Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Hogy szokják…

Szentgyörgyi László október 29, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiMondom a magunkét

És akkor mi van? – kérdezte minden autonomista megnyilvánulást, tömegrendezvényt kételkedve fogadó, mindenen fanyalgó ismerősöm annak kapcsán, hogy szombaton a szervezők szerint néhány tízezren vettek részt Székelyföld határainak kivilágításán, ezáltal jelezvén a régió önkormányzása iránti igényt. Érvelésével, miszerint az akció egyáltalán nem vitt közelebb a célhoz, azaz az autonómiához, nincs mit kezdenem. Szerinte menetelhetünk, világíthatunk, fogalmazhatjuk kiáltványainkat nyakra-főre, a lényegen mit sem változtat. A lényeg pedig az, hogy Bukarest, amíg rajta múlik, soha nem fog engedni a kérésünknek, hacsak külső nyomásra nem. Attól pedig, mármint a külföld támogatásától jelenleg olyan távol állunk, mint Bákó Jeruzsálemtől, avagy a hargitai lármafa/őrtűz a Föld körüli pályán keringő műholdtól.

Elismerem, van abban némi igazság, amit a tamáskodók mondanak. Főleg abban, hogy külső segítség, politikai nyomás, kedvező konjunktúra nélkül Székelyföld autonómiaküzdelme esélytelen. Abban viszont nagyot tévednek a rövidlátó politikai haszonelvűség rabjai, hogy fölösleges az eleve esélytelennek ítélt, legfönnebb szimbolikus jelentőségű akciók felvállalása. Mert hát éppen azok az első látásra pusztán szimbolikusnak tűnő megmozdulások támaszthatják fel, erősíthetik a gyengülni látszó, esetenként már-már szertefoszlott közösségi összetartozás érzését, amire egyedül támaszkodni lehet a jövőben. A székely szabadság napi marosvásárhelyi 30 ezres tüntetés, a háromszéki menetelés, s a mostani, 68 helyszínt érintő megmozdulás is az önbizalmat, az önbecsülést erősítheti, s egyben az elszántságot is.

Amellett – és ez is nagyon fontos –, hogy szoktatja a román társadalmat a székelyföldi önrendelkezéshez, horribile dictu: az autonómiához. Mert ne feledjük: az 1990-es márciusi marosvásárhelyi eseményeket egy magyar nyelvű gyógyszertári felirat váltotta ki – igaz, volt ott a háttérben más is, méghozzá jó vastagon –, ma viszont, egy-két szabályt erősítő kivételt leszámítva, szinte senkit sem zavarnak a magyar nyelvű feliratok. Megszokták. Gyaníthatóan így lesz ez előbb-utóbb az autonómiával is. Ha elégszer ismételgetjük – és el is magyarázzuk –, mit akarunk, akkor, ha meg nem is barátkoznak vele, de hozzászoknak…

Share Button
Ennyien olvasták: 641

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.