Központ
2018. november 20. kedd, Jolán

Túrára fel! – Istenszékéről a világ   

Nemes Gyula október 30, 2018 Társadalom

Volt szerencsém és alkalmam baráti társasággal túrázni, bevallom, életemben először. Fárasztó volt, de megérte. Az Istenszékére másztunk ki, eléggé nehéz terepen, mondhatni szinte „toronyiránt”. A lejövetelnél egy „ekés” vezetett a kijelölt túraösvényre, így már lazább volt az aljba érni. Túrákat az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) is szervez, ezekről lehet tájékozódni az egyesület honlapján és facebookos oldalán. Az EKE marosvásárhelyi fiókjának elnökét, Unger Zsombort is megkérdeztük, hogy mikor, milyen túrákat szerveznek az idén, mit kell tudni ezekről, na meg, hogy hogyan kerüljük el a vadállatokkal való találkozást.

Dédabisztra irányából húszan „futottunk” neki a csúcsnak, és hál′Istennek ugyanennyien fel is értünk. A kirándulók 34 és 50 év közötti személyek voltak. A kapaszkodás szinte minden izmunkat igénybe vette, induláskor még fáztunk, aztán egyre inkább belemelegedtünk. Több helyen sár, vihar által földre döntött fa, sűrű aljnövényzet gátolt, de mindenen átgázoltunk a cél érdekében. Nehéz volt, de a csodálatos környezet, a „dicső természet” minden fáradtságunkért kárpótolt. Volt ott minden, amit az ember el tud képzelni egy ilyen helyről: sudár ezüst- és vörösfenyők, színkavalkádba öltözött lombhullatók, kristályvizű hegyi patak, szilárd sziklaszirtek, túlérett, napon aszalódott áfonyát kínáló bozót, tapló és őzlábgomba, szikrázó napsütés… Fenyőtobozt, taplót gyűjtöttünk, és a hegy derekából fakadó forrás vizét ittuk. A tetőről aztán messzire ellátni, vagy amennyire a falvakat borító füst engedi. Mert ugye ilyenkor a szemét- és tarlóégetések ideje van, ami nem csak abban keseríti meg az életünket, hogy beszívjuk az ártalmas füstjét, hanem még a kilátást is zavarja. Más túrázókkal is találkoztunk, akiket „szakemberek” vezettek a csúcsra. Mi is több értékes útbaigazítást kaptunk tőlük. Lefele jövet már a megjelölt turistaösvényt követtük. Nem bántuk meg!

„Meghirdetett túráinkra bárkit szívesen látunk!”

Remélem, sikerült az olvasók érdeklődését felkeltenem, és sokan fognak turistabotot kezükbe a következő napokban. A marosvásárhelyi EKE facebookos oldalán tájékozódni lehet afelől, hogy milyen túrákat szerveznek még idén: gyalogtúra a Torockói-hegységbe (október 27.), gyalogtúra a Kőgombákhoz (november 3.), honismereti túra Cifra-Kalotaszegre (nov. 10-11.), gyalogtúra a Siklód-kőre (nov. 17.), gyalogtúra az Egyes-kőhöz (nov. 24-25.), látogatás Nagyváradra és Debrecenbe (nov. 30-dec. 1-2.), Mikulás-túra Istenszékre (dec. 1.), évzáró túra a Bekecs-tetőre (dec. 16). A bejegyzések a túra nehézségi fokát is jelölik, illetve a túravezető nevét és telefonos elérhetőségét, akinél jelentkezni kell.

„A honlapunkon és a facebookos oldalunkon meghirdetett hivatalos túráinkra bárkit szívesen látunk, azt azonban mindig hangsúlyozzuk, hogy mindenki a fizikai felkészültségének megfelelő túrát válasszon. A túráinkat nehézségi szempontból osztályozzuk 1-5-ig, és ezt mindig a honlapunkon feltüntetjük. Az Istenszéke például egy közepesen nehéz túra, adhatunk neki egy 3-as osztályozást. Általában a késő ősszel, télen, kora tavasszal meghirdetettek aránylag könnyű túrák, maximum 3-as nehézségűek. A nehéz magashegyi túrákhoz már egy kis tapasztalat kell és főleg felszerelés. A túravezetővel fel kell venni a kapcsolatot, aki ismerteti a nehézségeit, és mindenki eldöntheti, hogy ő ezt tudja teljesíteni vagy nem. Ha például valaki egy magashegyi túrára jelentkezik és még nem volt ilyenen vagy még könnyűeken sem vett részt, akkor őt nem szívesen visszük magunkkal. Látványos, könnyebb túránk van a Kőgombákhoz, de egy festői, szép túra a torockói is, viszont itt arra lehet számítani, hogy jó meredekek a lejtők, és ezért ez is közepesen nehéz túrának minősül” – tudtuk meg Unger Zsombortól.

„A vadállatok jobban félnek az embertől, mint fordítva”

Bevallom, tartottam attól, hogy túránk során esetleg vadállatokkal találkozunk, aztán meg utólag azért éreztem csalódást, mert mégsem találkoztunk. Nemhogy medvét, de még egy mókust sem láttunk. Az EKE marosvásárhelyi fiókjának elnökétől afelől is érdeklődtük, hogy hogyan kerülhetnek el a túrázók egy esetleges nemkívánatos találkozást.

„Vadállatokkal nagyon ritkán találkozunk, baleseteink nem voltak. Én nagyon szeretem a fotózást, de lencsevégre még egy medvét sem kaptam. A vadállatok általában jobban félnek az embertől, mint mi tőlük. Az már elég, hogyha egy társaságban beszélgetünk, közben sípolunk, fütyülünk, a túrabottal megütögetjük a fákat, amikor erdőben járunk, hogy elijessze a vadállatokat. Azok a támadások, amik történnek, és amikről hallunk, inkább abból adódnak, hogy az emberek csendben járnak. Meglepetésszerűen éri az állatot az embernek a jelenléte, és akkor félelmében támad” – mondta el lapunknak a túrázás szakembere.

Fotók: Cseke Péter

Share Button
Ennyien olvasták: 752

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.