Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Péntek
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

Aranykakas és egyéb állatfajták

Szentgyörgyi László január 30, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiAmiről írok – a címből ítélve – akár amolyan képtelen természetrajz is lehetne, de nem az: inkább képtelen társadalomrajznak nevezhetném. Már ha fontosnak tartanám az ilyesfajta kategorizálásokat. Az Aranykakas – a Maros étterem, a somostetői vendéglő és még néhány hasonló intézmény mellett – egykoron jó hírű és népszerű hely volt. Marosvásárhely jelképei, mai szóhasználattal élve „brand”-jei közé tartoztak, legalábbis ami a vendéglátást illeti. Aki a legutolsó, elméletileg 1989-ben véget ért „átkosban” szocializálódott, tudja, miről beszélek. Aki nem, annak talán hiába is magyaráznám. A kor – vagy kór? – adottságaiból, a társadalmi és politikai környezetből adódóan megvolt a maga sajátos, semmivel sem összetéveszthető „fílingje” az akkori kocsmázásoknak.

Az Aranyakashoz visszakanyarodva, a vendéglő a gengszterváltás után még működött egy ideig, aztán a 90-es évek elején-közepén csendben bezárták. A város egyik legrégebbi szecessziós stílusú épületét, a Bürger-palotát a XIX. és a XX. század fordulóján építették. Bürger Albert sörgyáros lakóházaként szolgált. Az államosítás után előbb vállalati székhelyként, majd vendéglőként használták. Annyi más jelentős építészeti értéket hordozó ingatlanhoz hasonlóan, az Aranykakas is az esztelen privatizáció áldozatául esett. Az új tulajdonos, a bukaresti székhelyű Romarta részvénytársaság aztán egy ingatlanban utazó vállalkozói konzorciumnak adta tovább. Az épület állaga a vendéglő bezárásának pillanatától kezdődően folyamatosan romlik, az évente megújított, módosított épületfelújítási engedély ellenére a tulajdonos semmit nem tesz. A helyzetet ismerni vélők szerint az ilyen-olyan engedélyek csak arra valók, hogy a tulajdonos elkerülje a felelősségre vonást, a pénzbeli büntetést.

Annak ellenére, hogy a média, köztük lapunk is folyamatosan tájékoztatott az Aranykakas épületének sorsáról, hosszú évekig semmi sem történt. Mindaddig, amíg a frissen alakult Demokratikus Marosvásárhelyért Egyesület ki nem mondta: meg kell menteni a Bürger-palotát. Ennek első lépéseként a városnak (vagy a megyének) vissza kellene szereznie a palota tulajdonjogát. Csakhogy a jelek szerint sem a városnak, sem a megyének nem szívügye a Bürger-palota sorsa, de az álláspontjukat kifejtő illetékesek szerint nincs erre elegendő pénzük sem. Legalábbis erre hivatkozva próbálják lerázni magukról, esetleg a civil szféra nyakába varrni az ügy megoldásával járó anyagi és egyéb természetű terheket.

A viszonyok ismeretében kimondható: könnyen előfordulhat, hogy az Aranykakas épülete végleg az enyészeté lesz. Nem az első lenne, s minden bizonnyal nem is az utolsó a sorban. Marosvásárhelyen semmiképpen. Csakhát aggasztó, hogy rendre olyan épületek válnak az újgazdag kivagyiság, a sanda nemtörődömség, vagy a megjátszott tájékozatlanságból fakadó pusztító szándék áldozatává, amelyek egyértelműen a város magyar múltjára utalnak. Mindez épített örökségünk iránti fokozott figyelemre int civileket és nem civileket egyaránt.

Share Button
Ennyien olvasták: 324

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.