Központ
2017. december 13. szerda, Luca, Otília
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Borús
Holnap
Borús
Jórészt felhős
Péntek
Jórészt felhős

Bölényesdi

Molnár Tibor október 13, 2017 Humor

Az utóbbi hónapokban megszokottá vált, hogy szinte naponta találkozunk minimum egy-két medvés hírrel (még ha medvével nem is) a tévéhíradókban meg különféle hírportálokon, ami tulajdonképpen érthető, hiszen „hírértéke” van; nem számít, ha nem sebesít meg senkit komolyabban – ilyenre (szerencsére) alig volt példa az elmúlt fél évben –, bőven elég, ha megkarmol egy disznót, megijeszt egy bárányt vagy sétál egyet valamelyik székelyföldi kisváros szélén a gyerekekkel, rögtön megírják, mellépattintanak egy ordító medvefejet (a kép csak illusztráció, teszik hozzá a cikkben becsületesen), és már nyomják is ki az internetre. Pedig élnek még az országban más nagy testű állatok is; igaz, hogy egyelőre a medvéknél jóval kisebb számban (amelyek összpopulációját 7000-re taksálják, de egyes medvész szakemberek szerint számuk akár a tízezret is elérheti), ami főleg annak tudható be, hogy a bölények – mert az alábbiakban róluk lesz szó – migránsállatok, azaz, legalábbis egyelőre importáljuk őket.

Európa legnagyobb szárazföldi állata, a bölény kábé kétszáz éve pusztult ki, de szerencsére nem teljesen: néhány példányt sikerült bemenekíteni anno állatkertekbe, de jelenleg az egész kontinensen csak mintegy 3200 példány él szabadon, ebből harmincöt fő a Déli-Kárpátokban, a Szárkő-hegységben, Örményes környékén. Románián kívül a bölények csak Fehéroroszországban, Lettországban, Litvániában, Oroszországban, Lengyelországban és Németországban (lettek újra) honosak.

Az első bölénycsordát a Rewilding Europe és a World Wildlife Fund Romania telepítette be 2012-ben Neamţ megyébe és a Szárkő-hegységbe. A tervek szerint 2020-ig további száz bölényt terveznek szabadon engedni a szervezetek munkatársai. A Rewilding Projekt célja, hogy egy olyan három részre osztott, 500 főből álló populációt hozzon létre, amely szabadon vándorolhat a kialakított ökológiai folyosókon keresztül. A kezdeményezés végső célja, hogy a Kárpátokban létrejöjjön egy ezer egyedből álló metapopuláció (populációk populációja), 100-200 fős csordákat alkotva. A romániai Kárpátok egyedi életteret biztosítanak ezeknek az állatoknak és azon ritka élőhelyek egyike, amely megfelel egy ilyen nagyszabású projekt lebonyolításához.

A növényevő bölények jó hatással vannak az egész ökoszisztémára: a zárt erdős területeket „mozaikossá” alakítják, vagyis jótékonyan ritkítják, merthogy ágakat, bogakat és csemetéket is fogyasztanak, továbbá megkakálják a füvet (trágyázzák a gyepet), és nem utolsó sorban a turizmus fejlődéséhez is hozzájárulnak. Mert jön a sok holland, svájci meg belga csumpálák bölény-nézni Erdélybe, s közben megveszik az öt lejt se érő korondi kerámiaváza-utánzatot huszonöt euróért, megeszik a nekik ötszörös áron eladott, háromnapos mikrózott kürtőskalácsot, és szobára viszik a leharcolt útszéli ötvenlejes parkolóhercegnőket száz euróért.

