Központ
2019. december 16. hétfő, Etelka, Aletta

Verespatak. Ennek megisszuk a levét!

Központ szeptember 8, 2011 Társadalom

Verespatak. Ennek megisszuk a levét!verespatak

 Verespatak, bányaberuházás, Borbély László, RMGC, aranyláz, Kelemen Hunor, gold. Ha begépelnénk ezeket a szavakat valamelyik internetes keresőbe, biztosan állítható: száz meg száz találat lenne. Olvashatnánk mindenfélét: a pro goldtól kezdve, zöld aktivista anti goldos véleményen át, egészen jól alátámasztott összeesküvés-elméleteket firtató cikkekig. Most már azt is tudhatjuk, hogy lemondott az államelnöki hivatalban betöltött kisebbségügyi tanácsosi tisztségéről Eckstein Kovács Péter. És ezt a kalamajkát is a Verespatak körül kialakult vita okozta.

 


„Csütörtökön szóban értesítettem Traian Băsescu államelnököt a lemondásomról, ő pedig elfogadta. Hétfőn írásban is benyújtom a cotroceni-i palotában. Lemondásom alapja a verespataki bányaberuházásról kialakított ellenző álláspontom, amely nem azonos az államfőével. Államelnöki tanácsosként támogatnom kellene az elnök kezdeményezéseit, de ebben az esetben ezt nem tudom megtenni, ezért úgy döntöttem, a legjobb megoldás, ha lemondok” – hangzott a magyarázat Eckstein Kovácstól. A probléma ott kezdődött, amikor Eckstein korábban is ellenezte a bányaberuházás elindítását, folytatódott azzal, hogy e mellett az álláspontja mellett gerincesen ki is mert állni: aláírta a verespataki bánya megnyitását ellenző 77 romániai magyar civil szervezet állásfoglalását. Ebben a dokumentumban a civilek amiatt tiltakoztak, hogy a Kelemen Hunor vezette román kulturális minisztérium lehetővé tette a Kirnyik-hegységre vonatkozó régészeti mentesítési bizonylat kibocsátását. Az aláírók azt kérték Kelementől, vonja vissza a bizonylatot, vagy – ha ezt nem teheti meg – mondjon le miniszteri posztjáról. Az i-re már csak a pontot tette fel az, hogy Kelemen Hunor és Eckstein között emiatt heves vita alakult ki. Sőt, Kelemen ultimátumot adott a ciántechnológiás beruházást vehemensen ellenző Eckstein Kovácsnak: vagy RMDSZ-tagként viselkedik, vagy továbbra is elhatárolódik az alakulat elnökétől – de ez esetben „oda megy, ahová akar”. A petíció aláírása után Eckstein a sajtónak azt nyilatkozta, azért támogatja a kezdeményezést, mert úgy véli, a verespataki arany ciántechnológiás kitermelése nem csak természetbeni kárt okoz az országnak, hanem kifejezetten hátrányos üzletet jelent. „Korábban is ismert volt az álláspontom a verespataki bánya kapcsán. Ez lelkiismereti kérdés. Emellett tiszteletben tartom Traian Băsescu véleményét is. A bányaterv gazdasági vonatkozásai, illetve a bányavállalat és az állam között kötött szerződés újratárgyalásán kívül határozottan ellenzem a bányanyitást” – mondta a politikus.

Ellene vagy mellette?

Traian Băsescu néhány napja nyílt népszerűsítő kampányt folytat a verespataki aranybánya megnyitása mellett. Nyilatkozataiban a „gyáva román politikusokat” tette felelőssé azért, hogy a beruházás 1997 óta „el van ásva”. Az elmúlt időszakban többször a nemzeti bank aranytartaléka gyarapításának szükségességével indokolta a bányanyitást. Ismertette álláspontját, miszerint a 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelését célzó tervet mielőbb gyakorlatba kell ültetni, ehhez azonban először újra kell tárgyalni a román állam és a kanadai anyavállalat által kötött bányakoncessziós szerződést. Érvei szerint a bánya munkahelyeket teremtene a számos településen nyolcvanszázalékos munkanélküliséggel küzdő régióban. A politikusaink által felhozott pro érvek körülbelül kimerülnek ebben…
A kontra oldal „picit” hosszabb lesz, számadatokkal is tarkítva, mert fontos, hogy az olvasók pontosan tudják, mit is fog ez jelenteni nekünk. A Verespatakot ma körülvevő négy hegyet robbantásokkal és külszíni fejtéssel teljesen el fogják tüntetni, helyükön 200 hektár felületű kráterek maradnak. A bányászati tevékenység 235 hektár erdő kiirtását feltételezi. Az üzemeltetés 15 éve (mert csak ennyit fog tartani az aranyláz!) alatt 215 millió tonna ércet dolgoznak fel közel 200.000 tonna cianid felhasználásával. A technológiai folyamatból 215 millió tonna hulladékot egy 185 méter magas kőgáttal elzárt völgyben helyezik el. A 360 hektáron elterülő zagytározó alját semmilyen módon nem szigetelik el, így az elhelyezett veszélyes hulladék biztos és folyamatos szennyezéssel fogja terhelni a levegő mellett a felszíni és felszín alatti vizeket. Ez a völgyzáró gát és a mögötte felhalmozott rengeteg veszélyes hulladék évszázadok múlva is ott lesz és gátszakadás esetén példanélküli katasztrófát okozhat. Most ebben a völgyben egy település található lakóházaival, templomaival, temetőivel és halottaival, és a még ott élő és élni akaró emberekkel, akiket kilakoltatással fenyeget a bányaprojekt. Verespatak kétezer éves történelmi, kulturális és építészeti öröksége egyedi és felbecsülhetetlen érték, amelyet szintén megsemmisítenének. A római kori leletek és bányajáratok elpusztítása, a templomok lerombolása, a halottak kiásása és a műemléképületek tönkretétele pénzben megfizethetetlen, erkölcstelen vétek.

