Központ
2019. július 22. hétfő, Magdolna

Romángátló magyarok, viselkedési kódex kormánytagoknak és egyéb böszmeségek

Molnár Tibor május 14, 2019 Humor

Nagy esemény zajlott még április elején a Dâmbovița-parti fővárosban: a bukaresti gazdasági tudományegyetem díszdoktorrá avatta a „magyarbarátságáról” híres Ioan-Aurel Popot, a Román Akadémia elnökét, aki egyben a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektora is, aki eme jeles alaklomból beszédet is mondott (nem is akármilyet, amint az alábbiakban látni fogjuk) „A középkor társadalmi-gazdasági világa” címmel; nyilván azokról a tájakról szpícselt a díszes doktor,, amelyek a jelenlegi Románia részét képezik. Előadása elején olyan veseremegtető dolgokat mondott, hogy értékelni kell a (román) ősök tetteit, szeretni kell a (román) földet, a (román) országot, a (román) falut, a (román) parasztot, de ha már nem lehet szeretni, legalább nem kell gyűlölni satöbbi, bla-bla-bla.

Ugyanakkor Pop mester elmagyarázta azt is: miképp történhetett, hogy „egy felszíni és altalajkincsekben ilyen gazdag országban a románok nem váltak nagy kereskedőnéppé, és hagyták, hogy mások értékesítsék áruikat”, aminek a következményeit Románia még ma is nyögi. Nos, ez semmi egyébnek nem volt köszönhető (Erdélyben) szerinte, mint a románok elleni diszkriminációnak, amely eleinte felekezeti alapon történt. Naná, hogy a magyarok által! Melynek eredményeképpen elkobozták a románok földjeit, ami pedig Havasalföldet és Moldvát illeti, ott, ugye, a magyarok nem diszkriminálhatták a románokat, in contumaciam, ezért a balhét a fosztogató migránsokra verte a frissen felavatott díszdoki: a besenyőkre, kunokra és tatárokra meg persze a törökökre. Főleg a törökökre.

Az egésszel első látásra-hallásra nem is volna semmi különösebb baj, megszoktuk már az ilyen és ehhez hasonló, kisebbségi érzésből fakadó frusztrációk verbális manifesztációit, de másodikra már igen, nagyon is. Nevezetesen az, hogy az elnök úr (akinek a középkor a szakterülete) úgy beszélt az illető időszakról, mintha létezett volna valamiféle középkori Románia; egy ország, egy egységes, összefüggő tér, határokkal meg minden egyébbel. Csakhogy a középkorban még nem nagyon létezett. Nagyon nem.

Illemkódex

Ugyancsak még múlt hónap elején történt, ugyanott, azaz Bukarestben: a Dăncilă-kabinet elfogadott egy ún. viselkedési kódexet (Cod de conduită), amely megszabja, hogyan kell viselnie magát egy (kulturált) román kormánytagnak. A kódex szerint a kormány tagjainak „a hatalmi ágak szétválasztásának elve és a közöttük meglévő egyensúly szellemében kell kormányozniuk az alkotmányos demokrácia keretei között, és tiszteletben kell tartaniuk az igazságszolgáltatás függetlenségét”. Továbbá, mindig szem előtt kell tartaniuk az Alkotmányt és a törvényeket, valamint a közérdek elsőbbségét. Hát nem szép? Emellett professzionálisan kell kormányozniuk, és személyes jó példával kell elöl járniuk minden téren, arról már nem is beszélve, hogy feddhetetlennek kell lenniük, tevékenységüket pedig átlátható módon kell gyakorolniuk. Amit, nyilván, csak úgy tehetnek, ha közben „kulturáltan néznek ki és viselkednek”, ezért „kötelező módon mindig rendesen, decensen kell öltözködniük, és csúnyán sem beszélhetnek, az pedig fel sem merülhet, hogy sértegessenek vagy rágalmazzanak valakit. Tuláj!

Nos, ha ez is megvan, akkor még vigyázniuk kell a rájuk bízott közjavakra is, úgybizonydá! Hogy ez alatt pontosan mit értenek, azt pontosan nem pontosítják, de például lehet kapnak egy slajmit, ha kormányülés közben belekarcolják az íróasztalba, hogy VIO+LIVIU=LOVE, vagy ha lesaormázzák a szolgálati autó üléshuzatát.

A kódexus azt is kimondja, négru-pé-álb, hogy a minisztériumok javait csakis közcélokra használhatják, de rögzíti azt is, hogy nem fogadhatnak el „kis figyelmességeket” (mici atenții), azaz ajándékokat. Mármint nem a családtagjaiktól szülinapjukon vagy karácsonykor, hanem olyan jellegűeket, amelyek befolyásolhatják a tevékenységüket, például egy ötszáz eurós bankjegyköteget. Emellett azonnal jelezniük kell, ha tudomásukra jut bármilyen összeférhetetlenségi eset, és az is tilos számukra, hogy reklámtevékenységhez adják az arcukat vagy a nevüket. A VK megsértéséről a miniszterelnököt kell azonnyomban értesíteni a kormányfőtitkárságon keresztül, és a kihágások esetleges szankcionálásáról konszenzussal döntenek.

Már csak egyetlen kérdés marad: ha valamelyiküket névnapján meglepik egy fél marhával, az dare de… vită?

Share Button
Ennyien olvasták: 646

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.