Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

Kútmérgezők

Szentgyörgyi László augusztus 7, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiMondom a magunkét

A hétvégén újra az intoleráns vezetői magatartás, az etnikai feszültségkeltés, a napi politikai kútmérgezés bajnokainak cselekedeteiről számolt be a média. A történet ennyi: a Nyárádmenti Napokra Szeredába érkező prefektus, illetve megyei tanácselnök – a nevüket azért nem írom ide, mert nem érdemlik meg, hogy ezentúl valaha is a szánkon kiejtsük – látván, hogy a román és az EU-zászló mellé a magyar és a székely zászlót is kitűzték, azt kérték a zömében magyarlakta kisváros elöljárójától, hogy távolíttassa el azokat.

Mivel Tóth Sándor ezt nem volt hajlandó megtenni, a két román megyei vezető faképnél hagyta a vendéglátókat. Megjegyzendő: mindkettejük első helyettese, azaz az alprefektus, illetve a megyei tanácsi alelnök egyaránt nyárádszeredai, így, a helyi közösség mellett, közvetlen kollégáikat is megsértették vezetőkhöz nem méltó arrogáns, goromba viselkedésükkel. Az említett kiskirályok egyszerűen választás elé állították a helyi vezetőket: ők vagy az általuk kifogásolt zászlók? Azaz a magyar, illetve a székely. Nehezen érthető, hogyan gondolhatták komolyan, hogy esetleg őket válasszák. Mindenestre annyi helyzetismeret, józan ítélőképesség elvárható lett volna részükről, hogy ennyire ne járassák le magukat, az általuk képviselt intézményeket. Dehát mit várhatnánk el tőlük, amikor a román belügyminiszter és védelmi miniszter – amolyan Székelyföldnek szóló szimbolikus üzenetként – a csíkszeredai csendőrség udvarán Románia legnagyobb trikolórját húzzák fel. Elismerem a szimbolikus lépések, a szimbólumok használatának fontosságát, olykor szükségességét, de nem hiszem, hogy ezek lennének a minden esetben legcélszerűbb megoldások.

Ne feledjük, amit Illyés Gyula a következőképpen foglalt össze: „Patrióta, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért. A sovinizmus pedig a nemzeti tudat hiánya.” Az említett Maros megyei vezető „úriemberek” – az egyik kormánypárti, a másik ellenzéki, ami ránk nézvést annál rosszabb –, sajnos, ezt nem olvashatták. A jelek szerint mást se sokat. Ezek után nehezen elképzelhető, hogy bárhol, ahol jelentős, öntudatos, büszke magyar közösség él, valaha még szívesen fogadnák őket. Legfennebb úgy, mint a dölyfös, kevély, pöffeszkedő, hatalmával visszaélő ellenséget szokás. Magukra vessenek, kizárólag ők tehetnek róla…

És végül tisztelet a nyárádszeredai polgármesternek, aki RMDSZ-körökben ritkán tapasztalt karakánsággal mondott nemet a hatalmaskodó vidéki kiskirályoknak. A gerinces kiállásnak minden bizonnyal most sem marad el a következménye. Nem élnénk ott, ahol – azaz Romániában –, ha azt hihetnénk, a hasonló cselekedeteket nem torolják meg. Feltételezhetően ez vár majd Tóth Sándorra is. Sok minden múlik majd azon, hogy a közösség hajlandó lesz-e majd kiállni elöljárójáért. Megérdemelné.

Share Button
Ennyien olvasták: 911

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.