Központ
2017. november 19. vasárnap, Erzsébet
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Havazás
Kedd
Havazás

Vargyas Réka: Hiszek a változásban!

Központ november 20, 2015 Társadalom

Rádió Gagának nevezték az osztálytársai Vargyas Rékát, pedig akkor még eszébe sem jutott, hogy valaha rádiózni fog. Állandóan fecsegett, és kommunikáció szakra jelentkezett, mégsem volt célja a médiában dolgozni. Előfordul, hogy nem értik őt a hite miatt, de ő csak egy valakinek akar tetszeni.

foto
– Hogyan jött az életedbe a rádiózás?

– Vicces, de engem már általános iskolában rádió gagának hívtak az osztálytársaim. Valamiért mindig nagyon sokat járt a szám. Az akkori emlékfüzetemben sokan írtak erről. Nekem akkor meg sem fordult a fejemben, hogy a médiában dolgozzak, ám amikor a Sapientián indult a kommunikáció szak, az én érdeklődésemet is felkeltette. Az egyetemen aztán megismertem valakit, aki a rádiónál dolgozott. Amikor úgy alakult, hogy ő felmondott, egy pillanat alatt lezajlott a fejemben a terv, hogy én ezt ki akarom próbálni. Kaptam lehetőséget, a próbaidő alatt bizonyítanom kellett, s ennek ma már hat éve.

– Ehhez képest a televíziónál is elég intenzív éveket töltöttél el.

– Viszonylag tépelődő alkat vagyok, nem szeretem a mély vizet. Amikor megtudtam, hogy megürült egy állás, azt mondtam magamnak: nincs veszítenivalód, meg kell próbálnod! És sikerült. Sokszor emberpróbáló feladat volt napról-napra megtalálni a megfelelő témát, hozzá a beszélgetőpartnert, majd felkészülni, s végül levezetni egy negyvenöt perces beszélgetést. Ebbe a tempóba bele lehet fáradni. Időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy most már azt tudjam mondani, hiányzik a tévézés.

– Visszamennél?

– Bizonyos feltételek mellett. Ha csak azzal foglalkozhatnék, ami érdekel és ami a szívemből jön. A kötelező köröket nehezen futom le. A kulturális, szociális és vallási témák állnak hozzám közelebb.

– Fontos neked a hit?

– Igen, gyakorló katolikus vagyok. Keresztény családban nőttem fel. Számomra nincs élet Istenbe vetett hit nélkül. Akad, aki jót nevet ezen, ahogy azon is, hogy gyakran olvasom a Szentírást. Ez engem nem zavar. Amit én Istenben találok, máshol hiába keresném. Egyszer Pascal jól megfogalmazta. Azt mondta, minden ember lelkében van egy Isten alakú űr, amit csak Isten képes kitölteni, és én ezzel teljesen egyetértek. Idővel arra is rájöttem, teljesen mindegy, mit gondolnak rólam az emberek, hiszen végső soron én csak egyvalakinek akarok tetszeni, ez a valaki pedig Isten. Hozzá kell tennem, hogy megvoltak a magam vargabetűi is. És ez jó volt. Ennek megvolt az ideje. Ez kellett.

– Mennyire tudod összeegyeztetni ezt az életformát a fiatal, karriert építő nő életformájával?

– Nem vagyok karrierista. Ez sosem volt az első az életemben. Különben úgy érzem, szerencsés helyzetben vagyok, hiszen azt csinálom, amit szeretek. A hitemet a mikrofon előtt is meg tudom élni. Nem prédikálok a műsoromban, de semmi olyasmiről nem beszélek, amiben nem hiszek, például horoszkópokról, ezoterikus tanokról. Nagy az igény a spirituális tanokra manapság, úgy is szoktam mondani, hogy Jézus már kiment a divatból, sokkal menőbb lila kövekben, feng shuiban és karkötőkben hinni.

– Sosem gondoltál arra, hogy külföldre menj, de legalább Magyarországra?

– Én itthon tervezem az életemet. Szeretem Magyarországon, de az ottani utcák nem az én életemről mesélnek. Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy az otthonom, fontos nekem a családom közelsége és a kultúrám. Alapvetően szeretem itt. Tudnék kívánságlistát írni, de hiszek a változásban is. Ami pedig a munkámat illeti, gyakran érzem azt, hogy rám még más feladatok is várnak. Szeretnék majd egyszer karitatív jellegű tevékenységeket is végezni. Ehhez, úgy gondolom, bátorság kell, ami biztosan jönni fog.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 1160

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.