Bányaberuházás bármi áron!

Hanyagolván az összeesküvés-elméleteket, a szerteágazó, de szoros kapcsolati hálózatot a projekt megvalósulásért lobbizó politikusok, üzletemberek között, és azt is, hogy esetlegesen ki mennyi pénzt kap egy aláírásért, három kérdés mentén vázolható a verespataki bányaberuházás. Az első kérdés az: mekkora lesz a tényleges negatív környezeti, szociális, gazdasági, kulturális hatása a projektnek? Erre a fentieket elolvasva, nagyon pontos választ adhatunk.
Az első kérdésből egyenesen következik a második: a hatások józan, szakmai elemzésének tükrében megéri-e otthagyni az aranyat a földben, vagy tényleg érdemes vállalni a beruházást? Vajon politikusaink, akik erről döntenek, feltették-e ezt a kérdést, és még inkább: próbálkoztak-e objektívan, őszintén válaszolni is rá?
A harmadik már csak álkérdés, a választ kitalálni rá nem nehéz. A kitermelt értékből mennyi fog visszajutni a szűkebb és tágabb értelemben vett régióba (Erdélybe), kik fognak dönteni a nyereség felhasználását illetően, illetve ezen pénzt mire fogják fordítani? Ha teljesen realisták akarunk lenni, rájövünk, semmi nem jut vissza ide, minden megy majd a központi költségvetésbe, már amennyit addig el nem lopnak, a pénz felhasználásáról pedig természetesen a mindenkori bukaresti hatalom fog dönteni. Legjobb esetben a költségvetési fekete lyukakat fogják betömögetni vele, rosszabb verzió szerint értelmetlen és ellenőrizhetetlen beruházásokra fordítják (újabb ortodox templomok építése, belügyminisztériumi fizetések stb.). Mondjuk ki tisztán: sajnos Erdélynek kuss lesz a neve!
Tulajdonképpen mára már csak egy kérdés maradt megválaszolatlan: mennyi részesedést tudnak még pluszban kikövetelni a vállalkozásból. Az eredeti verzió szerint a román államot 4 százalékos járadék illette volna meg a kanadai vállalattal kötött szerződés szerint, ami azt jelenti, hogy a kitermelésre váró 300 tonna aranyból Románia 12 tonnát kaphatna, de ha sikerül a szerződést újratárgyaltatni, akkor ennél valamivel többet. Az államfő célszáma az aranytartalék vonatkozásában 200 tonna, ami irreális. Így marad a vásárlás, már ha Băsescu az ötletét gyakorlatba ülteti. Tehát a román állam meg fogja venni az RMGC-től a saját (!) aranyát, ezáltal támogatjuk a saját kulturális és természeti örökségünk szétverését olyan tározóért, amelyre húsz év múlva rengeteg pénzt fognak költeni az adóinkból.
De kétségünk a bányaberuházás elindításáról fel se merüljön: mivel Traian Băsescu államfő eldöntötte, hogy márpedig Verespatakon megnyitják az aranybányát. Még akkor is megnyitnák, ha Borbély László környezetvédelmi miniszter ásna, Kelemen Hunor művelődési és örökségvédelmi miniszter kalapáccsal zúzná szét a fejtés során előkerülő római kori cserepeket, és Elena Udrea vidékfejlesztési és turisztikai miniszter virágzó katasztrófaturizmust hozna létre.

Share Button
Ennyien olvasták: 740

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.