Központ
2018. április 20. péntek, Tivadar

Magyarországi választások – európai téttel

Molnár Tibor április 6, 2018 Humor

A héten célegyenesbe fordult a magyarországi választási kampány, az egész „anyaország” választási lázban ég, ami nem is csoda, hiszen most valóban nem csupáncsak annyi a tét, hogy a Fidesz marad-e hatalmon, vagy az ellenzéki monster szivárvány-koalíció kaparintja kézbe a kormánykereket az elkövetkező négy évre, hanem bátran kijelenthető: a vasárnapi magyarországi választások kimenetele egész Nyugat-Európa sorsát meghatározhatja évekre, de akár évtizedekre előre is. Sőt: ha a migránspárti pártok kerekednek felül, az hosszútávon úgy átrajzolhatja Varga Miklós büszke nőjének demográfiai-vallási portréját, hogy legfeljebb Allah tudná majd kiradírozni és újraskiccelni, de ő aligha fogja. Mert akár tetszik ez, keveseknek, akár nem, sokaknak, mégiscsak ez a kis, a brüsszeli degeneráltak által renitensnek és idegengyűlölőnek bélyegzett országocska parancsolt megálljt az Európába özönlő migránsáradatnak 2015 őszén, a déli biztonsági határzár megépítésével a magyar-szerb, illetve a magyar-horvát határszakaszokon.

Emlékeztetőül: a határ levarrása előtti hetekben már naponta tíz-tizenkétezer(!) migráns migrált be Magyarország területére a nyugat-balkáni „útvonalon”, Szerbia felől, trappolt végig az országon, és menetelt tovább, ellenőrizetlenül és megállíthatatlanul a kontinens belseje felé, elsősorban Németországba, Hollandiába, Belgiumba, Franciaországba, Dániába és a skandináv országokba, főleg Svédországba. Mivel a tempó magától nemhogy nem lassult, hanem alkalmasint tovább fokozódott volna, hiszen Törökországban mai napig is „menekültek” milliói készülnek hozzánk permanens vizitába, és beszorozva a napi tízezret harminccal, valamint az azóta eltelt két és fél évvel, vagyis harminc hónappal, fejben is könnyűszerrel kimatekezhető: a határzár nélkül mostanra kábé kilenc-tíz millióval(!) több migráns boldogítaná Európa népeit. A nyolcvankét milliós Németország még a másfél millió „friss” jövevénnyel is alig bír. Ha a német gazdaság momentán még nem is, ellenben a szociális ellátó rendszerük már az összeomlás szakadékának szélén ballanszírozik, például az echte német nyugdíjasok és munkanélküliek nyugdíját, illetve árbájtnélküli segélyét alaposan megnyírbálták három évvel ezelőtt, hogy legyen miből etetni-itatni-laktatni-ingyentömegközlekedtetni az „ajándékokat”, ahogyan Ferenc pápa nevezte a migránsokat tavaly húsvétkor – miközben a talpukat csókolgatta az egész világ szeme láttára és elképedésére –, úgyhogy elképzelni is nehéz, mihez kezdtek volna még plusz öt-hat millió Angéla-kedvenccel, amennyiben Magyarország nem állítja meg inváziót. (Apropó, Ferenc pápóca: olyan ütemben épül lefele mentálisan Isten földi helytartója, hogy az már a mindenféle marhákkal szemben elnéző és toleráns katolikus egyháznak is kínos; legutóbb azt találta mondani a kisöreg, egész pontosan a kereszténység legnagyobb ünnepe, húsvét előtt két nappal, hogy nem létezik pokol, aztán két napra rá a vatikáni bíborcsávók külön közleményben helyesbítettek, hogy de mégis.)

Arról már nem is beszélve, hogy milyen állapotok uralkodnának most a kontinensfoglalók által szintén preferált, egyenként ötmilliós lélekszámú Dániában, Finnországban és Norvégiában, ha a már meglévő ingyenélőik mellé még megkapták volna a fent kiszámolt migránsmennyiség maradékát, fejenként, azaz országonként úgy egymilliót. Összehasonlításképpen: arányosan ez kábé olyan, mintha a száznegyvenezres Marosvásárhelyre hirtelen beköltöztetnének 25-30 ezer jövevényt… Ilyenre mondjuk már volt példa városunk újabb-kori történelmében, de azok legalább nem egyszerre jöttek, jobbára nem voltak analfabéták (mint a migránsok kábé 95%-a, csak erről nem píszi beszélni a nyugati méjnsztrím libsi médiában), nem vágták el a torkunkat birkaherélő késsel, ha a „Hristos a inviat!”-ra nem tudtuk eleinte az adekvát udvarias választ, nem becsületgyilkolták meg a lányukat, ha egy más vallású őslakossal készüt frigyre lépni, és utána családegyesítés címén nem hozták ide az egész nyámurájukat a Kárpátokon túlról. S ami a legfontosabb: a muszlim bevándoroltatottakkal ellentétben képesek voltak integrálódni, ami ugyan nem zökkenőmentesen, de kvázi automatikusan ment, még ha lassan is: amikor láttuk, hogy erőszakkal nem tudjuk őket integrálni, valamint ők is látták, hogy ők se minket, akkor mi is meg ők is hagytuk, hagyták a francba az egészet. Ami jó ötletnek bizonyult, így utólag nézve: ahogy teltek az évek, évtizedek, szép lassan összecsiszolódtunk, egymáshoz integrálódtunk. Persze, volt olyan, amikor husángokkal és padlécekkel próbáltuk kideriválni az integrálódást egymásból, de azok az idők szerencsére és véglek elmúltak.

Visszatérve a választásokhoz, végezetül lássuk, hogy milyen kampányszövegekkel találkoznánk egy TIPIKUS NŐI JELÖLT választási plakátjain:

Akkor ne szavazz rám, na!

Máskor indulj te!

Együtt megcsináljuk! (valójában egyedül csinálok megint mindent)

Menj, szavazz a másikra, ha az jobb!

Hogy mi a bajom ezzel az országgal? Á, semmi, hagyjuk!

Mire gondolsz most, hogy kövérít ez a kosztüm?

A lelkemet kiteszem, de nektek semmi se jó!

Na tudod mit? Szavazz anyádra!

Share Button
Ennyien olvasták: 712

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.