Központ
2018. október 17. szerda, Hedvig

A locsolók archetípusai

Molnár Tibor április 2, 2018 Humor

A vicces. Mindenhol humorosra veszi a figurát, mindenkivel jópofizik, viccel, legalábbis azt hiszi. Kedvenc figurája, hogy valamilyen veseremegtetően szellemes verbális megnyilatkozás kíséretében puncitájékra is spriccent egyet üvegcséjéből (kizárólag parfümmel dolgozik), amiért a csaj éppen otthon leledző, félig elázott férje vagy barátja legszívesebben tökön rúgná, de hát húsvét van, ugye. Keveset iszik, annál többet zabál, miközben tele szájjal tovább eregeti mókásnak hitt sutkáit („ebből a gombakrémből már evett valaki?”, „ez a töltött tojás pont olyan, ahogy anyám készíti…, neki se sikerül soha”, „szeretném elkérni ennek a tojásos báránynak a receptjét…, nehogy még egyszer elkészítsd” satöbbi). Nem hagy senkit szóhoz jutni, egyvégtében pofázik, sztorizik, humorosnak vélt történeteket mesél. Sajnos évek óta ugyanazokat.

A flegma. Antialkoholista; ez már önmagában is rettenetes, ráadásul erényként fogja fel. „Igyál, na, legalább egy pohárkával, legalább most!” – szívatják mindenhol, de ő nem enged. Pöpec galambszürke öltönyben feszít, csillogó fekete cipőjéből olykor kikandikál a bolyhos fehér frottírzokni. Keveset beszél, jobbára csak pikírt megjegyzéseket tesz. Leereszkedően viselkedik, mintha szívességet tenne azzal, hogy méltóztatott elfáradni locsolni, olyan „a sz*r is ízetlen” pofázmánnyal üldögél, a telefonjával vagy a slusszkulcsával babrál. Humorérzéke alulról közelíti a nullát, ám ha valamelyik piás vendégnek véletlenül megbotlik a nyelve, cinkosan rávillantja józan szemét a házigazdára. Fogalma sincs, ilyenkor milyen marha közel áll ahhoz, hogy pofánverjék.

Az amatőr. Már kora reggel kinyalja magát, gondosan megtervezi az útvonalat, és a tavalyi háromnapos másnaposságból okulván elhatározza, hogy kizárólag száraz fehérbort fog inni, aztán a harmadik áldozatnál már sörrel öblíti le a konyakra ráküldött tojáslikőrt. Kár drága italt adni neki, a szobafestőknek kotyvasztott háziköményest is pont úgy dicséri, mint a legdrágább viszkit. Kaját nem nagyon pusztít, legfeljebb néhány sóstanglit ropogtat el. Szórakoztató figura, megesik, hogy távozás előtt kéri a számlát, mivel azt hiszi, vendéglőben van. Ahogy egyre jobban opálosodik a tekintete, úgy iszik egyre erősebb hangulatfokozókat, pedig pont fordítva kéne, de ekkor már nincs kivel beszélni. Ennek ellenére hosszú ideig jól tartja magát, majd pillanatok alatt fullra megrészegedik. Célszerű a konyhában vagy a fürdőszobában fogadni, mert rajtaütésszerűen hányik.

A profi. Nem tervez előre, egyszerűen elindul valamikor késő délután. Ő tényleg csak bort iszik, de ha valahol nincs, blazírtan elfogadja a szilvapálinkát is. Az előző kollegával ellentétben nem öltözik ki, ezzel is hangsúlyozván lazaságát. Annyiban viszont hasonlítanak, hogy neki se tanácsos elővenni az eredeti mexikói tequilát vagy a Hennessy konyakot, mert képes benyakalni az egész üveggel, és még csak meg se látszik rajta. Annyit tud inni, amennyitől egy osztálytalálkozónyi véndiák kómába esne, tanárostól. Nagyon ritkán rúg be, de akkor kegyetlenül, olyankor rendszerint ott is alszik. Szerda délután előtt nem érdemes költögetni.

Share Button
Ennyien olvasták: 505

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.