévéadó továbbra is bekerül az intézménybe, nem természetes, hogy külső segítségre szorulunk. Ám az anyagiak leosztása, kezelése nem rajtunk múlik. Rajtunk az múlik, hogy a körülményektől függetlenül ne tántorodjunk el attól, amit felvállaltunk. Ez pedig a közszolgálatiság elvének megfelelő műsorszolgáltatás. Akkor is, ha kapitalista szóhasználattal a főszerkesztőt managernek, a tisztelt nézőt pedig haszonélvezőnek titulálja a köztévé mai vezetősége.

Share Button
Ennyien olvasták: 398

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.