Központ
2017. augusztus 24. csütörtök, Bertalan
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Megértünk-e a demokráciára?

Szentgyörgyi László szeptember 2, 2016 Mondom a magunkét

MONDOM A MAGUNKÉT

Az egypártrendszeri diktatúra bukása után – ki gyorsabban, ki lassabban, de – kezdünk hozzászokni a demokratikus játékszabályokhoz. Legalábbis a forma szerinti demokráciához. A tartalom körül ugyan még vannak gondok, dehát ezért a leginkább önmagunkat kellene okolnunk, merthogy a bajok forrása mi magunk vagyunk. Többnyire. A lényeg: éretlenek vagyunk a demokráciához. A mi generációnk mindenképp. Vigasztalásul: a tanulási folyamat hosszú, mi pedig még nagyon az elején tartunk.

Képviseleti demokráciákban a nép maghatározott időközönként választásokon bízza a hatalom gyakorlását – elsősorban a törvényhozóit és a végrehajtóit – az általa meg- és kiválasztottakra. Örök vita tárgya: kinek jár a választójog? Merthogy helyesen választani csak bizonyos tájékozottság, a legszükségesebb információk birtokában lehetséges. A cenzus eltörlése, az általános választójog bevezetése óta bizony sokakban kétség merülhet fel az iránt – és gyakran teljes joggal –, hogy éretten, felelősen voksoltunk-e. Dehát a Churchillnek tulajdonított mondás szerint a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már kipróbáltunk.

A törvényhozásban, helyi önkormányzatokban képünk viselői azok, akik az általunk delegált irányítói jogköröket gyakorolják jól átlátható, jogszabályok által körülhatárolt körülmények között. A parlament, a média folyamatos figyelme ellenére, viszonylag messze van a vidéki választópolgártól, még a közéleti, politikai érdeklődését őrzőtől is. Az önkormányzatok képviselőtestületi tagjai itt élnek mellettünk, szomszédaink, olykor személyes ismerőseink. Minél kisebb a település, amelyet irányítanak, annál inkább. Kisebb településeken pedig köztudottan nincsenek titkok: előbb vagy utóbb minden kiderül. Főleg a tevékenységüket a nyilvánosság előtt folytató választott vezetőkről. Nem szólva arról, hogy elszámolással tartoznak mindazzal, amit a közösség megbízásából tesznek vagy nem tesznek.

Egy törvényhozótól, egy helyi önkormányzati képviselőtől – sok helyütt tanácsosnak nevezik helytelenül – joggal elvárható, hogy valamely szakterületen eredményes legyen. Ez lenne az alapja annak, hogy „tanácsai” helytállóak legyenek a közember számára is, hogy a voksaival hozott testületi határozatok a közösség érdekeit szolgálják. Ez lehet – az erkölcsi feddhetetlenséggel, a korrumpálhatatlansággal társulva – az eredményes törvényhozói vagy önkormányzati képviselői munka záloga.

Aki mögött nincs sikeres vállalkozói, szakmai háttér, az nem alkalmas a közösségi érdekek képviseletére, aki a mandátumával járó előnyök – kapcsolatrendszer, mások számára nem hozzáférhető információk stb. – által próbál anyagi előnyökhöz jutni, magyarán: egzisztenciát teremteni magának, az nem alkalmas, nem való erre a munkára.

Mindez a legutóbb megválasztott marosvásárhelyi önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozatait lapozgatva jutott eszembe.

Share Button
Ennyien olvasták: 403

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.