Vásárhelyi vagy akkor is, ha ismerted Tátácit,
S Csikkes Robi tarhált tőled párszor egy szál kárpácit.
Ittál nagy Bachus konyakot, és kicsi kétdecis rumot,
S ma se közköltséget fizetsz, hanem csakis konszumot.
Vasárnap a templom helyett mindig az ócskára mész,
De nem szólsz be mindenkinek, merthogy az ott nem a fész.
Vettél ott már mindenfélét: EDDA-lemezt, Delfin könyvet,
Horgászbotot, „kontrabaszást”, szelepgumit, csicsás övet,
Iron Maiden-es „felvarróst”, Metallicás „jelvényt”,
Fülest, Playboyt, IPM-t meg Rejtő-képregényt.
Műbőr dzsekit hordtál anno, vagy esetleg füss-spencert,
A szobád falára pedig felszkócsoztad Bud Spencert,
Mai napig kívülről tudsz minden Piedonés filmet,
És két gyufaszállal elszívsz bármilyen kis csikket.
Vettél kakast a Vár alatt a vén Vilma néninél,
És csorgattad a nyáladat a dolláros üzletnél.
Rúgtál már be bánatodban úgy a Lila bárban:
Alig tudtak hazavinni a hátukon, hárman.
Mai napig megvan még a régi beceneved,
S az oviban jó eséllyel zakuszka volt a jeled.
Sihederként senki nem volt nyavalygós vagy depis,
S a nyárikertben haver volt minden cüngár hevis.
Romartából vettünk régen orosz szemikurszát,
És ismertünk a Continál minden egyes kurvát.
Gyárlátogatásra mindig a Prodcomplexbe hordtak,
Hol a melósok már reggel egy felest bedobtak.
Pionírokként őrt álltunk a nagy kőkatonánál,
És Csaunak integettünk kinn a Kombinátnál.
A suliban nagyszünetben az udvaron tornásztunk,
Malomfalván meg a Ritznél exportpirkát horgásztunk.
Marosfőre kirándultunk, kabanákban laktunk,
Szovátára kisvonattal négy órát utaztunk;
Ami nem volt egy TGV – ha még emlékeztek:
Sokan leszálltak útközben, és virágot szedtek.
Marosvásárhelyi vagy, ha – besűrítve egy sorba –:
A virágóra számodra a világ origója!
