Bakó Emese divattervező csupán 24 éves, de már szépen ível a pályája felfele. Az egyetemi végzős kollekciójával az összes díjat beseperte, és könnyen lehet, hogy sokan hordtuk az általa megálmodott ruhákat, hiszen a közismert H&M márkának is tervezett Stockholmban. Most az Elle Románia divatmagazin jelölte Emesét, hogy az országot képviselje egy olyan eseményen, ahol a világ 44 államából csupán egy-egy tervezőt választanak ki.
– Miként alakult a divattal való találkozásod?
– Bár klisének hangozhat, de már kiskorom ót érdekeltek a ruhák, az öltözködés. Komolyabban akkor kezdtem ezzel foglalkozni, amikor az internethasználat mindennapos lett, így számos olyan dolgot fedezhettem fel, amiről meg akkoriban könyveket sem kaptam volna. Ekképp kezdődött el a Harajukutól a grunge-ig terjedő érdeklődésem, és megnéztem minden elérhető divatbemutatót. Ez még a divatblogok, az influencerek és a streetstyle fotósok „korszaka” előtt történt. Ezeket a műveleteket ma is megteszem, csak sokkal szelektívebben.
– Hogyan határoznád meg az alkotói stílusod?
– Úgy érzem, ahhoz, hogy jól kialakult stílusról beszéljek, még igencsak az elején járok a pályámnak, de kollekcióimnak mindig álmodozó, mesebeli és filozófiai háttere van. Érzésekre épül, amit majd kibontakoztatok egy jól megfogalmazott koncepcióvá. Persze ezt megannyiszor hosszas kutatás előz meg, és csak ez után készülnek el a ruhák.
– Stockholmban dolgoztál a H&M-nél és Londonban a Giles Deacon divatháznál. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
– Nagyon pozitív emlékekkel tértem haza mindkét országból. Bár a két cégnek teljesen más filozófiája van, mindkét helyen új dolgokat sajátítottam el. A Giles Deacon nemrég vált haute couture-házzá, de amit már akkor náluk csináltam, az is ehhez tartozott: sok kézimunka, gyöngyözés, kézi hímzés. Rengeteg munkás kézre és időre volt szükség egy ilyen egyedi, kifinomult ruha elkészítéséhez. Sokszor túlóráztunk, de az eredmény mindig magáért beszélt. Ez egy kisebb cég – ahol az alkalmazottak száma nem több mint 15 fő plusz a gyakornokok –, itt a munka máskepp folyik, mint egy világon szinte bárki számára elérhető fast fashion cégnél, amilyen a H&M. Az utóbbi márkánál is sokat tanultam, és a legtöbb munkám számítógépes tervezés volt. Különlegesen jó érzés volt utólag a boltokban vagy az embereken látni azokat a darabokat, amelyeket még az ott töltött idő alatt terveztem.
– Mi a legnagyobb kihívás, nehézség a szakmádban?
– A divat egy biznisz, és ezt sokszor elfelejtik az emberek, és inkább művészetként tekintenek rá. A művészeti egyetemen tanultam, emiatt számomra kötelesség, de nehézség is, hogy ezt a kettőt ötvözzem. Ugyanakkor üzleti háttértudás és kapcsolatok nélkül nehéz fejest ugrani egy saját cég alapításába, itt is akadályokba ütközhetünk.
– Te magad miként öltözködsz a mindennapokban? Saját alkotásaid hordod?
– A stílusom eléggé eklektikus, sokat változott az idők során, néha nagyon egyszerű, alapdarabokból állnak az összeállításaim – farmer, póló –, máskor meg a különlegesebb darabokat keresem. Fontosnak találom a minőségi, egyszerű ruhadarabok helyét a szekrényben, és ezekre könnyen lehet építeni majd kiegészítőkkel. A cipőknek mindig kiemelt jelentősége van az ruhatáramban, hiszen egy érdekes pár sokat változtat az outfiten. És igen, néha hordom a saját alkotásaimat is.
– A régióban viszonylag sok tehetséges divattervező tevékenykedik. Hogyan sikerült neked kitűnni közülük, hiszen közismert divatblogger hordta a ruhádat, divatmagazinok elismerően írnak alkotásaidról.
