Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

MIKULÁS

Molnár Tibor december 5, 2018 Humor

A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat posztolgató Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken mint Szent Miklós népies alakja jelent meg, aki a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó Mikulás előképének és mintájának tartják. A Mikulás szó cseh eredetű, maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál, még a Monarchia idején (maga Ferenc József is szívesen öltözött Mikulásnak, amikor beforraltborozott). Később azonban a magyar néphagyomány a globalizáció hatására megváltozott: míg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, onnan sasolta a gyerekeket, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy a Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, az asszisztensek pedig általában elmaradnak mellőle.

Egy középkori legenda szerint Miklós püspök egyszer megneszelte, hogy az egyik szomszédja nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Segíteni szeretett volna rajtuk, így hát egy este a szomszédja nyitott ablakán keresztül bedobott egy erszény aranypénzt, és így mindhárom bige férjhez mehetett (a középső csak később, mert őt pont fejen találta, és két évig éberkómában feküdt). Ezért a jótettéért a nép elnevezte „Noel Baba”-nak, ami annyit tesz, hogy „Ajándékozó Apa”. Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tettetik gyermekeikkel a kitisztított kiscsizmáikat, hogy reggelre abban találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként belepottyantgat… Aki azt szeretné, hogy a lánya néhány szaloncukornál és savanyúcukorkánál többet kapjon a Mikulástól, az híresztelje el december elején, hogy albán emberkereskedőknek tervezi eladni egy müncheni kuplerájba.

Angolszász területeken Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká metamorfozálódott a Mikulás, aki az Északi-Sarkon/Lappföldön lakik, és a gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki a kívánságaikkal (az okosabbak smirglipapírra írják a kívánságlistát, mert azt kisebb eséllyel fogja nem rendeltetésszerűen használni az öreg). A globalizált (Mikulás/Télapó/Karácsony apó) Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják. Nálunk karácsonykor szerencsére az angyal hozza az ajándékot, akinek nem kell kitenni semmit, mert nemcsak neme, de étvágya sincs.

Magyar vidékeken a hagyományos ünneplés városokban és falvakban egyaránt az álarcos-jelmezes játék (alakoskodás) volt Miklós-napon, december 6-án. A huszadik század elejéig „miklósoláskor” a fiatalok házról-házra jártak Miklós napján ijeszteni, amikor hosszú láncokat csörgettek, sőt, még meg is verték vele a járókelőket, akik ilyenkor, érthető módon, a házaikból sem mentek ki szívesen járnikelni meg kuglert venni. A népszokásból tehát kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, s a gonoszűző jelleg lett hangsúlyosabb. Nem ismert, hogy a Mikuláskor történő ajándékosztó népszokás pontosan mikor került Magyarországra; egy, a 18. század végén megjelent tiltás árulkodik először jelenlétéről, melynek oka a gyermekek paráztatása volt, mivel nem a ma ismert joviális, pirospozsgás, endivajnás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete képű, láncot csörgető rém, alias „Láncos Miklós”, aki egyszerre jutalmazott és büntetett, mint egy domina. Az első magyar nagyonhangosfilm is ezt a történetet dolgozza fel, címe: A mohácsi láncfűrészes Mikulás.

A huszadik század második felében a Szovjetúnióban Gyed Moroz, azaz Fagy Apó szorította háttérbe Szent Miklóst, Moszkva és Oroszország védőszentjét, akit újév napján ért az ajándékozás. Romániában a Moș Gerilă (magyarul ugyancsak Fagy Apó, esetleg Zimankó Tata) nevű Mikulás-alteregót találták ki a kommunizmusban, aki a nevéhez híven olyasmiket is hozott: kőkemény szaloncukrot, amit csak szopogatni lehetett, szétzúzni még légkalapáccsal sem; Gumela rágógumit, amelynek állagáról sokat elmond, hogy vékonyabb ablaküveget simán méretre lehetett vágni a sarkával; Eugeniát, amit mindig továbbadtunk a kutyának, mert sokkal többet tartott, mint egy velőscsont, meg hasonló ínyencségeket.

A Mikulás-ünnep idővel egyre inkább szekularizálódott: elszakadt Szent Miklós alakjától, a tömegkultúra átalakította a keresztény legendát, és az ünnep fokozatosan elvilágiasodott és elüzletiesedett. „Ügyes” marketingesek megszüntették a Mikulás évközi morális felelősséget hangsúlyozó, bírói szerepét, és kiretusálták mellőle a büntetést szimbolizáló krampuszokat meg egyéb gonosz gnómokat. Angolszász hatásra minden európai nagyvárosban elszaporodtak karácsony előtt az utcai Mikulás-ügynökök (Agent Santa), az édesség- és játékipar mellett pedig ma már egész sor termék használja alakját reklámfiguraként (csokimikulásból mindig túl sokat gyártanak, ezért a megmaradtakat húsvét előtt átöltöztetik csokinyulakká).

Apropó, reklámfigura: tévhit, hogy a Mikulás kövérkés, jókedvű, pirosruhás megjelenését a Coca-Cola találta volna ki 1931-ben; egy korábbi magyar gyermekkönyv már 1928-ban hasonló megjelenéssel ábrázolta, így ez a feltevés nem állja meg a helyét, sokkal inkább az, hogy – a legtöbb hollywoodi hírességhez hasonlóan – a Mikulás is magyar!

Share Button
Ennyien olvasták: 143

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.