Központ
2017. szeptember 19. kedd, Vilhelmina
Zivatar valószínű
Ma
Zivatar valószínű
Zivatar valószínű
Holnap
Zivatar valószínű
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű

Zsákutca – minden lehetséges nyelven

Szentgyörgyi László április 22, 2015 Mondom a magunkét

lacikicsiMondom a magunkét  

Ez idő szerint a kétnyelvű utcanévtáblák körüli botrányos történésekben játszott aktív szerepe folytán maga a vásárhelyi városháza az etnikumközi feszültségek legfőbb generálója, a közhangulat legfőbb megrontója. Pedig hát – elméletileg legalábbis – egy települési önkormányzatnak a közügyek megfelelő vitele lenne a feladata. Azaz a közjó szolgálata. Fajra, nemre, felekezeti és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. A jelek szerint Marosvásárhelyen ezt nem így látják.

Mi is történt tulajdonképpen? Annyi, hogy a helyi rendőrség – azaz a városvezetés irányítása alá tartozó erőszakszervezet – vezetője a szerinte törvénysértő módon kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblák 48 órán belüli eltávolítására szólította fel a háztulajdonosokat. Ellenkező esetben – építési engedély nélküli reklámok kihelyezése miatt – 30-tól 50 ezer lejig terjedő pénzbüntetést helyezett kilátásba. Merthogy azok a fránya utcanévtáblák – nyilván, mert fele-fele arányban magyar nyelvűek is, így hát semmiképpen sem lehetnek hivatalosak – üzleti reklámnak számítanak. Legalábbis a rendőrparancsnok értelmezése szerint.

Nem tudhatom, a főrendőr milyen tudást sajátíthatott el a rendőrakadémián – vagy ahol kiképezték –, de azt bizton állíthatom, a jogértelmezés nem az ő asztala. Beismerem, az enyém sem. Ennek ellenére megkockáztatom: ebben az esetben, azaz a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében kapitálisat tévedett. Jogi és erkölcsi értelemben egyaránt. Mert más településeken, ahol igenis ott vannak a kétnyelvű utcanévtáblák, még senkinek sem jutott eszébe hasonló módon eljárni. Dehát úgy látszik, vannak emberek a városvezetésben, akik számára nem számít a város mintegy a felét kitevő magyar lakosság véleménye, elvárása.

Valami hasonlóra érezhetett rá Claudiu Maior alpolgármester is, aki az eset kapcsán a sajtóban megjelentek szerint elmondta: utasította a rendőrparancsnokot, hogy többé ne avatkozzon, és főleg ne nyilatkozzon a magyarság és a kétnyelvűség kérdésében. „Tudtára adtam, szó se lehet arról, hogy a helyi rendőrség pénzbírságot szabjon ki azokra, akiknek a házfalán megjelent a kétnyelvű utcanévtábla. A tanács idénre jelentős összeget különített el a kétnyelvű táblák elkészítésére és kihelyezésére. Emellett a civileknek sem tiltjuk meg, hogy tovább szereljék a tábláikat” – fejtette ki az alpolgármester.

Mielőtt bárki is abba a hamis tudatba ringatná magát, hogy most már minden rendben, hadd emlékeztessek: a rendőrparancsnok tagadta, hogy bármiféle hasonló értelmű „ukázt” kapott volna bárkitől is. „Egyetlen felettesemtől sem kaptam efféle utasítást” – hangsúlyozta. Mindebből egyvalamire lehet következtetni, arra, hogy valamelyikük – vagy az alpolgármester, vagy a főrendőr –nem mond igazat. Kövessük az eseményeket, s jegyezzük meg, ki a hazug!

S ha már a civilekről is szó esett, a hivatali zaklatás helyett, inkább köszönet járna nekik, amiért az állandóan pénzhiány miatt siránkozó városháza helyett magukra vállalták a feladatot. Ne feledjük, a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevű civil akciócsoport saját már közel félszáznyi utcanévtáblát ajándékozott a lakóknak, és szerelt fel, miközben a polgármesteri hivatal, amelynek az érvényes képviselőtestületi határozat szerint ez feladata lenne, mindössze 5-öt.

És még valamit: a városháza a kétnyelvű utcanévtáblák, s az arra igényt formáló városlakók üldözésével olyan „zsákutcába” került, ahonnan csak komoly erőfeszítések árán lehetséges kiverekednie magát. Meglátjuk: képes lesz-e rá?

 

Share Button
Ennyien olvasták: 375

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.