– Tényleg számos tehetséges fiatal van a térségben, és mivel új iparágról beszélünk, a jövőben még többre számíthatunk. Ami engem illet, úgy érzem: jó időben voltam, jó helyen, de mindez a rengeteg és megfeszített munka nélkül mit sem ért volna. A szenvedélyem a divat, szeretek tervezni, kutatni, folyamatosan keresem a szépet, az érdekeset, és minden ezzel kapcsolatos dolog elbűvöl és leköt. Talán az is lehet a siker titka, hogy sokat adok magamból a munkáimba, lehet, hogy ez érezhető kívülállóként is, illetve örülök, hogy másnak is tetszik.
– Hogyan véled, a vásárhelyiek, erdélyiek követik a divatot?
– Vannak olyan városok Erdélyben, ahol szemmel látható a divat felé irányuló érdeklődés. Ilyen például Kolozsvár, ahol viszonylag divattudatosak az emberek, főleg a fiatalok. Ez biztosan annak is betudható, hogy ma már szinte minden darab beszerezhető a boltokban, interneten. Vásárhely viszont távol áll Kolozsvártól ebből a szempontból, itt nem is kell kirívóan öltözködni ahhoz, hogy megbámuljanak az utcán, bár az évek során nyitottabbak, elfogadóbbak lettek az emberek…
– Melyik díjadra, jelölésedre, fashion show-dra vagy a legbüszkébb?
– A legkedvesebb prezentációm a 2016-s végzős kollekcióm bemutatója, amit a kolozsvári Művészeti és Design Egyetem divattervezési szakának elvégzése megkoronázásaként, az UAD Gálán mutattam be. Utolsó voltam a sorrendben, alig volt idő átöltöztetni a modelleket, a zene hamarabb lejárt, mint kellett volna, mégis tökéletes volt. Emellett nagyon büszke vagyok minden jelölésemre: például a kétszeres Best Young Designerre a romániai Elle Style Awards keretén belül, emellett az idei London Fashion Week kiállításra, amin szintén az ország egyik képviselőjeként vehettem részt. Ezenkívül számos projektnek voltam része, például a DIPLOMA, a Zain vagy a hamarosan sorra kerülő Romanian Design Weeken való szereplés.
– A 2017-es divatból mi az, ami tetszik, és mi az, ami előtt értetlenkedve állsz?
– Általában szeretem az új, radikális változásokat a divatban, mert úgy érzem, ezekkel lépünk előre. Nyilván számos trend a múltból inspirálódik, és alkalmazkodik a jelenhez. Az egyik legerőteljesebb irányzat, amit olyan divatházak hoztak be, mint a Vetements vagy Gosha Rubchinskiy pont a kelet-európai esztétikából fakadnak, amelyek ironikusan a luxus fénypontját jelentik ma. Lehet, hogy hozzánk ez a kor időben túl közel áll ahhoz, hogy létjogosultsága legyen, és ez is árulkodik arról, hogy milyen távol állnak egymástól különböző társadalmak. Viszont vannak olyan trendek, amelyek nem véletlenül voltak egyes szubkultúrák részévé. Előfordul, hogy ma fősodrú divathullám lett belőle, de szubkulturális gyökerei miatt soha nem fog mindenki személyiségéhez, életmódjához illeni.
Kim Kardashian kommunista jelképes felsőben
– Romániát képviseled idén az Elle Fashion Awardson. Milyen érzés ez a jelölés?
– Nagyon örülök és megtisztelő számomra, hogy az Elle Románia engem jelölt, hogy az országot képviseljem. Ez a világ összes országában megjelenő Elle újságnak közös projektje, azaz 44 államnak ugyanennyi divattervező képviselője van. Nem verseny ez, hanem lehetőség, hogy a világ megismerje a fiatal tervezőket. Nagy elismerés, hogy olyan népszerű nevek között szerepelhetek én is, mint Molly Goddard, Virgil Abloh az Off-White-tól, Vika Gazinskaya vagy Tanya Taylor.
Bakó Emesére a http://ellefashionnow.com/en/designer/30 honlapon lehet szavazni.
