Központ
2019. december 09. hétfő, Natália

VeszélyesEk

Központ szeptember 22, 2011 Társadalom

ekVeszélyesEk

 Vásárolni nem is olyan egyszerű dolog. A kevés információ, a temérdek választék sokszor megnehezíti az egészséges terméket vásárolni kívánók helyzetét. Ezen szeretne segíteni a Zöld SzékelyFöld Egyesület Veszélyes(E)k elnevezésű kártyája, melyen tömören megtalálhatók azon élelmiszer-adalékanyagok nevei, amelyek károsak lehetnek a szervezetre nézve.

 

Méretétől fogva könnyedén elfér a pénztárcában, és vásárláskor segíthet bennünket abban, hogy egészségesebb terméket vigyünk haza családunknak. A kártya anyagát Fekete Boglárka, az egyesület önkéntese állította össze, kártyát igényelni az egyesület info@zoldszekely.ro e-mail címén lehet.

 

E-számok

Bármelyik áruházban nézelődve, ha rápillantunk egy előre becsomagolt élelmiszer összetevőinek listájára, nagy valószínűséggel legalább két E-számot találunk a csomagoláson feltüntetve, és ez a szerencsésebb eset. De micsodák is ezek az E-számok, és miért van olyan sok belőlük mindennapi betevő falatunkban, italunkban?

Azt hihetnénk, hogy az E-számok az élelmiszerek modern elemeit képezik, pedig ez nem feltétlenül így van. Az emberek már évszázadok óta igénybe vettek tartósítószereket, hogy ételeik hosszabb ideig fogyaszthatóak maradjanak. Például az ecetre gondolok, melynek segítségével zöldségeket, tojást tartósítottak, aztán ott van a só is, amivel a szalonnát, húsokat, más tájakon halat tartalékoltak, nem felejtendő az egyéb fűszerek szerepe sem.

 

Az adalékanyagok azon túl, hogy tartósítják az ételeket, más tulajdonságokkal is rendelkezhetnek:

 – színezik és ezáltal javítják az ételeket esztétikailag, más szóval kívánatosabbá teszik azokat;

– az ételek és italok édességét szabályozhatják;

– az ételek összeállnak tőlük, ezért dúsabb hatásúak, ez a tulajdonság is esztétikailag fontos;

 – ízjavítóként vagy ízfokozóként viselkednek;

 – az ételek sokkal hosszabban tárolhatók, mint ahogyan nélkülük lennének.

 

Természatazonos és mesterséges adalékanyagok

 

Mivel a 20. század második felében egyre inkább elterjedtek a feldolgozott élelmiszerek, megerősödött az igény többféle adalékanyag iránt. Viszont míg egyes adalékanyagok természetes eredetűek, több más mesterséges forrásból származó adalékanyag is létezik. Többnyire ezek a mesterséges adalékanyagok azok, amelyek nagy vihart kavartak a társadalomban, és amelyekről sokféle vélemény és vita kering, főleg azt illetően, hogy valóban szükség van-e rájuk ételeinkben. A szintetikus adalékanyagok lehetnek természetazonosak vagy mesterségesek. Természetazonosak abban az esetben, ha az adalékanyag mesterséges, viszont ugyanaz a vegyi összetétele, mint egy természetes anyagnak. Ha az adalékanyag mesterséges, akkor kémiai szerkezetében eltér minden természetben előforduló anyagtól. „Adalékanyag minden olyan, élelmiszerként önmagában nem fogyasztott és jellemző élelmiszer-összetevőként nem alkalmazott anyag – tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem –, amelyet az adott élelmiszer gyártása, feldolgozása, elkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása és tárolása  során technológiai célból szándékosan adnak az élelmiszerhez, melynek eredményeként önmaga vagy származéka közvetlenül vagy közvetetten az élelmiszer összetevőjévé válik”. (Magyar Élelmiszerkönyv)

A feldolgozott élelmiszerek csomagolásán az adalékokat E betűvel és egy kóddal jelölik. Ezt a jelzésrendszert a hajdani Európai Közösség még az 1960-as években dolgozta ki a kémiai elnevezések megértéséből származó nehézségek elkerülése érdekében. A fogyasztó megfelelő tájékoztatása ugyanis megkívánja, hogy a felhasznált anyagok – közöttük az adalékanyagok is – fel legyenek tüntetve az élelmiszer csomagolásán.

