Erdélyben is van élet!

Kezdődött a kilencvenes évek fiataljainak tömeges, Magyarországon való munkavállalásával, majd fokozatosan egyre távolabbi országokig jutottak erdélyi értelmiségiek és szakképzetlen munkások. Aztán az európai uniós csatlakozás után, a szabad munkavállalással, úgy tűnt, a munkaerő-emigrációnak semmi nem szab határt, munkavállalók tízezrei egyre távolabb kezdtek munkát keresni a jobb megélhetés reményében. Az utóbbi évben viszont egyre többet hallani fiatalokról, akik hazatértek és itthon próbálják tapasztalatukat és tudásukat kamatoztatni.

Még mindig megéri nyugaton dolgozni

Egy, a BBC által közzétett tanulmány szerint a tavalyi év jóval szerényebb jövedelmet hozott a külföldi munkások bankszámlájára, ennek ellenére azok, akik kint vannak, kevésbé szándékoznak hazatérni, félve az itthoni még válságosabb helyzettől. Továbbá, főként az illegális munkások, úgy vélik, a gazdasági helyzet javulásával még nehezebben és nagyobb költségek árán térhetnének vissza.

Kétségtelen, Románia nem képes a nagy nyugati államok munkabéreit felajánlani és többeket nem tántorítanak vissza a külföldön is egyre nehezebb elhelyezkedési és megélhetési körülmények.
Z. Ildikó két éve a brit szigeten dolgozik, ő a közeljövőben még nem tervezi hazatértét. „Előző munkahelyem megszűnt, így arra gondoltam, szerencsét próbálok külföldön. Sokat hallottam arról, hogy nyugaton mennyivel könnyebb az élet, így belevágtam. Szerződéssel mentem Angliába, mint virágárus. Szerződésem mindössze fél évre szólt, de úgy döntöttem, tovább maradok. Az első hónapok nehezek voltak. A brit akcentust megszokni és megtanulni egyáltalán nem volt könnyű, de ma már folyékonyan beszélem az angolt. Már rég nem virágárusként dolgozom, ugyanis egy munkahely nem elegendő a megélhetéshez. Bár hazai viszonylatban jól kereshet az ember, a bér és a megélhetés nagyon költséges. Ma már pincérnőként dolgozom egy elit vendéglőben, valamint napi négy órában recepciósként. Jól érzem itt magam és a közeljövőben nem szándékozom hazamenni, csak látogatóba. Anyagilag is megéri, spórolni is tudok.” Az ifjú hölgy a gazdasági válságot főként a vendégek folyamatosan csökkenő adakozó kedvében véli felfedezni, de erre is sikerült egy bevált stratégiát kidolgoznia. „Tény, hogy sokkal kisebb borravalót kapok, mint ezelőtt két évvel, de az angolok jószívűek, főleg, ha mosolyog az ember, ha szóba elegyedik a vendégekkel. Ha otthon ülök, valószínű, többször munkahelyet váltok, sőt az sem kizárt, hogy most is munkanélküli lennék. Itt jól elvagyok, bár nem a szakmámban dolgozom. Valamikor pszichológiát végeztem, de úgy gondolom, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy a végzett területen érvényesülni tudjak. A közeljövőben itt szeretnék maradni, de úgy tervezem, hogy tíz éven belül hazaköltözöm, a spórolt pénzből lakást veszek, családot alapítok.”

Az anyaországból hazatérők

A nyolcvanas években még illegálisan és nem kis atrocitások árán szökdöstek át az erdélyiek, a kilencvenes fordulattal már faluszám vándoroltak át az anyahonba, ahol szerencsésebb esetben hivatalos papírokkal, de legtöbbször feketén, kisebb vállalkozóknál kezdtek dolgozni. Akiknek elég korán sikerült jó helyre kerülniük, mára sikeres vállalkozókká nőtték ki magukat. Az utóbbi évek hanyatló gazdasági mutatói viszont több, Magyarországon dolgozót számadásra késztetett, ami sok esetben igen rossz eredményt adott: a munkabér évek óta stagnál, a lakásbérek, a rezsi és az élelem ára viszont óriási iramban megugrott. A kedvezőtlen feltételek mellett többen úgy döntöttek, hazatérnek a családi körbe, ahol, ha anyagi támogatást nem is, de lelki támaszt nyújthatnak a családtagok, rokonok, barátok.

S. Jenő 12 évet dolgozott Magyarországon, másfél éve tért haza, hagyta ott a testvérével közösen vitt építkezési vállalkozását: „Részben az ottani egyre rosszabb gazdasági körülmények késztettek arra, hogy hazatérjek, de tulajdonképpen mindig itthon terveztem az életem. A végső döntést a kisfiam érkezése segített meghozni, a párommal úgy láttuk, a gyereknek is jobb lesz az itthoni légkör”. Továbbá elmondta, úgy tért haza, hogy itthon már biztosított volt számára a munka, most hazai vállalkozóként próbálja megteremteni családja számára a minél jobb anyagi körülményeket. „Bár ahhoz, hogy valós képet kapjak az itthoni helyzetről, nem sok ideje dolgozom, de úgy látom, jobb kilátások vannak, mint Magyarországon és a jövőre nézve mindenképp derűlátóbb vagyok.”

Messzebbről is hazavágynak

A fejlett európai államokat sújtó folyamatos megszorításokról, csökkenő gazdasági mutatókról, munkaerő-leépítésekről számol be a hazai és külföldi sajtó is. Az egykor nyugaton dolgozók munkanélküliként saját vállalkozásba kezdenek itthon – olvashattuk a Business Standard elektronikus oldalán. A külföldön elsajátított szaktudás és tapasztalat, kellő bátorsággal és kitartással, itthon is jó megélhetést biztosíthat.

Ha a külhoni kedvezőtlen anyagi kilátások nem is tántorítanák el az idegenben dolgozó fiatalokat, hosszú távú terveik sok esetben itthonra szólnak. „Kint ismertem meg kedvesemet, aki mára feleségem lett és van egy gyönyörű közös gyerekünk. Négy évig dolgoztam egyedül Spanyolországban, további három évig feleségemmel együtt. A gyereknevelés mellett már nehéz volt megoldani a folyamatos munkát és egyre több időt töltöttem kint, úgy éreztem, semmi keresnivalóm ott. Egy hirtelen született döntéssel hazaköltöztünk. Akkor még nem tudtam, mi vár itt ránk, csak azt, hogy a szülői ház és a család erkölcsi támogatására biztosan számíthatok. Nem lehetek igazságtalan, nagyon jól jött az ott összegyűjtött pénz, itthon évtizedek alatt sem sikerült volna, amit ott elértem, viszont már elindulásomkor tudtam, egyszer mindenképp hazaköltözöm” – mesélt tapasztalatairól Szilárd, Spanyolországból hazatért munkás. Bár úgy véli, az itthoni helyzet mára még kilátástalanabb, tudja, családja számára ez a természetes környezet és biztos benne, itt is megállja majd helyét a munkaerőpiacon.

Bár még mindig tombol a láz és sokan vágynak a nyugati munkalehetőség után, egyre többen vannak, akik úgy érzik, az otthon biztonsága fontosabb a magas bérezésnél. A gazdasági válság egyik következményeként a munkaerő-kivándorlás megtorpant, az ottaniakat pedig arra késztette, próbáljanak itthon boldogulni.