Központ
2017. november 19. vasárnap, Erzsébet
Eső
Ma
Eső
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Havazás
Kedd
Havazás

„Virágzáporral mondott Istenhozzádot a székely főváros a gyalogezrednek”

Nemes Gyula február 19, 2016 Társadalom

100 éves az I. világháború

– Mozgósítás, bevonulás, frontra való távozás –

A 2016. január 21-én megjelent lapszámunkban az I. világháború előzményeiről, kitörésének okairól, a háborút éltető kezdeti lelkesedésről írtunk. Mai lapszámunkban ennek folytatásaként a mozgósításról, a bevonulásról, a frontra való utazásról közlünk adatokat korabeli kiadványok segítségével.

kepek iza nenitol_0009

1914. augusztus elején Marosvásárhely lakossága is kitörő örömmel fogadta a mozgósítási parancsot. Ennek során Maros-Torda vármegye férfilakosságának nagy része is hadba indult, különböző ezredekhez vonulva be. Az ezredek hadilétszámra emelt századai valóságos diadalmenettel vonultak a frontra, hogy „még karácsony előtt, mire az egésznek vége lesz” – ahogy a császár búcsúztatta a hadba vonulókat – győztesen térjenek haza. Szűkebb térségünk katonaköteles férfijainak többsége a császári és királyi 62. gyalogezred és a 22. honvéd gyalogezred soraiba vonult be, de sokakat találunk a népfelkelők, a 9. honvéd huszárezred és más alakulatok kötelékében is. Innen irányították aztán a szerb, illetve az orosz frontra, Galíciába őket. Kezdetben nagy volt a lelkesedés a katonák sorában is, felvirágozott vonatokkal, fegyverekkel vonultak a harctérre. A korabeli sajtó tudósításaiból, valamint egyéb kiadványokból tudjuk, hogy 1914. augusztus 4-én a marosvásárhelyi Református Kollégium fiatalabb tanárait is behívták. A következő napon a város elöljárósága felajánlotta a behívott tartalékos népfelkelőknek a város összes iskoláját és gimnáziumát. Augusztus 8-án bevagonírozták a városban állomásozó 51. császári és királyi gyalogezredet és a frontra indult. Másnap a 9. honvéd huszárezred is ellovagolt Vásárhelyről. (Sebestyén Mihály: Időtár II, Marosvásárhely, 2010).

beolvasás0010

„Minden hölgynek jutott emlékbe egy szegfű vagy rózsa”

A Marosvásárhelyről hadba induló ezredek eskütételének és búcsúztatójának hangulatát egy korabeli kiadványból idézzük: „Marosvásárhelynek augusztus 8-án és 9-én örökké emlékezetes ünnepe volt. E napon a 62. gyalogezred hadba vonuló legénysége, másnap a 22. honv. gy. ezred népfelkelői tettek ünnepélyes esküt, a főtéren, a szabad ég alatt. A 62-ösök parancsnoka: Engerlein József ezredes tartott a katonákhoz beszédet, majd Zsilinszkiy és Nemes kapitányok buzdították a legénységet az elkövetkező küzdelemre.” Az ünnepélyen jelen volt a város és a vármegye elöljárósága is, a népfelkelők lobogóját különböző felekezetű lelkészek áldották meg. „Augusztus 9-én este a Royal kávéház közönsége megható látványnak volt tanúja. Itt búcsúztak el a közönségtől a 9-ik honvéd-huszár ezred tisztjei. Egyetlen szem sem maradt szárazon. Az érzékeny búcsú könnycseppjei ott csillogtak a szemekben. Tőrös főhadnagy odaszólt báró Bánffy tizedeshez, kinek egy virágkosár volt a kezében tele illatos szegfűvel és rózsával: Ossza ki a hölgyek között!! Minden hölgynek jutott emlékbe egy szegfű vagy rózsa: a tisztikar búcsúvirága. A zene a Himnuszt játszódta, majd felzúgott az éljen. A gavallér húszárok hálásan köszönték meg a közönség meleg ovációját.” (Maros-Vásárhely és a háború, 1914, szerkesztette: Oroszlány Gábor)

„Bernády György Isten áldását kérte fegyvereikre”

GE DIGITAL CAMERA

Ugyancsak augusztus 8-án búcsúztatták Marosvásárhely főterén a császári és királyi 51. gyalogezredet is, amelyen részt vett Bernády György főispán és Hofbauer Aurél polgármester is. Az előbb idézett kiadvány a következőképpen tudósít: „Virágzáporral, a lelkesedés és meghatottság ünneplése közepette, a legmelegebb és legszívélyesebb búcsúvétellel mondott Istenhozzádot a székely főváros közönsége a négy éven át itt székelő cs. és kir. 51. gyalogezrednek, melyet legénységével és tisztikarával együtt a négy esztendő alatt Marosvásárhely polgárságához rendkívül meleg és barátságos viszony fűzött. (…) A felvirágzott és gallyakkal díszített csákókhoz száz és száz kéz röpült, kardok csörömpölése hallszott és meghajlott a harci lobogó a városi székház előtt. Amint a tisztelgés végett ért, előlépett Bernády főispán és az ezred élén álló Langendorff ezredes megölelték, megcsókolták egymást.

Ezernyi tömeg kíséretében, gyalogszerrel igyekvők és kocsin robogók sokaságával indult el ezután az ezred vidám zeneszó mellett a vasúti állomás felé, ahol a búcsúvétel megható jelenetei százszor és százszor ismétlődtek meg s valóságos virágzápor hullott a derék hadfiakra, tisztekre és legénységre egyaránt, amíg a kocsikba való beszállás megtörtént. Mielőtt azonban erre került a sor, Bernády György főispán, udvari tanácsos és Hofbauer Aurél polgármester ünnepélyes szavakban mondtak búcsút a távozóknak s kérték Isten áldását fegyvereikre.” (Folytatjuk)

 

Share Button
Ennyien olvasták: 623

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.