Központ
2018. november 19. hétfő, Erzsébet

„Több ízben is lett volna lehetőség revízióra”

Nemes Gyula június 4, 2017 Társadalom

Trianon

Az első világháború végén egész Európa gyászban, betegségben, romokban hevert. A békeszerződések, diktátumok pedig az eljövendő történelmi nézeteltéréseket készítették elő. A győztes Szövetséges és Társult Hatalmak és Magyarország között a békeszerződést (vagy diktátumot) 1920. június 4-én, 97 évvel ezelőtt, írták alá a versaillesi Nagy Trianon-kastélyban. Ennek értelmében Magyarország elveszítette területének kétharmadát, a lakossága pedig a korábbi 21 millióról alig 8 millióra csökkent. A határon kívül rekedt, idegen megszállás alá került több mint három millió magyar nemzetiségű és érzelmű ember. A téma szakértőjét, dr. Raffay Ernő történészprofesszort kérdeztük.

Dr. Raffay Ernő a magyarországi  rendszerváltás idején országgyűlési képviselő, az Antall-kormányban a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára volt. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karáról vonult nyugdíjba a közelmúltban.

„A háborúkat, amióta létezik nemzetközi jog, a harcok elülte után – amelyben az egyik fél győz, a másik meg katonai értelemben vereséget szenved – mindig békeszerződéssel zárják le. Az 1920. június 4-én aláírt Trianoni szerződés, amelyet mi a Horthy-korszakban békeparancsnak mondtunk, most simán diktátumnak nevezünk, nemzetközi jogilag szabályos egyezmény volt. Voltak ugyanis a győztesek, ők pedig megmondták, hogy mit tartalmaz majd, és az Apponyi Albert vezette delegációnak mutatták, hogy hol kell aláírni. Abban különbözik ez a Trianoni békeszerződésnek nevezett diktátum a többi ilyen hasonlótól, hogy aránytalan. Aránytalanul sújtja a Magyar Királyságot. Mondok egy példát: a napóleoni háborúk az 1790-es évek közepétől 1815-ig tartottak, amikor Napóleont nemzetközi koalícióval megverték, száműzték, megmérgezték és meghalt. 1815-ben a Bécsi kongresszuson összeültek a győztesek és a vesztesek. A vesztesek részéről volt egy francia diplomata, aki olyan ügyesen tárgyalt, hogy a következő legalább 100 évre biztos alapokon maradjon a béke. És ebben rejlik a különbség! Először is: a tárgyalásokra nem hívták meg az egyik legnagyobb vesztest, a Magyar Királyságot. Másodsorban pedig, amikor meghívták, akkor sem tárgyaltak velük. Különböző bizottságokban tárgyaltak: gazdaság, hajózás, határok stb. A Magyar Királyság képviselőit, Apponyi Albert gróf vezetésével csak az aláírásra hívták meg, Benárd Ágost munkásbiztosítási orvost és Drasche-Lázár Alfréd téglagyárost, akik nyilván nem voltak jeles politikusok. A nemzetközi jog előírja a tárgyalásos megegyezést, amit ebben az esetben elmulasztottak.

A szomszédok megszállták és kirabolták Magyarországot!

A háborúnak két nagy vesztese volt: az Osztrák-Magyar Monarchia és a Német Császárság. Raffaytól megtudtuk, hogy Németországtól a terület és a lakosság 8-11%-át vették el. Magyarországtól a lakosságnak 65%-át és a területnek – ez a megdöbbentően aránytalan, ami soha nem fordult elő 2 000 év alatt – 71,3%-át. Tehát 4 négyzetkilométerből majdnem hármat elvettek és egy négyzetkilométert meghagytak. Ráadásul a szomszédok már korábban, a szerződés aláírása előtt megszállták Magyarországot és kirabolták. Például a román hadsereg elvitt körülbelül 30 000 vagon holmit: az írógéptől a varrógépig, a gyártól a repülőgép üzem felszereléséig.

„Aki azt mondja, hogy nem volt lehetőség a revízióra, az nem mond igazat!”

Dr. Raffay Ernő szerint a Trianon utáni Magyarországnak 1947-et követően is több ízben lett volna lehetősége a revízióra, de a mindenkori kormányok nem használták ki a felmerülő lehetőségeket. Egy okirat tanúsága szerint Hruscsov elvtárs a Szovjet Kommunista Párt főtitkára visszaajánlotta Kárpátalját, de azt a Kádár János vezette magyar országvezetés nem fogadta el. Sőt 1958-ban Marosvásárhelyen ki is jelentették, hogy Magyarországnak semmiféle területi igénye nincs szomszédaival szemben. „Ilyen körülmények között, mikor a magyar állam vezetői mondanak le erről, akkor a revízió kilátástalan. Jött azonban a rendszerváltás és a három trianoni utódállam közül – Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia – kettő felbomlott. Először Csehszlovákia 1992 decemberében, lett Szlovákia, volt szlovák kormány, de nem volt hadseregük, ekkor a magyar kormány előtt egy nagy történelmi lehetőség állt. A másik Jugoszlávia felbomlása, ami nem békésen, hanem nagyon véres, szerb-horvát háború során bomlott fel, ekkor Magyarországnak szintén lett volna lehetősége horvát-szlovén szövetségben, békés úton is, de akár fegyveres úton is fellépni és megváltoztatni az államhatárokat. Tehát aki azt mondja, hogy nem voltak lehetőségeink a rendszerváltás idején, az nem mond igazat” – vélekedik a történészprofesszor.

Share Button
Ennyien olvasták: 480

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.