Központ
2017. október 19. csütörtök, Nándor
Derült
Csütörtök
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Vásárhelyi tömegközlekedés: Sok jó ember elfér kis helyen?

Központ április 27, 2012 Társadalom

Vásárhelyi tömegközlekedés:
Sok jó ember elfér kis helyen?

kozlekedes

Aki Vásárhelyen él huzamosabb ideje, és gyakran használja a tömegközlekedési eszközöket, annak a buszmegállóban való toporgás, tolongás, a halkonzerv-effektus és a buszsofőrrel való szóváltás a reggeli rituálé részét képezi. Bár közpénzből nagy összeget különít el az önkormányzat erre a célra, sokan mégis azt érzékeljük, hogy vészesen közel a zsákutcába torkolló végállomás. A miértről, a panaszokról, az optimalizálásról Csegzi Sándor alpolgármestert kérdeztük, de a város lakosainak véleményére is kíváncsiak voltunk.

 

Ismeretes, hogy a jelenlegi tömegközlekedési vállalat két cégnek az együttműködéséből született a 2000-es évek legelején: a helyi közszállítási vállalat, illetve a Siletina Rt. társulásából. A helyi vállalatnak 40 busza van, a Siletinának pedig hozzávetőlegesen 60-80. Csegzi elmondta, hogy legkevesebb 120 forgalomban lévő járműre van szükség ahhoz, hogy szűkösen ugyan, de lefedjék az igényeket.

„A panaszokat valós hiányosságok szülik”

Úton-útfélen hallhatjuk, hogy a lakosok panaszkodnak a tömegközlekedésre, de Csegzi szerint figyelembe kell venni azt is, hogy – bár a panaszoknak legtöbbször valós okai vannak – a szállítás majdnem ingyenes, hisz a lakosok 80 százaléka kedvezményesen vagy díjmentesen utazik. „A kisbuszokra érkezik a legtöbb panasz, hogy tülekedés van rajtuk, és kényelmetlenek. Szabály szerint nem lenne szabad több embernek utaznia a járművön, mint ahány helyre engedélye van, de ehhez nyilván gyakoribb járatokat kellene biztosítani, ez pedig plusz költséget jelent. Lehet a minőséget javítani, de ez pénzbe kerül, így felvetődik a kérdés, hogy hajlandó-e az utas minimális költséget ebbe fektetni?” – teszi fel a kérdést az alpolgármester.

Egy másik probléma, amivel gyakran szembesülünk, a jegyadás, azaz inkább a jegy nem adás jelensége. Csegzi elmondta: „Az utas felelőssége is, hogy kérje a jegyet a buszvezetőtől. Ugyanakkor létezik olyan eset is, hogy a sofőr féláron értékesíti a jegyet, kéz kezet mos alapon pedig az utas leszálláskor visszaadja azt, a vezető meg újra eladja. Ez esetben az utas nem várhatja el, hogy korrekt legyen a sofőr, ha ők társak ebben a törvénytelenségben” – összegzett Csegzi. Hozzátette, hogy a panaszokról legtöbbször a médiából értesülnek, és az már késő, és nem visszakövethető. „A menetrend betartásában is vannak pontatlanságok, viszont működnek diszpécserszolgálatok az útvonalak mentén is, nem csak a végállomásokon. Így próbáljuk valamennyire ellenőrizni a járatokat” – fejtette ki az alpolgármester.

„Drága, de kinek?” – A lakosok 80 százaléka ingyen vagy kedvezményesek utazik

Vásárhely az ország legdrágábban tömegközlekedtető városai közé tartozik, de az alpolgármester elmondta, a városlakók jelentős része kedvezményesen utazik. Erre a célra évi 160-180 millió régi lejt áldoz a város.  A nyugdíjasok, diákok, egyetemisták, forradalmárok, stb. ingyen utaznak, az 55 év fölötti személyek pedig féláron, így gyakorlatilag az utasok 80 százaléka kedvezményezett. „A zömnek nem kell fizetnie a szolgáltatásért, ezért nem tartom drágának a 2 lejt, hisz az a kevés ember, aki jegyet vásárol, annak jövedelme van. Ha a kedvezményezett kategóriába eső személyektől megvonnánk az engedményt, akkor csökkenthetnénk 20 százalékkal a jegy árát, de nem szívesen vonnánk meg a polgárok által már megszerzett és általunk fenntartott kiváltságokat” – nyilatkozta Csegzi. Szerinte a társadalomnak el kell jutnia arra a szintre, hogy tudatosítsa: a szolgáltatásért fizetnie kell.

Optimalizálás?

