Központ
2017. október 18. szerda, Lukács
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

A rommagyar pedagógusról

Szentgyörgyi László február 5, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiMielőtt belevágnék: rommagyar alatt semmiképpen sem romániai magyart értek, hanem – Dénes László barátom, egykori és reményeim szerint jövendőbeli pályatársam megnyugtatására, aki e kifejezést kitalálta, a sajtó- és köznyelvbe bevezette – tartásában romos magyart, romlott magyart. A jelző nélküli magyar ellentétét.

A rommagyar pedagógus zömmel a romániai iskolákban fordul elő, abból él – dehogy él: tengődik –, hogy azt mímeli: tanít, oktat, nevel.

Kiből lesz, lehet rommagyar pedagógus? Gyakorlatilag mindenkiből, aki e pályára téved. Tekintet nélkül arra, hogy megvan benne vagy sem a pálya iránti elhivatottság, birtokában van vagy sem a szükséges felkészültségnek, emberi és erkölcsi tartásnak. Tehát bárkiből lehet rommagyar pedagógus, aki másra nem alkalmas.

Hogyan lesz valaki rommagyar pedagógus? Csak úgy egyszerűen: lesz. Merő véletlenségből. Miután – mint korábban említettem – másra nem alkalmas. Igaz, a pedagógusi pályára sem, de ez látszólag senkit sem zavar. Akit meg zavar, az nem számít, annak a véleménye senkit sem érdekel.

Elhivatottság, felkészültség, emberi és erkölcsi tartás hiányában a rommagyar pedagógus korunk társadalmának egyik legkiszolgáltatottabb embere. Kiszolgáltatottja az oktatáspolitikának, a pöffeszkedő helyi kiskirálynak, a szintén alkalmatlan tanügyi górénak. Lenézi, megveti a szülő, semmibe veszi a tanuló.

Ebből következően a rommagyar pedagógus kompenzál. Ahol, amikor lehet. Úgy tesz, mint aki hallgat az igazgatója szavára, úgy tesz, mint aki tiszteli a szülőt, úgy tesz, mint aki szívén viseli a rábízott gyermek sorsát. Úgy tesz, mint aki tanít, oktat, nevel. Holott ellenkezőleg: nem hallgat sem vezetőjére, nem tiszteli sem a szülőt, nem érdekli sem a rábízott gyerek sorsa. Nem tanít, nem oktat, nem nevel. Hát így kompenzál a rommagyar pedagógus.

Mivel foglalkozik akkor, ha nem tanít, nem oktat, nem nevel?

Megmondom: naphosszat lazsál, kollégái ellen áskálódik, benyal felettesének – más szóval: karriert épít –, közben azt lesi árgus szemekkel, hogyan lehetne egy kis pluszpénzhez jutnia. Mindegy, milyen áron. Lehetőleg adómentesen, azaz törvényellenes módon.

Az elmondottakból következően a rommagyar pedagógus a világ talán legszerencsétlenebb embere. Miért a legszerencsétlenebb? Azért mert utálja a rendszert: az iskolát, a gyermekeket – egyszerűen mindent utál, ami az iskolával összefügg. Miért utál mindent és mindenkit? Mert megutáltatták vele.

Ebből következően a társadalom talán legkártékonyabb embere is. Miért a társadalom talán legkártékonyabb embere a rommagyar pedagógus? Azért mert megöli a rábízott gyermekben a jövőt, mindannyiunk jövőjét.

Most látom: végig pedagógust írtam, pedig egészen másra gondoltam. Remélem, értik, mire. Amiként azt is remélem, a pedagógusok – a nemzet napszámosai –, akik soraim olvastán talán sértve érezték, érezhették magukat megbocsájtják ezt nekem.

Share Button
Ennyien olvasták: 706

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.