Központ
2018. december 13. csütörtök, Luca, Otília

Csentenárra hangolva  

Molnár Tibor január 19, 2018 Humor

Bizonyos baljós előjelekből azt már hónapokkal korábban sejtettük, hogy, finoman szólva, nem az idei nagy csentenáros esztendő lesz a történelmi román-magyar megbékélés a Nagy Összepuszilkozás Éve, de arra, hogy már január elejétől kezdetét veszi ez a brutális magyar-szívatás, gyakorlatilag minden szinten és minden felületen, alighanem kevesen számítottak. Mert ha azt már úgymond megszoktuk, hogy a román hírtévék – Realitatea, Romania TV, Antena3 és nem utolsósorban a B1 TV – aktuális téma híján remek magyarellenes uszító műsorokat, azaz valójában műbalhékat képesek fabrikálni seperc alatt, több hónapos, több éves vagy akár több évtizedes témák „felmelegítésével” (a kauflandos miccsbotránytól kezdve Csibi Barna Avram Iancut vagy annak méltó utódját, Dan Tanasat csúfoló performanszain át egészen a románverésnek beállított, valójában a vásárhelyi magyarok ellen irányuló kilencvenmárciusi pogrom-kísérletig), de a rosszarcú gólem székelyek akasztását kilátásba helyező nyilatkozatától már mindannyiunknál elszakadt nemcsak a cérna, hanem, „stílszerűen”, a kötél is. Ahogy egy magyarországi publicista találóan fogalmazott: „kijött a románból a román”, viszont továbbgondolva: azzal, hogy – két ellenzéki újságírót leszámítva – egyetlen román „véleményformáló”, egyetlen román párt vagy pártelnök, egyetlen román civil szervezet vagy főcivil, de még egyetlen román vidéki polgármester vagy tanácsos se határolódott el eme elképesztő, gyakorlatilag székely-gyilkolásra ösztökélő, a Ku-Klux-Klan legsötétebb napjait idéző rettenettől, nemcsak Tudose pajtásból jött ki a román, hanem gyakorlatilag mindenkiből.

Természetesen az a Maros megyei képviselő is kussolt, aki mindig más-más párt színeiben, és mindig csak pár százaléknyi szavazattal, de valahogy mégis mindig mandátumot szerez, és aki nem csupán az RMDSZ által benyújtott törvénytervezetek, de még egy hatodvonalbeli kormánypárti politikus nyilvános szellentése ellen is azonnal vehemensen interpellál a parlamentben. Aki ugyanakkor nem átall akár naponta több ízben is az erdélyi, de elsősorban a vásárhelyi magyarság ellen uszító tartalmakat posztolni a fészbukjára, mi több, az illető posztok alatt megjelenő minősíthetetlen hangvételű kommenteket se törli – ergo egyetért velük. És hogy körbeérjen a dolog: nemrég a pártelnöke simán csak Európa rühes juhának nevezte Magyarországot egy tévéműsorban; az a pártelnök, aki pár éve, amikor rohadt nagy szüksége volt az erdélyi magyarok szavazataira a második államelnöki mandátumának megszerzéséhez meg a leváltásáért indított népszavazás érvénytelenségéhez, egyfolytában Székelyföldön székely-simogatott, haknizgatott, pálinkázgatott. Az az ember titulálta az EU rühes juhának Magyarországot, a szokásos debil röhögésével megspékelve, aki korábban, amikor érdeke úgy kívánta, több ízben is a saját burájánál fényesebbre nyalta Magyarország miniszterelnökének az ülepét a tusványosi dzsemborikon, és a mellette ülő Tőkés Lászlónak a nevét is ki tudta mondani helyesen, nem tokezslazlózta, mint most legutóbb a tévéstúdióban. Ahogy az egykor népszerű veszekedősműsorban kérdezte az egyik vendég a műsorvezető csajtól, miután valamelyik gyereke valamelyik apja idegállapotba került, és ott a stúdióban lekevert neki egy olyan sistergőst, hogy a takony menetet vágott a nyakán: „Ember ez, Maunika?”.

Közben Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala is belevágott a vélhetően egész évben tartó centenáriumi ünnepségek megszervezésébe: egyelőre a január huszonnegyedikei „kisegyesülésre” készülnek megemlékezni, ahogy azt a város több pontján megjelent plakátok hirdetik. Talán már mondani sem kell: egynyelvű plakátok. Ami ez esetben nem is olyan problémás, ha azt nézzük, hogy vélhetően nem sok vásárhelyi magyar fog tolongani egy olyan rendezvényen, ahol olyasmit ünnepelnek, amihez se Marosvásárhelynek, de még Erdélynek sincs köze (Moldva egyesülése Havasalfölddel). Igen ám, csakhogy amikor Kelemen Hunor vagy más magyar azt mondja, hogy nekünk, magyaroknak nem ünnep a december elseje, akkor mindenki ki van akadva, ugyanakkor eszükbe se jutott, hogy kétnyelvű plakátot nyomtassanak erre a rendezvényre. Ebből is látszik, hogy az egész csak műfelháborodás, álhiszti, hiszen valójában úgy gondolják, hogy semmi keresnivalónk az ő ünnepeiken. Ha nem úgy gondolnák, kétnyelvű plakátokon reklámoznák őket.

Share Button
Ennyien olvasták: 748

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.