Központ
2017. október 24. kedd, Salamon
Eső
Ma
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Csütörtök
Borús

Közösségépítés? Ne szédítsenek!

Szentgyörgyi László szeptember 8, 2016 Mondom a magunkét

MONDOM A MAGUNKÉT

Lassan lejár a nyár, a szabadságolások, szabadegyetemek és diáktáborok, ilyen-olyan fesztiválok, no meg a város-, falu- és tanyanapok ideje. Hogy a pihenőszabadságát – aki egyáltalán megengedheti magának ezt a fényűzést – ki hol és hogyan tölti, az kinek-kinek a magánügye, s ez így van rendjén. Az egyéb sátoros, sokadalmas, forgatagos „ünnep” körül viszont már komoly kételyek merülnek fel, az pedig kőkemény közügy. Még akkor is, ha a szervezők – tisztelet a ritka kivételnek – ezt egyáltalán nem tekintik annak, mi több, sok esetben személyes sértésnek tartják, ha néhol jámbor kritikákat, netán a költségvetést firtató kérdéseket tesznek fel nekik.

Konkrét számokról nem tudok, legfennebb a hasonló események hivatalos költségvetési adatait tudnám idézni, de egyezzünk meg annyiban, hogy egy ilyen rendezvény nem olcsó mulatság. Ennek ellenére nyaranta egymást érik a hasonló „ünnepek”. A recept közismert, mindenki számára hozzáférhető. Ezért nincs is nagy eltérés a sokadalmak kínálata között. Mert – legalábbis a közfelfogás szerint – mi is kell hozzá? Elsősorban egy kézművesvásár, majd néptáncosok és fáradt magyarországi könnyűzenészek felléptetése, szerencsés esetben gyermekeknek szánt programok, foglalkozások – ez lenne a könnyű szórakozást biztosító rész. A komolynak, azaz tartalmasnak szánt rendezvények közül nem maradhat ki a település – város, falu, tanya – múltjában búvárkodók, vagy ha ilyenek nincsenek, akkor elképzelt jövőjét felvázoló okoskodók, nagyotmondók – ezek többnyire politikusok – szerepeltetése, végül, hogy teljes legyen a kínálat: némi irodalmi idétlenkedések, mint például a manapság igen divatos slam poetry-találkozók.

Mindezt persze nem a szervezők pénzén, vagy esetleg az általuk megnyert helyi vállalkozók anyagi támogatásával, nem, hanem többnyire közpénzen: a helyi adófizetőkén, illetve a magyar állam támogatása révén, azaz a magyar adófizetők pénzén. Ismerek egykori székelyföldi polgármestert, aki sokáig ellenállt az unszolásnak, de végül meghajolt az érvelés előtt: ha másoknak lehet, nekünk miért nem?, s ma már náluk is – haladó hagyományként – nyakló nélkül költik a közpénzt.

Ha járna valamiféle kézzelfogható haszonnal is – mondjuk a közösségépítés terén –, akkor talán azt mondhatnánk, megérte… De az a szomorú helyzet, hogy – egy-két tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – többnyire csupán a szervezők anyagi gyarapodását szolgálják a hasonló rendezvények.

Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 823

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.