Központ
2019. augusztus 23. péntek, Bence

Vásárhelyi kajás-piás nosztalgia   

Molnár Tibor április 11, 2019 Humor

Megírták az erdélyi magyar hírportálok a minap, hogy a szupermarketek polcairól levettek valamilyen kekszet vagy müzlit vagy ilyesmit, mivel a csomagolásán feltüntetettnél több szója-adalékot tartalmaz. Sokak első reakciója minden bizonnyal az ilyenkor szokásos volt: „vanbajelég”, de nem árt kissé továbbgondolni – 30 ÉVVEL EZELŐTT, a Ceausescu-rendszer rettenetesen ínséges véghónapjaiban hogy is tevődtek fel ezek az élelmiszer-biztonsági meg egyéb, ennivalókkal kapcsolatos kérdések:

☻ Nem kerestük a tejfölösdoboz tetején, hogy mikor jár le, hiszen akkor már gyakorlatilag nem is lehetett kapni tejfölt a kereskedelemben; nekünk például egy töpörödött falusi néni hozta hetente egyszer a négydecis borkán tejfelet meg a hógolyónyi tehéntúrót. Utóbbi gézbe volt csomagolva, de azt mindig ott helyben levettük róla és visszaadtuk neki, mert már gézt sem árultak

☻ Dédnagyanyám gluténérzékeny volt, ami abban manifesztálódott, hogy előző este mindig megérezte, amikor másnap reggel adták az Extrában a havi egy kiló liszt-fejadagot

☻ Nagyanyám meg laktózérzékenységgel küszködött: soha nem ivott tejet, csak nagyon betegen, akkor is egy mustárospohárral, felvizezve, hogy maradjon nekünk

☻ A házibulikban nem Csíki Édes, hanem Sovata Savanyú sört ittunk, mert az alimentárákban csak olyat lehetett kapni, és azt is vadászni kellett

☻ Ha véletlenül kaptunk egy mandarinméretű narancsot valahonnan év közben, reflexből elkezdtük keresni a pincében a karácsonyfatalpat, mert narancshoz jutni a nyolcvanas évek végén csak karácsony környékén lehetett, amennyiben valamelyik szülőnk nem tartozott azon kevés kiválasztottak közé, akiknek bejárásuk volt a pártkantinba

☻ Húsvét előtt mindig hetekkel korábban meg volt kaufolva a tojásfesték, mint a tojás, mert előbbit nem „porcióra” adták, utóbbit igen, egész pontosan nyolc darabot, havonta, fejenként

☻ A Bunica-olaj azt jelentette, hogy nagyanyád mindig dugdosott egy félliteres olajat, amit szükség esetén el lehetett kunyerálni tőle, egy csomag szentgyörgyi kárpáci fejében, ami akkor már ugyancsak hiánycikk volt

☻ Budipapírt se nagyon lehetett már kapni, de tulajdonképpen mégis vettünk néha a Mercurban: benne volt a parizerben

☻ Sose telefonáltunk haza a Lidl-ből, hogy „Akciós a mangó, kicsim, hányat vegyek?”, mert nem volt se mobiltelefon, se Lidl, sőt, még azt se tudtuk, hogy a mangót eszik, isszák vagy szívják

☻ És végül: amelyik konyhaasztalon egyszerre négy kilónál több hús volt, ott vagy épp csecsemőt mértek, vagy aznap disznót vágtak!

Share Button
Ennyien olvasták: 473

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.