Központ
2017. augusztus 24. csütörtök, Bertalan
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Hogyan védekezzünk nyaraláskor a betörők ellen?      

Molnár Tibor július 31, 2017 Humor

Kevés bosszantóbb dolog van annál, mint amikor nyaralásból megtérve döbbenten konstatáljuk, hogy amíg mi lazán pihiztünk valahol egy messzi tenger partján, addig mások az aktív pihenésnek egy ránk nézve igencsak kellemetlen módját választották: távollétünkben vendégségbe jöttek hozzánk, ettek, ittak, kulturáltan szórakoztak, majd távozáskor minden könnyen mozdítható értéket – számítógépeket, laptopokat, tévéket, DVD-lejátszókat, telefonokat, konyhai robotgépeket, porcelán nyuszikat s egyebeket – magukkal vittek. A „tolvaj előtt nincs zár” mondás ma is érvényes; beépíthetünk bármilyen bombabiztos, paplanvastag páncélajtót lakásunk/házunk fő nyílászárójaként, a legmodernebb zárszerkezetekkel ellátva, úgyis feltörik, vagy legfeljebb az ablakon keresztül hatolnak be (a bezárt termopán ablakot kívülről egy meghajlított acéldróttal is simán ki lehet nyitni, de inkább nem részletezzük, hogyan). Továbbá, egy félprofi betörőnek a méregdrágán megvásárolt és beszereltetett riasztó se jelent problémát, hiába állítják ennek ellenkezőjét a biztonsági rendszerek forgalmazásával foglalkozó cégek. (Amelyek „patronjai”, legalábbis itt Vásárhelyen, csupa alvilági figurák, ergo nem túl megnyugtató, hogy minden általuk beszerelt lakásvédelmi kütyü kódját tőlük kapod…) Ha teljes védettséget nem is nyújt, nagyban növeli esélyeinket – arra vonatkozóan, hogy távollétünkben ne pakolják ki a lakást – a MEGTÉVESZTÉS: el kell hitetni a rosszaságokkal, hogy valójában nem is vagyunk elutazva, vagy legalább ne legyen evidens, hogy el vagyunk.

Az egyik legárulkodóbb jel a teli postaláda, ezért kérjük meg valamelyik szomszédot, hogy két-három naponként ürítse ki. Ez persze önmagában nem sokat ér, legalábbis ha én betörő lennék, nem is foglalkoznék a postaládákkal, inkább lejegyezném az elutazott-gyanús potenciális klienseim gáz- és villanyóráinak (amelyek a legtöbb esetben vagy a lépcsőházban, vagy az udvaron, azaz könnyen hozzáférhető helyen találhatóak) az állását, majd pár nap múlva visszalátogatnék a kis jegyzetfüzetemmel, és ahol nincs változás, ott alaposabban is körülnéznék éjszaka. A villanyóra még viszonylag könnyen kicselezhető, ha égve hagyunk egy lámpát vagy bekapcsolva egy tévét, a gázóra viszont már bajosabban: arra elég kevés otthon nyaraló rokonunk, barátunk lenne kapható, hogy naponta elmenjen hozzánk, és főzzön egy húslevest, vagy süssön egy bájglit.

A legtöbb háztartásban még mindig van fixtelefon, ezért nem árt, ha nyaralásunk idejére az arra érkező hívásokat átirányítjuk a mobilunkra (fél perces művelet az egész), mert a betörők bevett szokása, hogy sűrűn hívogatják a kirámolásra kiszemelt lakást, és ha napokon keresztül nem veszi fel senki, vagy mindig az üzenetrögzítő válaszol, az már gyakorlatilag meghívó. (Nem megoldás, ha kihúzzuk a fali csatlakozót, mert attól a hívó félnél még kicseng.) A kaputelefonnal is szoktak ugyanígy próbálkozni a huncutok; azt nem lehet átirányítani, ellenben ha kikapcsoljuk, az már nem fog kicsengeni, és azt hihetik, hogy rossz.

Az autónk már keményebb dió, ön-vagyonvédelmi szempontból, mert pechünkre azt is szemmel tartják. Ha nem vagyunk bogötások, és csak Mamaiára, Félixre vagy egyéb belföldi proli üdülőhelyre fussa, ahova saját kocsinkkal haladunk el a kiccsaláddal, akkor startból meg vagyunk lőve, hiszen fel fog tűnni nekik a verdánk megszokott, üresen árválkodó parkolóhelye. Viszont, amennyiben megengedhetjük magunknak, hogy citromcápákkal pancsoljunk a Bahamákon, százeurós pezsgőkoktélokat szürcsöljünk a Kanári-szigeteken, vagy óriás-avokádó mellű melanéz bennszülött csajokkal hetyegjünk egy csendes-óceáni turistaparadicsomban – amely helyekre értelemszerűen repülővel jutunk el –, akkor… szintén szívunk: egy hetek óta nem mozduló kocsi legalább annyira szemet szúr az önkéntes lomtalanítóknak, mint egy olyan, amelyik nincs ott. De a második esetben legalább megkérhetjük egy haverünket, hogy hétvégenként a mi kocsinkkal menjen pecázni, s még a benzint is álljuk – elsőre pénzkidobásnak tűnhet, de ha láoádikö pont ez fogja eltántorítani a csibészeket attól, hogy megszabadítsanak a bevezetőben felsorolt értéktárgyainktól, akkor nem is olyan rossz befektetés.

És végül a legfontosabb: a Facebook. A fent leírt óvintézkedések egy korhadt fabatkát sem érnek, ha közben naponta több tucat olyan képet posztolunk, amelyeken egy tengerre néző teraszon hemmedve sörözünk, a gyerekeink homokvárat építenek a parton, az asszony meg légvárakat egy hullámok nyaldosta sziklán. Mert ne higgye senki, hogy a lakásbetörésekre szakosodott brigantik nem figyelik a fészbukot – nagyon is figyelik! És azt se higgye senki, hogy a fészbukos profil alapján nem lehet kideríteni az illető pontos lakcímét, merthogy baromi könnyen, percek alatt ki lehet! A modus operandit, ahogy a termopánablak-kinyitás esetében sem, itt sem áruljuk el, legalábbis nyilvánosan nem. Akit érdekel, hogy hogyan deríthető ki seperc alatt bárki lakhelye a fészes adatlapjából kiindulva, az jelezze a Központ Facebook-oldalán kommentben, e cikk alatt, és megkapja a választ, három nap múlva.

Azért csak három nap múlva, mert postai levelezőlapon küldjük.

Share Button
Ennyien olvasták: 283

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.