MONDOM A MAGUNKÉT
A címbeli kijelentés természetesen az erdélyi magyar orvosképzés sorsára vonatkozik. Mindez annak kapcsán jut eszembe, hogy a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület két aktivistája újabb figyelemfelkeltő akcióba kezdett, ezúttal Marosvásárhelyen. Miután két héttel korábban dr. Ádám Valerián és Kürti Jenő Bukarestben, a közoktatási minisztérium épülete előtt tüntetett, ország-világ tudomására hozva, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – megtagadja az önálló magyar tanszék felállítását, megszegve ezáltal a törvényeket.
Ádám Valerián tájékoztatása szerint a bukaresti akció legjelentősebb mozzanataként a szaktárcánál fogadták a tüntetőket, s megerősítették, hogy részükről semmi akadálya az önálló magyar tagozat megalakításának. Jelezték, hogy a magyar oktatóknak joguk van saját szabályzatot, oktatási programot kidolgozni, azt a minisztériumba előterjeszteni, amit a szaktárca jóváhagyása után kell az egyetem szenátusa elé vinni, hogy belefoglalják az intézmény szervezési és működési szabályzatába. A kérdés: mit lép erre az egyetem szenátusa? Gyaníthatóan újra a hamisan értelmezett egyetemi autonómiára hivatkozik majd, s leszavazza az előterjesztést. Tisztára a 22-es csapdája.
A történet kapcsán annyi világos, hogy a civilek – akárcsak a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a vásárhelyi kétnyelvűségért folytatott harcban – ezúttal is a szakma és a politikum előtt járnak. És még valami: a RMOGYKE érdeme, hogy a magyar nyelvű orvosképzés problémáját folyamatosan napirenden tartja. Ádám Valeriánt pedig lehet ellenszenvesnek, megosztó személyiségnek tartani, de azt el kell ismerni, hogy az ügy legelszántabb harcosának mutatkozott. A „szakma” – a magyar tanári kar – részéről már nem tapasztalhattuk ezt az elszántságot. Sokan vannak az orvosprofesszorok között, akik szóban ugyan elkötelezték magukat a magyar nyelvű orvosképzés mellett, a tetteik, pontosabban: azok hiánya azonban, mintha nem ezt bizonyítanák.
A politikum hozzáállása a legkétségbeejtőbb. Különösen az RMDSZ hivatalban levő legfőbb oktatáspolitikusának, Király András államtitkárnak tájba simuló, görcsösen konfliktuskerülő, passzív magatartása. A két héttel korábbi bukaresti akció során arra sem méltóztatott, hogy szóba álljon a tüntetőkkel. Mit mondjak? Ilyen érdekvédőkkel nem sokra megyünk.
