Gál Adél Marosvásárhelyen született, Nagyernyén nevelkedett, itt végezte az általános iskolát. A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban érettségizett, majd a teológián folytatta tanulmányait. Adél ötödéves teológia hallgatóként nem régen járt a Szentföldön. Élményeiről nekünk is beszámolt.
– Miért választottad a teológiát? Milyen cél vezérelt a lelkészi pálya felé?
– Ahogyan telnek az évek, úgy lesz egyre nehezebb válaszolni erre a kérdésre. Nem azért, mintha annyira rossz lenne a memóriám, vagy, mert kikopott volna a régi lelkesedés, hanem mert annyi minden változott bennem és körülöttem, hogy újra és újra fel kell tennem magamnak a miért kérdést – emlékeztetőül. A cél továbbra is a szemem előtt lebeg, akkor is, ha már felelősséget kell vállalni, akkor is, ha már felnőtt módjára kell viselkedni, akkor is, ha már fel kell nőni a feladathoz. Azért jelentkeztem a teológiára, mert úgy éreztem, így tudom legjobban szolgálni Istent, így tudom legkönnyebben hozzá vezetni az embereket, és leginkább terjeszteni az evangéliumot. Természetesen azóta a lelkészképem is változott, fejlődött, sok naivitást lekoptatott rólam az idő, de továbbra sem tudnék más hivatást elképzelni magamnak.
– Nem régen jártál a Szentföldön. Hogyan sikerült oda eljutni?
– A teológián a bevett szokás szerint minden évben a végzős hallgatók tanulmányi útra indulnak Izraelbe, hogy láthassák azokat a helyeket, amelyekről annyi éven keresztül tanulnak. Ez idén sem volt másként, két végzős évfolyam indult a Szentföldre. Hosszas szervezkedés, adománygyűjtés, készülődés után május 9-én éjszaka indultunk a hosszú útra.
– Mesélj, hol jártatok? Milyen helyszíneken fordultatok meg?
– A Tel Avivba való megérkezés után, úton a szálláshely felé idegenvezetőnknek köszönhetően máris megálltunk, hogy megcsodálhassuk Jeruzsálem látképét. Alig fél órája tettük be a lábunkat Izrael földjére, máris ebben a látványban gyönyörködhettünk. Betlehemben kaptunk szállást, ahol a kultúrák, vallások találkozását figyelhettük, hiszen egymás mellett él itt arab és zsidó. Vacsoránkat is a müezzin hangjára fogyaszthattuk el. Másnap egy másik helyről szemlélhettük Jeruzsálemet és az „eső árnyékát” a sivatag fölött. Ellátogattunk az Olajfák hegyére, a Gecsemáné kertbe, valamint arra a helyre, ahol a hagyomány szerint Jézus a Mi Atyánk szavaival imádkozott. Ezek után a betlehemi helyszíneket vehettünk alaposabban szemügyre: a pásztorok mezejét, valamint a születés templomát.
Jeruzsálemben az évezredes hagyomány találkozik a modern korral
Este Jeruzsálem ortodox zsidó negyedébe látogattunk, és megfigyelhettük, hogyan találkozik a régi az újjal, az évezredes hagyomány a modern korral. Harmadik nap Massadára, Heródes király palotájának maradványaihoz, Qumranba, az ottani szerzetes közösség egykori lakóhelyére, valamint a Holt-tengerhez látogattunk el, amelyben megmártózni is volt alkalmunk. A negyedik nap is nagyon élménydús volt, hiszen a Boldogmondások hegyére, Kapernaumba és Gadarába is ellátogattunk. Nem felejthetjük el azonban a hajókázást sem a Galileai tengeren, a tenger lecsendesítésének helyszínén. A hazavezető úton Jerikóban is megálltunk, hogy megnézzük a megmaradt városfalakat és a megkísértés helyét. Ezután ismét Jeruzsálembe vezetett az utunk, az ötödik napon végigjártuk Jézus szenvedéstörténetének állomásait, a Via Dolorosát, meglátogattuk a Szent sír templomot, a siratófalat, a Gihon folyó földalatti forrását, valamint Dávid városát, amelynek feltárása éppen folyamatban van. Körbejártuk Jeruzsálem óvárosának zsidó, arab és keresztény negyedeit, majd a bazárban töltöttünk némi időt. A hatodik napon a Tárborhegy magaslatáról szemlélhettük az elénk táruló látványt, majd Názáretet, Mária városát és a Jordán partját látogattuk meg, ahol éppen keresztelések zajlottak. Az utolsó előtti napon megcsodálhattuk Joppét, Cesarea Maritimát, a gyönyörű Haifáta még gyönyörűbb Földközi-tengerrel, valamint Akkot, és az ott feltárt földalatti várat, amely a templomos lovagrendhez tartozott. Utolsó nap, indulás előtt, meglátogattuk Cézárea Filippit, Baniasst, Pán templomát, valamint a Jordán folyó egyik forrását. Mielőtt a repülőtér felé vettük volna az irányt, a Kármel hegyről vethettünk egy utolsó, búcsúzó pillantást Izrael csodás földjére.
„Csodálatos volt Jézus nyomában járni”
– Milyen érzésekkel, élményekkel tértél onnan haza?
– Felsorolva talán száraznak és zsúfoltnak tűnik tanulmányutunk programja, akik ott voltunk, mégis tudjuk, mi mindent hozhattunk magunkkal a szívünkben erről a kirándulásról. Csodálatos volt Jézus nyomában járni, magunkba szívni a forró izraeli levegőt, a virágzó fák alatt Isten igéjét hallgatni és jelen lenni azokon a helyszíneken, ahol a leírtak megtörténtek. Izgalmas volt látni az ország változatosságát, sivatagból pálmaültetvényre, tengerpartra, hegytetőre utazni. Csodás volt a tengerszint alatt 400 méterrel tengerbe mártani a lábunk, beduinok sátrait kémlelni, zergéket keresni a kősivatagban, tevéket kísérni a tekintetünkkel, az ottani embereket figyelni imádság, adás-vétel, mindennapi élet közben. Élmény volt elcsendesedni és együtt énekelni, közösen igazán mély pillanatokat megélni, és együtt nevetni. Érdekes volt újra megtanulni, hogy a víz nagy kincs, és hogy az árnyék milyen fontos.
