Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Zivatar
Ma
Zivatar
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős

Átrendeződés?

Szentgyörgyi László június 19, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiMondom a magunkét

A tavalyi államfőválasztás utáni szinte általánosnak mondható eufóriában sokak számára úgy tűnt, megszámláltattak a kormány napjai, rövidesen végéhez ér Victor Ponta politikai karrierje. Akkoriban minden valamire való kibic azt latolgatta: meddig bírja a „kis Titulescu”, illetve mely tisztségét veszíti el hamarabb: a pártelnökit vagy a kormányfőit? Mindenesetre hasonló helyzetben a „játékos” Băsescu elnöksége idején nem maradhatott volna ilyen hosszú ideig talpon. Iohannis azonban kerülni látszik az olyan helyzeteket, amelyekből ellenfelei, ellenségei azt a következtetést vonhatnák le, hogy túllép az államelnök alkotmányos hatáskörén, közvetve beavatkozik a napi pártpolitikai küzdelembe. Igaz, az ellenzék fő ereje, az államfő egykori pártja sem tűnik túl türelmetlennek, elszántnak, hogy átvegye a kormányzást. Tessék-lássék módon kritizálgatják ugyan a kormányt, de úgy látszik, konkrét elképzelésük egyelőre nincs arra vonatkozólag, hogy az esetleg ölükbe hullt hatalom birtokában merre, hogyan kormányozzák az országot.

Ilyen körülmények között került sor az újabb bizalmatlansági indítványra is, amelyet a kormánykoalíció – valóban az? – gond nélkül túlélt. Azért sokat elárul a kormánypárton belüli állapotokról, a pártvezetésnek a törvényhozói iránti bizalmatlanságáról, hogy a nemkívánt meglepetések – azaz az átszavazás, magyarán: árulás – lehetőségét kizárandó, megtiltották nekik a voksoláson való részvételt. A bizalmatlansági indítvány elbukása után úgy tűnt, elhárultak a viharfelhők Ponta feje felől. Csakhogy a hét végén leghűségesebb partnere, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) elnöke, Gabriel Oprea meglebegtette annak lehetőségét, hogy pártja kilép a Ponta-kormányból, ha az „fű alatt” módosítani próbálná a büntető törvénykönyvet. Tette ezt azt követően, hogy alig néhány nappal korábban teljes támogatásáról biztosította a Ponta-kabinetet, amelynek miniszterelnök-helyettesi minőségben maga is tagja. A történet azt bizonyítja, hogy a román politikában a hűségnyilatkozat akár másnapján is bekövetkezhet hasonló pálfordulás.

Most már csak az a kérdés: mikor és mennyiért „győzhető” meg az UNPR, hogy átnyergeljen a liberálisok oldalára. Feltéve, ha valóban és azonnal akarja a hatalmat a PNL. Oprea döntését siettetheti, ha – a DNA kutakodása, valamint a már beindított eljárás előrehaladása következményeként – megrendülnek Ponta hatalmi pozíciói.

A nagy kérdés: hogyan viszonyul majd egy esetleges körvonalazódó kormánybuktatási szándékhoz az RMDSZ? Az sem mellékes, hogy a jövő évi választások után továbbra is a mindenáron való kormányzást tartja-e majd legfőbb követendő céljának? Mert, amint azt a restitúció ügyében hozott legutóbbi amerikai képviselőházi határozat is bizonyítja, bizonyos esetekben mégiscsak célravezetőbb a külföldi „akciózás”, mint a bukaresti kormánykörökben és hivatalokban való „kilincselgetés”.

Ha az önálló külpolitikában rejlő lehetőségek minél következetesebb kihasználása lesz majd a cél, akkor ahhoz alkalmasabb lehet egy bizonytalanabb hatalom, ingatagabb parlamenti hátterű kormány. És természetesen egy ellenzékből politizáló elvhű, következetes RMDSZ.

Share Button
Ennyien olvasták: 437

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.