A kocsonya egy hagyományos, minden európai nép konyhájában fellelhető hideg étel. A disznó kevésbé nemes, zsíros, porcos, csontos részeit (fej, farok, bőrke, köröm) zöldségekkel, fűszerekkel abálják (95 °C-on főzik), melynek során a kollagén kideriválódik a szaruképletekből. Elkészülte után hűlni hagyják(ülepítés), majd leszűrik, a húsokat tányérokba adagolják, zsírtalanított levét rámerik. Hideg helyre teszik, így kihűlés után zselésedik, megszilárdul. Székelyföldön jobbára ecetes vöröshagymával fogyasztják, de volt már olyan szilveszteri buli, ahol úgy megmecseredtek, hogy mustárral és szilvaízzel ették.
A kocsonya németül Sulze vagy Sülze, szerbül pihtija, románul piftie. Az askenáz zsidó konyha kocsonyája a pitcha, amely a neve dacára nem a disznó pitchájából készül (a zsidók nem is esznek sertéshúst), hanem csirkebőrből és csirkelábból. Az olasz kocsonya neve: gelato de frutti di porco, magyarul kábé disznógyümölcsös fagyi,
Marosvásárhelyen, illetve egész Romániában Ceausescu idejében örvendett a legnagyobb népszerűségnek a kocsonya, mivel a vágóhidakon az egészségtelenebb részeket (fej, boka) levágták a disznókról, csak utána véletlenül mindig az oldalast, a karajt és a combokat exportálták a fejek és a bokák helyett. Az a vicc járta, hogy a román disznó a legokosabb állat, mert lábak és fej nélkül megy külföldre, amin jókat lehetett röhögni, főleg korgó gyomorral.
A kocsonya a világ legidőigényesebb étele: kábé nyolc órát fő, s utána még vagy négyet hűl, ezért aki most nagyon éhes lett, az rendeljen inkább pizzát.
