Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű

Trianon

Szentgyörgyi László június 4, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiMondom a magunkét

1920. június 4-én írták alá az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként a trianoni békeszerződést. Ennek a gyalázatos békediktátumnak kellett volna rendeznie a háborúban vesztes Magyarország (az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) közötti viszonyt, továbbá az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után létrejött Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az új államalakulatok: Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság új határait.

Az első világháborút lezáró békerendszer alapján az őshonos magyar népesség öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát. A trianoni döntés összesen 23,4 millió lakost érintett: közülük 5,3 millióan Romániához kerültek. Magyarországon egyébként az összmagyarság alig kétharmada, azaz 7,6 millió lakos maradt.

Románia 102 724 négyzetkilométernyi területet kapott, ami nagyobb, mint a maradék magyar állam területe. Erdély – tulajdonképpen Bánság, Partium, Erdély és Székelyföld – nemzetiségi viszonyai az 1910-es magyar népszámlálás szerint:

1 658 736, azaz 31,65 % magyar, 2 821 773, azaz 53,84 % román, 556 009, azaz 10,61 % német, 204 879, azaz 3,9 % egyéb (szerb, szlovák, bolgár, ukrán). Az 1930-as román népszámlálás szerint pedig: 1 353 675, azaz 24,42 % magyar, 3 206 261, azaz 57,84 % román, 543 662, azaz 9,11 német, 439 692, azaz 7,93 % egyéb.

A közel 300 ezres magyar csökkenés: részben az 1918 és 1924 közötti tömeges repatriálás: 197 035 fő, részben a magyar anyanyelvű zsidóság – az 1930-as népszámlálás szerint számuk 178 699 fő – külön nemzetiségként való kezelésének tudható be.

A Románia által aláírt kisebbségi szerződés – Traité entre les principales puissances alliées et la Roumanie, Párizs, 1919. december 9. – 8. cikkelye kimondja: „Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán- vagy üzleti forgalomban, a vallási életben, a sajtó útján történő bármilyen közzététel terén vagy nyilvános gyűléseken.”, a 11. cikkely pedig: „Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen”.

Hogy mit tartott, tart be mindebből a román kormányzat, azt naponta a bőrünkön érezzük.

Az 1920. június 4-én aláírt dokumentum az eredője annak a tagadhatatlan, napjainkban is ható trianoni pszichózisnak, ami kimutathatóan megvan mind a korábban példa nélküli módon megalázott magyarságban, mind a nem remélt mértékű országgyarapodást feldolgozni azóta is képtelen románságban.

A múlt feltárása, a valósággal és önmagunkkal – mulasztásainkkal és bűneinkkel – való őszinte szembenézés nélkül az, amit fentebb trianoni pszichózisnak neveztünk tovább hat majd, s rontja közösségi és történelmi közérzetünket, megkeseríti mindennapjainkat.

Share Button
Ennyien olvasták: 407

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.