BÖLÉNYTÉNYEK

► A bölény (Bison) a párosujjú patások rendjében a kérődzők alrendjébe és a tülkösszarvúak családjába tartozó tulokformák egyik neme, ha esetleg kérdezik majd egyszer egy tévés vetélkedőben

► A mérsékelt öv legnagyobb szárazföldi emlőse, amely 3,5 méter hosszúságot és 1,85 méter magasságot ér el. Testfelépítése a szarvasmarháéhoz hasonló, a következő különbségekkel: a marja jóval magasabb és púposan kiemelkedik; a homloka szélesebb; a szarvai a feje elejéből indulnak ki, nem pedig a homlokcsont hátsó szögletéből, mint a szarvasmarha és a bivaly szarvai; bojtban végződő farka rövid, vastag; szőrzete puha, sűrű, a teste hátulsó felében rövid, sima, a homlokán, fején, nyakán és marján hosszú gubancos sörénnyé, az állán szakállá hosszabbodik. Tehát megállapíthatjuk, hogy a bölény valójában egy optikailag feltunningolt tehén

► Az európai bölény a középkorban még gyakori volt Európa erdeiben, többek közt Magyarországon is, amit bizonyítanak a bölény összetételű helynevek, a korabeli krónikák és a Wikipédia is. Európa legnagyobb részén az újkorban pusztították ki őket végleg. Az utolsó Kárpát-medencei példányt 1762-ben ejtették el Erdélyben, a Borgói havasokban, az utolsó vadon élő európai bölényt pedig 1927-ben lőtték le a Szovjetúnióban, mert csak két évig gyászolta az 1924-ben elhunyt Lenint

► Minden ma vadon élő európai bölény annak a tizenkét bölénynek a leszármazottja, amelyeket az ötvenes években telepítettek vissza a vadonba Lengyelországban, tehát a mai bölénycsajok és bölénycsávók gyakorlatilag mind rokonok, akárcsak a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal alkalmazottai. A nagyfokú beltenyészet miatt igen hajlamosak a betegségekre, ahogy a mi hivatalnokaink is mindig egyszerre náthásak

► Az európai bölény annyira közeli rokon az amerikai bölénnyel (Bison bison), hogy egymás között kereszteződhetnek; ha az amcsi bölényfiú nem szólal meg az aktus előtt, akkor az európai bölénylány nem is tudja, hogy egy jenkibölény fogja őt meghágni. Sőt, még az így létrejött hibrid utódok is képesek tovább szaporodni, vélhetően azért, mert a bölények úgy beparáztak tőle, hogy majdnem kidöglöttek – úgy az amerikaiak, mint az európaiak –, hogy nem válogatnak a szexpartnereik között kontinens szerint, csak bölény legyen

► Apropó, amerikai bölény: a tizenötödik század elején még 6o millió(!) bölény taposta a végtelen prériket, de aztán megérkeztek az európai migránsok, és négyszáz év alatt kissé megtizedelték őket: az 19oo-as évek elejére már csak 1ooo (ezer) példány maradt, ami elég drasztikus csökkenés a több mint félszáz millióról. Nem utálták ők a bölényeket különösebben, de az indiánokat annál inkább, és mivel a rézbőrűek szinte kizárólag bölényhúsból fedezték az állatifehérje-szükségletüket – akkoriban még nem volt Amerikában se Mohikaufland, se Apacsauchan –, jó ötletnek tűnt, ha nemcsak az őslakosokat irtják ezerrel, hanem a kaja-állataikat is. Ami be is jött: Amerikában ma nagyságrendileg annyival kevesebb indián él, mint fél évezreddel korábban, mint ahány bölény, akkor és most. Egyik is, másik is: rezervátumokban

► S végül egy piás bölény-érdekesség: a fincsi lengyel Zubrówka vodka címkéjéről nem véletlenül egy bölény bambul ránk a vizenyős szemeivel; az ital jellegzetes ízét az a bölényfű (illatos szentperje) adja, amelynek levele a lengyelországi bölények kedvenc csemegéje. Ezért – legalábbis állítólag – minden egyes üveg Zubrówka vodkába belesuvasztanak egy-egy szál olyan kézzel szedett és napon szárított bölényfüvet, amit a szőrös óriások értelemszerűen nem legeltek le, de jó eséllyel letojtak vagy levizeltek. Egészségünkre!

Share Button
Ennyien olvasták: 364

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.