Az Európai Közösség kezdetben négy élelmiszeradalék-csoportot állapított meg. A későbbiekben a lista egyre bővült, és folyamatosan bővülőben van.

 

Alapvető élelmiszeradalék-csoportok:

–  Színezékek: E100–E199;

–  Tartósítószerek: E200–E299;

–  Antioxidánsok és savanyúságot szabályozó anyagok: E300–E399;

– Emulgálók, stabilizálók, sűrítők és zselésítők: E400–E499;

– Savanyúságot szabályzó anyagok és csomósodást gátló anyagok: E500–E599;

– Ízfokozók: E600–E699;

l  Egyéb: E900–999 – viaszok, szintetikus mázak, vegyes adalékok, gázok, édesítők, habosító anyagok;

l Kiegészítő anyagok: E1100–1599 – újfajta adalékanyagok, melyek nem sorolhatók egyik szabványos osztályba sem.

 

Mellékhatások

 

Az E-számok különböző tesztelési eljárásokon mennek keresztül, mielőtt engedélyezik használatukat, tehát a gyártók nem adagolhatnak akármilyen anyagot termékeikhez. A vizsgálatok célja, hogy teszteljék az adalékanyagok rövid és hosszú távú hatásait, illetőleg hogy fény derüljön az esetleges mellékhatásokra is. A tesztelési folyamatok akár évekig is eltarthatnak, ha viszont megvan az eredmény, azt független szakértők értékelik ki, és megállapítják, hogy biztonságban alkalmazható-e az adott élelmiszer-adalék a gyártott termékben. Ugyancsak ezek a szakértők határozzák meg a napi megengedhető bevitel szintjét az adott E-számra vonatkozólag.

A biztonsági ellenőrzések és az évekig elhúzódó vizsgálatok ellenére előfordul, hogy az esetleges mellékhatásokat csak a már adalékanyagozott élelmiszer fogyasztása után fedezik fel. Ilyen például gyerekek esetében egyes adalékanyag hiperaktivitást kiváltó hatása, mely csak azt követően derült ki, hogy több család változást fedezett fel gyermekei viselkedésében bizonyos ételek vagy italok fogyasztását követően (lásd a listát). Persze nem ez az ideális módja a problémák felszínre kerülésének, különösen akkor, ha valaki saját bőrén tapasztalja azokat, de sajnos vannak esetek, amikor a biztonsági vizsgálatok nem képesek kimutatni minden lehetséges mellékhatást. Néha azonban pozitív hatások is előfordulhatnak a kellemetlen élményeket követően abban az esetben, ha ezeket az élelmiszergyártók figyelembe veszik, és csökkentik az illető adalékanyag mennyiségét az adott élelmiszerben vagy teljesen megszüntetik annak használatát. Ez persze csak kellő vizsgálatok elvégzését követően történik meg, viszont például az ételszínezékek esetében a nyugati országokban már a gyártók tudomásul vették az aggodalomra okot adó E-számok fenyegető voltát, és ma már jobbára természetes forrásból származó színezékeket igyekszenek használni a mesterségesek helyett.

Ezért nagyon fontos, hogy ha bárki korábban nem tapasztalt, kellemetlen reakciót észlel bizonyos ételek vagy italok elfogyasztása után, forduljon orvoshoz, és próbálja meg azonosítani az élelmiszert, amely a tünetet kiválthatta. Ha sikerül azonosítani az okot, feltétlenül jelezni kell a gyártónak, így az megfelelő intézkedéseket tehet további kellemetlenségek, esetleg súlyosabb baj elkerülése érdekében.

 

 


Share Button
Ennyien olvasták: 636

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.