Központ
2017. november 18. szombat, Jenő
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Borús
Holnap
Borús
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

Nyavalyás az egészségügy

Pál Piroska augusztus 21, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiMondom a magunkét

Sztrájkra készülnek az orvosok, miután a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék nemrég köztisztviselőnek minősítette őket, illetve megtiltotta, hogy hálapénzt fogadjanak el. A Facebookon terjesztett sztrájkfelhíváshoz orvosok tízezrei csatlakoztak, a kezdeményezés átlépte a politika ingerküszöbét, a kormányzat, ha csak a látszat kedvéért, de hajlandónak mutatkozik a párbeszédre. Ennyivel tartozik, mert megoldást, az utóbbi negyedszázad idétlenkedései után, sajnos nem remélhetünk. Hiányzik ahhoz a kellő a tisztánlátás, tudás, elszántság.

Azok közé tartozom, akik csak ritkán, páciensként, egy-egy barát, családtag kórházi kezelésekor kerülök néha kapcsolatba a rendszerrel, átláthatatlanabb, idegenebb területe nincs is számomra az életnek. Ennek ellenére, anélkül, hogy túlértékelném azok jelentőségét, megkockáztatok néhány általánosabb megállapítást. Kiindulásként: a probléma gyökerei a messzi múltba nyúlnak vissza, tehát a teljes folyamat feltárása szükséges ahhoz, hogy a megfelelő megoldást megtalálják. Hű képet fest egy társadalom lelki, szellemi, erkölcsi állapotáról az, ahogyan az egészségügyhöz, az oktatáshoz, valamint a kultúrához viszonyul. Románia, ha hinni lehet az Eurostat adatainak, az uniós átlag alatti pénzeket fordít az egészségügyre. Az elmondottakból egyenesen következik, hogy az egészségügyi dolgozók – orvosok és ápolószemélyzet egyaránt – társadalmi, anyagi megbecsülése igen alacsony.

Vegyük sorra a sztrájkra készülő fehér köpenyesek követeléseit. Szerintem elsőként azt kell eldönteni: tekinthető-e köztisztviselőnek az orvos? Ha abból indulunk ki, hogy a gyógyítás nem foglalkozás, hanem hivatás, akkor máris világos: az orvos nem hivatalnok. Figyelembe véve, hogy egy szakorvos 10-12 évnyi folyamatos tanulás, képzés után sajátíthatja el mindazt a tudást, ami hivatása gyakorlásához szükséges, miközben egy közhivatalnok felkészítése ennek az időnek egyharmada, negyede alatt történik, máris jogosnak tekinthető a béremelésre vonatkozó követelésük. Tehát mennyivel emelendő az orvosok bére? Szerintem sokkal! Még akkor is, ha tekintettel kell lennünk az államkassza teherbíró képességére.

Az idő sürget, máris a huszonnegyedik órában vagyunk, hisz idén először alacsonyabb a frissen végzett orvosok száma azokénál, akik külföldön vállaltak munkát. Az elvándorlás egyáltalán nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy egy azonos képzettségű orvos Németországban például 8-10-szer többet keres, mint Romániában. Ezt a tendenciát megfordítani csak komoly erőfeszítés árán lehet. Amihez pénz és tudás szükséges, sok-sok pénz és sok-sok tudás.

Komoly a lemaradás az infrastruktúra, a felszereltség terén is. Mindez társulva az alulfizetettséggel a pálya becsületének folyamatos romlásához vezet. Ebből következően egyre gyengébb képességű fiatalok kerülnek a rendszerbe, egyre gyengül majd a színvonal. Mindenikünk kárára.

Ui. Miközben e sorok íródtak, lépett a kormány is. Victor Ponta miniszterelnök visszatáncolt, bejelentette: a jövő héten sürgősségi kormányrendeletet adnak ki az egészségügyi dolgozók bérének 25 százalékos emeléséről. Ugyanakkor a kabinet törvénytervezetet készül benyújtani a törvényhozáshoz, amelynek értelmében 2016-tól kezdődően évente 25-25 százalékkal emelné a béreket, amíg azok elérik a mostaniak kétszeresét. Ugyanakkor szinte legalizálná a hálapénzt. Mindez azt jelenti, hogy a kormány képtelen megbirkózni a problémával, s inkább a béremelés ígéretével próbálja megvásárolni a túléléshez szükséges nyugalmat.

Share Button
Ennyien olvasták: 453

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.