Az év harmadik hónapja nevét Marsról, de nem a bolygóról és nem is a csokiról, hanem a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják (vélhetően kilencvenben Iliescuék is szerencsésnek gondolták, ha a magyarellenes vásárhelyi pogromot március idusára időzítik); a magyar népi kalendárium böjtmás havának nevezi, ami, ismervén a népi bölcsességet, vélhetően a „fog a tököm böjtölni, böjtöljön más” rövidülése. Szokás még Új Zöldség Havának, valamint Miértilyenkurvadrágaezaretek? Havának is nevezni.
Továbbá, március az egyik legingergazdagabb hónap, nemcsak a fent említett huszonhét évvel ezelőtti, hanem úgy általában, mivel rengeteg jeles nappal rendelkezik, hogy csak a nőnapot, az egyik nemzeti ünnepünket, vagy a két polkorrekt csillagászati ünnep közül az egyiket, a huszonegyedikei nap-éj egyenlőséget emlegessük. De szintén márciusban van a Nemzetközi Pi Nap (tizennegyedikén, mivelhogy a pi két tizedes pontossággal 3,14, szóval nem véletlenül!), a Nemzetközi Fókavadász-ellenes Világnap, tizenötödikén (ezt magyarlakta vidékeken nem nagyon tartják, legalábbis elég kevés „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza, a rohadt fókavadászok meg húzzanak haza!” feliratú transzparenst látni az aznapi ünnepségeken), valamint a víz és a színház világnapja is. Utóbbi kettő szerencsére nem egyszerre van – előbbit 22-én, utóbbit 27-én ünneplik –, különben a világ összes színházában A hattyúk tavát és a Vízkereszt, vagy amit akartokat játszanák aznap.
Furcsa egybeesés, hogy a számunkra, vásárhelyi magyarok számára nem túl vidám emlékezetű március huszadika a boldogság világnapja; az ENSZ, vagyis az Egyesült Nemzetek Szervezete nevű nemzetközi sóhivatal egyik határozata szerint „a boldogság keresése az emberi lét egyik alapvető célja”. Igen ám, csakhogy a boldogságot megkeresni nem olyan könnyű, mint egy slusszkulcsot vagy karácsonyfatalpat – van, hogy az ember a boldogságot keresi, de aztán valami egészen mást talál helyette (ahogy a szegény hodákiak is Bolyait keresték a boldogság világnapjának előestéjén, de végül csak Sütő Andrásékat találták meg). Ugyanakkor, cseles is a boldogság: előfordul, hogy csak azt követően jövünk rá, hogy megvolt, miután elveszítettük, pedig azelőtt nem is kerestük.
S végezetül: ahogy általában semmit, a boldogságot sem jó túlzásba vinni – minél boldogabb vagy, annál kellemetlenebbül érint, ha elcsap egy tíztonnás traktor a búzamező szélén, pipacsszedés közben.
