Hetvenöt kilónyi súllyal a vállán mászta meg Európa legmagasabb hegycsúcsát az orosz Andrej Rodicsev.
A murmanszki súlyemelőnek nyolc napjába tellett, amíg felcipelte a súlyzót az 5642 méteres Elbrusz csúcsára, de le már nem hozta. Mint mondja, hadd maradjon ott örök mementóként – vagy legalábbis addig, amíg ő maga vissza nem tér, egy még ennél is nehezebb súllyal.
Andrej a szibériai Murmanszk szülötte, kamaszkora óta foglalkozik súlyemeléssel, de az élvonalba sosem került be. Szerinte a súlyemelés drága sport, és a nemzetközi versenyekre való nevezések is rengetegbe kerülnek, ezért döntött úgy, hogy egyedülálló teljesítményével hívja fel a világ figyelmét, és keres szponzorokat szűkebb pátriájának.
A súlyemelő hónapokon át napi két-három órát edzett a feladatra, ami már ránézésre sem tűnt könnyűnek. Segítségére Alekszander Sukarev profi hegymászó volt, aki összeszedte a csapatot, és elkísérte hosszú útján a sportolót. Andrej három hetet töltött az Elbrusz alaptáborában, hogy hozzászokjon a körülményekhez, de a mászás közben még így is meggyűlt a baja az elemekkel.
– Mászás közben csak a lábamat láttam, ami nagyon nehéz volt – mondta Andrej. – Minden nappal egyre nehezebb volt a mászás, de kitartottam. Az erős szél és az oxigénhiány kikészített, begyulladt a szemem, részben megvakultam, de aztán a napszemüveg segített. Huszonkét kilót fogytam, de nem bánom, hogy belevágtam.
Andrej a 75 kilós súlyzó rúdját szíjakkal erősítette a vállára, és egy párnát tett alá, hogy elviselje a folyamatos nyomást.
– Andrejnek így sokkal nehezebb volt a mászás, mint egy átlagos mászónak – mondta kísérője, Sukarev. – A hegymászás és a súlyemelés, mint sportok, nem is állhatnának távolabb egymástól. Minél könnyebb vagy, és kisebb súlyt cipelsz, annál könnyebb a mászás, hisz itt a gravitációval vív harcot az ember. Andrejnek a súly cipeléséhez rengeteg oxigénnel kellett táplálnia az izmait, márpedig fenn a hegyen abból egyre kevesebb van.
Andrej már az újabb kihívásra készül – ezúttal százkilós súllyal.
forrás: K. Á., blikk.hu
