Központ
2017. augusztus 24. csütörtök, Bertalan
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Fekete március – befejezetlen történet

Szentgyörgyi László március 20, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiMondom a magunkét

Huszonöt éve történtek azok a véres események, amelyek Marosvásárhely fekete márciusaként élnek tovább az emlékezetben, s amelyek meghatározták a város, sőt a teljes erdélyi magyar nemzeti közösség utóbbi negyedszázadát. Huszonöt év, egy negyedszázad történelmi léptékben nem sok idő, arra viszont mindenképpen elegendőnek tűnik, hogy egy hasonló esemény okait, hátterét, lefolyását, következményeit feltárják. S megfelelő módon – az újabb dokumentumok felbukkanásáig, ha szükséges, az esetleges átértékelésig – lezárják. Feltéve, ha van erre őszinte szándék. Marosvásárhely esetében mindeddig nem volt, s úgy tűnik, ma sincs.

Huszonöt évvel az események után, az akkori történéseket felidéző, értékelő tévéadásokból egyértelműen kitűnik a megszólaló, véleményt nyilvánító „szakértők” elfogult viszonyulása, nyilvánvaló manipulációs szándéka. Annyira gyökeresen másként látják, láttatják az eseményeket, hogy az kétségbeejtő: a jelek szerint nyoma sincs bennük az önmagukkal való őszinte szembenézésre való hajlandóságnak. Ha a legfőbb titkosszolgálat nemrég lemondott/lemondatott vezetőjének minapi elszólására gondolok, miszerint a sajtóban is jelen vannak fedett ügynökeik, már nem nagyon csodálkozom a dolgon.

Az eseményeket vizsgálva akkor járunk el helyesen, ha azt a Csau-rezsim bukásától a fekete márciusig terjedő folyamatként tekintjük. Tisztánlátásunkat segíti, ha a március 20-ai események értékelésekor a 19-ei történésekből indulunk ki. Akkoriban, kezdeti lelkesedésünkben nem érzékeltük, hogy ravaszul manipulálnak, hogy orrunknál fogva vezetnek. A diktátor házaspár karácsonyi ajándékként tálalt agyonlövetése után alig két hónappal már sűrű viharfelhők gyülekeztek reményeink égboltján.

Az óvodától az egyetemig terjedő magyar nyelvű oktatás melletti határozott februári kiállás, a százezres tömeget megmozgató gyertyás-könyves menet komoly riadalmat okozott a román szélsőségesekben. Azokban, akik gyarmatosítókként viszonyultak a számukra idegen kultúrájú, nyelvű vidékek, városok lakóihoz, akik hamis felsőbbrendűségtudatuk által vezérelve, s korábban a nacionál-kommunista hatalom támaszát maguk mögött tudva azt hitték, nekik minden jár, nekik mindent szabad, a „bozgoroknak” viszont semmit. Veszélyben érezve kiváltságaikat, előjogaikat a román szélsőségesek ellentámadásba lendültek.

Ezzel egyidőben a háttérben intenzíven dolgozott a kezdeti elbizonytalanodása utáni zavarából magához térő szeku, amely időközben egyezségre jutott az új hatalommal. A központi akaratból szétszórt, a hadsereg oltalma alá helyezett titkosszolgálati erők egyesítésének, az utódszolgálat újbóli törvényesítésének igazolásaként szükség volt az etnikai konfliktusra. A két szándék találkozása szülte – a szászrégeni és szatmárnémeti főpróba után – Marosvásárhely fekete márciusát, a magyarellenes pogromot.

Huszonöt esztendő telt el azóta, hogy a félrevezetett, leitatott fejszés-dorongos Görgény-völgyi román parasztok a vásárhelyi magyarok életére törtek. Az RMDSZ székházának megostromlása, felgyújtása, a Sütő András elleni gyilkossági kísérlet után a „szövetség” helyi vezetői gyakorlatilag „illegalitásba” vonultak, irányítás nélkül hagyták a vásárhelyi magyarságot. Másnap, 20-án az előző napon átélt borzalmak miatt a város főterén tüntető-tiltakozó magyar tömeg előbb a maga erejére szorítkozva, majd a környékbeli falvak lakosságának és a helyi cigányságnak a segítségével visszaverte a vasvillákkal, fejszékkel, dorongokkal felfegyverkezett román parasztok újabb támadását.

Az utcán nyertünk, viszont később, a tárgyalóasztalok mellett veszítettünk. A román hatóságok megtorló intézkedéseitől tartva, a szélsőséges nacionalisták bosszúja elől menekülve vásárhelyiek ezrei hagyták el az országot. Hiányuk ma érződik a leginkább.

Negyedszázada hiába várjuk a március 19–20-án történtek kivizsgálását, a bűnösök – szervezők és végrehajtók – megnevezését és felelősségre vonását. A helyzet jelenlegi állása szerint, úgy látszik, újabb negyedszázad sem lesz elegendő ehhez.

Share Button
Ennyien olvasták: 323

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.