Központ
2017. augusztus 16. szerda, Ábrahám
Zivatar valószínű
Szerda
Zivatar valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Szép volt, fiúk!

Szentgyörgyi László május 29, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiMondom a magunkét

Vasárnap elbukott az ASA Giurgiuban, így hát könnyen meglehet, hogy végül oda a bajnoki cím. Azzal talán mindenki egyetért, hogy ezúttal igen vérszegény játékot produkáltak a fiúk. Aki csak ezt a meccsüket látta, elképzelni sem tudja, hogyan kerülhettek, ha csak néhány fordulóig tartóan is, az első helyre. Az tagadhatatlan, hogy a Steaua elleni bukaresti győzelem óta fokozatosan leeresztett a csapat. Hogy ennek milyen sportszakmai okai lehetnek, azt kívülállóként csak sejthetjük, de az sem kizárt, hogy lelkileg nem bírták az esélyesség terhét. Igen, könnyen előfordulhat, hogy nem lesz meg a bajnoki cím, de az biztos, hogy nem csak az elvárásokhoz, önmagukhoz képest is túlteljesítettek a labdarúgók.

A megérdemelt elismerés mellett hallani azért néhány fanyalgó véleményt is. Hogy aszongya zsoldosokból álló  csapat, a játékosok között van, aki azt sem tudta, hol keresse a térképen a várost. Továbbá: nemhogy magyar, de vásárhelyi vagy környékbeli is alig van a keretben. Ez igaz, de aki így vélekedik, az nem veszi tudomásul, hogy megváltozott a világ körülöttünk, ahogyan a futball világa is. Ma már a hivatásos labdarúgók ott vállalnak szerződést, ahol megfizetik őket. És ne feledjük: egy profinak egy-másfél évtized alatt kell összefociznia annyit, amennyire hátralevő éveiben szüksége lehet, s amihez másnak teljes aktív élete rendelkezésre áll. Ne irigyeljük őket, aki mégis ezt teszi, annak csak annyit: mindenki előtt ott a lehetőség, próbálja ki, hadd lássuk, van-e tehetsége a focihoz. Akinek meg soha életében nem sikerült egy egyeneset rúgnia a labdába, annak a véleménye annyit is ér…

Olvasom a Sepsi Lászlóval készült interjút az egyik román nyelvű sportportálon, amelyben a csapatkapitány kifejti: nehéz olyan körülmények között eredményt elérni, amidőn mind a foci világa, mind a média ellenségesen viszonyul hozzád, mivelhogy „egy erdélyi magyar város” csapatáról van szó. A sportban valamelyest otthonosan mozgók előtt ismerős, hogyan kezelik játékvezetők, sportvezetők, szurkolók a „magyarnak” nevezett csapatokat. A székelyföldi jégkorongozók, a szentgyörgyi női kosarasok, az udvarhelyi teremlabdarúgók a megmondhatói, mennyi hátrányt, válogatott sértést kellett elszenvedniük. Sokat tudnának mesélni erről az egykori ASA tagjai, de a mostaniak is. Legutóbb például a Steaua elleni bukaresti mérkőzésen bozgorozták le a vásárhelyi szurkolókat – románokat, magyarokat egyaránt. Ott, akkor a szurkolók gyakorlatilag sorsközösséget alkottak – remélhetőleg utána is… Köszönet érte a csapatnak, mert nélkülük ezzel az élménnyel szegényebbek maradtunk volna.

És még valami: barátom meséli, hogy számára – természetesen a helyezésen kívül – a legnagyobb elégtételt az jelenti, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek óta először hallhatta zúgni a „huj, huj, hajrá”-t. Ami azt jelenti, hogy a vásárhelyi magyar szurkolók is elfogadták, magukénak tartják a csapatot – még akkor is, ha van olyan játékosa, aki ideszerződése előtt csak a térképről ismerte a város nevét.

Számunkra ezért is bajnokok ők.

Share Button
Ennyien olvasták: 428

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.