„Sajnos a társulás előtti időszak egy akkora hiányt hagyott a közszállításra, illetve az önkormányzatra, aminek a terhét a mai napig visszük. Most ismét választóvonalhoz érkeztünk, korszerűsíteni kell a közszállítást: a járatok gyakoriságát optimalizálni, a szolgáltatás minőségét fel kell javítani, meg kell találnunk a civilizált formáját az utazásnak, de a zsebmetszést is meg kell fékezni. Nos, ezt kizárólag önkormányzati pénzből lehetetlen megoldani, így EU-s pályázatok lehívása lenne a megoldás” – meséli Csegzi. Korszerű járműveket, elektromos buszokat terveznek behozni a rendszerbe, és pályáznak erre a következő időszakban, sőt belefoglalták ezt a város energia-stratégiájába és előtanulmányokat is végeztek. „Úgy gondolom, ha a tömegközlekedést civilizálttá, vonzóvá sikerül tenni, biztos, hogy kisautósok közül is sokan visszatérnek a tömegközlekedéshez, így ezzel meg lehetne oldani a légszennyezés kérdését, és a helytakarékosságért vívott harcba is előrelépést jelentene” – vonta le a következtetést az alpolgármester.

Mit mondanak a lakosok?

Simon Mátyás, 28 éves: „Sajnos az összes maxi-taxi halálos csapda még a fizikailag egészséges utasok számára is, nem beszélve a mozgássérültekről vagy az idősekről, hisz eredetileg ezen járművek nagy része teherszállításra volt tervezve, majd utólag utasszállítóvá alakították át. Amikor a sofőr a kikerülhetetlen gödörbe kényszerül behajtani, felmerül az utasok biztonságának kérdése, ugyanis a teherszállításra szánt gépjárművek rendeltetésükből eredendően nem felelnek meg a biztonságos tömegszállítás törvényes előírásainak. A másik dolog, ami a közszállítási társulást illeti, de egyben a Polgármesteri Hivatalt is, hogy bizonyos buszmegállókat forgalmas útkereszteződések vagy gyalogátjárók tőszomszédságába helyeztek el, ami a közlekedési szabályzat 174. cikkelye értelmében törvénytelen. Ilyen például a Jeddi út és Cutezantei utcák kereszteződésében található buszmegálló.”


Lovász Boglárka, 19 éves:  „Rendszeresen közlekedem autóbusszal, naponta minimum kétszer. Az igazat megvallva sosem voltam megelégedve a Siletina és a város által működtetett buszok számával, méretével és állapotával. Úgy gondolom, jó lenne javítani az utazási körülményeken is. Például reggelenként vagy kora délután nagy gyúródások vannak a buszokon, ilyenkor elkelne egy-két plusz járat. Na és a méret, meg az állapot: a maxi taxikra felülve az az érzése az embernek, hogy nem biztos, hogy el fog jutni a célpontig, viszont a nagy buszok viszonylag „jó” állapotban vannak. Ne feledkezzünk meg a pozitívumokról sem: az elektronikusan feltüntetett eligazító feliratokról, valamint az ingyenesen, illetve kedvezményes áron biztosított utaztatásról, amelyben a nyugdíjasok és egyetemisták részesülnek.”


Bernád András, 41 éves: „Hetente hozzávetőlegesen 3-4-szer használom a vásárhelyi tömegközlekedési eszközöket, és sajnos nem sok pozitívat tudok elmondani róluk. Az úgynevezett maxi-taxikra gyakran fel sem ülök, mert a tumultus garantált, de a forgalmasabb útvonalakon járó nagybuszok is általában dugig vannak. A honlapon feltüntetett programot ritkán vagy szinte soha nem tartják be, nem beszélve arról, hogy a buszsofőrök arcátlansága megdöbbentő: nem engedik fel kisbuszukra a nyugdíjasokat és más bérlettel rendelkező utasokat, mert velük nem tudnak „cselezni”, azaz a jól bevált nem-adok-jegyet, vagy a féláron-fizetett-aztán-visszaadott-jegy szokását nem tudják gyakorolni. Ugyanakkor a lehető legrosszabb megoldásnak tartom a jármű közepén ülő jegyszedőtől, vagy – a ritkábban közlekedő járatokon – a buszsofőrtől való jegyvásárlást. Minden nagyobb városban külön bódék vannak erre a célra. Meg vagyok győződve, hogy azok a lakosok, akik teljes áron közlekednek a buszokon, a szolgáltatás silány minősége miatt inkább gyalogolnak. Ha ezen a színvonalon tudnának az illetékesek javítani, a vásárhelyi tömegközlekedést működtető társulás akár nyereséget is termelhetne.”

Share Button
Ennyien olvasták: 293

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.