Központ
2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű
Borús
Holnap
Borús
Hózápor
Hétfő
Hózápor

Kávé barátok nélkül

Központ március 23, 2015 PÁLYÁZATI ÍRÁSOK

Szabadnapos vagyok. Tiszta jó. Van egy kis időm, amit azzal tölthetek el, amit igazán szeretnék. Barátok. Igen vannak barátaim is. Jó lenne egyet kávézni velük, beszélgetni, kipletykálni, hogy X szakított a dögös pasijával, és állítólag Y, életem első nagy szerelme augusztusban megnősül és Z-nek új autót vettek a szülei ismét, mert a régit a minap összetörette. És jó volna szólni nekik előre, hogy egyik este pizzázhatnánk is, van egy nagyon finom, új receptem, szeretném, ha megkóstolnák. Telefonálok is egy kört. Ja, de kinek is?

Ancsa már körülbelül 10 éve kint dolgozik Németországban. Lassan már csak az Isten tudja, hogy pontosan mi is van vele, hogyan él. Középiskolában bezzeg percről percre tudtunk mindent egymásról. Túlzás nélkül. Nemrég összefutottam az édesanyjával, de ő is csak annyit mondott, hogy „Ejsze jól vannak, egy hete nem beszéltem vele, olyan elfoglalt.” Mondjuk nem is csodálom. Gazdag pasi, menő autó, sok pénz. Kétévente egyszer jön haza három napra, ez azt hiszem, sok mindent elmond.

És ott van Mónika is. Na, hogy ő miért ment ki külföldre nem tudom megérteni még ma sem. Ancsának más volt, neki valóban új élet kellett talán, de Mónikának jól menő állása volt, nem is egy, hanem kettő, ráadásul a saját szakmájában. Elvégezte a kommunikáció szakot. Utána rádiózni kezdett és közben újságíróként dolgozott be különböző internetes oldalaknak. Egyik nap azonban azzal állt elő, hogy ő két hét múlva megy WC-t pucolni Angliába, mert ott sokkal több pénzt fog kapni, mint itthon azért, amit valójában szeret csinálni. Na, igen. Minden értelmes, gondolkozó emberben itt merül fel az a kérdés, hogy mi a jobb: itthon dolgozni a saját szakmádban egy elfogadható fizetésért vagy takarítani mások után valamivel több pénzért. Mondjuk, hogy fiatal vagy, elmész és megtapasztalod, hogy milyen az, amikor a munkád után több pénzt is keresel és nem csak annyit, hogy teng-lengj egyik napról a másikra belőle. Az igazi kérdés azonban ezután jön, mégpedig az, hogy meddig? Meddig csinálod ezt? Elmegy úgy 2-3 évig, mondjuk. De Mónika már lassan 6 éve szarozik odakint. Szó szerint. Szinte. Habár azt hiszem nemrég előléptették. Most már a konyhán pucolja a petrezselymet.

Tímea és Viktor is 12 éve kint güriznek. Felépíttették itthon azt a hat szobás házat, amiben olyan fürdő van, hogy a WC tető egyből felnyílik, ha belépsz az ajtón. Na de kinek is? Kezdem azt hinni, hogy már rég nem azért dolgoznak odakint, hogy megvalósíthassák az álmaikat. Már megvalósították, amit a kezdetekben akartak. De ki tud ide hazajönni annyi évnyi millió után, hogy aztán pár lejért dolgozzon valamit? Mondjuk az már tény, hogy más szekerét senki nem akarja tolni az itthoni pénzért, ha már egyszer megnyalta sót, és ha valaha egyáltalán haza is jön. De úgy tűnik, saját vállalkozásba sem akarnak belekezdeni. Beszippantotta őket külföld, csak ők ezt még nem ismerik be, de egyébként mindenki látja. Ja, amúgy lassan ütik a 40-et is. Szerintem már gyerekük sem lesz, de akkor minek az a sok pénz?

Szóval én telefonálnék, de már semmi sem a régi. Beszélek még velük úgy egy hónapban egyszer, de lassan őket nem érdekli, ami itthon van, egy rakás dolgot elfeledtek, engem pedig az nem érdekel igazán, ami ott van. Közös téma egyre ritkábban akad. Akik itthon maradtak pedig őszintén szólva: nem az igaziak. Azokkal nőttem fel, akik most messze az itthontól élnek egy másik otthonban. Velük kezdtem el az életet, fiatalságunk minden percét együtt töltöttük, jót-rosszat, csalódást-örömet. Lassan cikinek érzem, hogy én itthon gubbasztok és próbálok a helyi lehetőségeket kihasználva boldogulni. Sőt: mások még le is néznek. „Itthon maradsz? Hülye vagy!” Hiába mondom, hogy nem én vagyok az, hanem te, hiszen mihelyt egy kis nehézségbe ütközöl, szaladsz külföldre. Mert az mindent megold ugyebár. Hiába mondom, ha 10-ből lassan csak 2 ember van, ugyanazon a véleményen, mint én.

A sok észosztás mellett a megoldás igazából nagyon egyszerű: elmegyek én is külföldre, hogy legyek valaki, hogy legyenek közös perceim a barátaimmal, hogy kávézhassak néha velük, hogy a munkámért több pénzt kaphassak, hogy megbecsüljenek, hogy könnyebb legyen… Egyetlen félelmem, hogy néhány év múlva majd én is csak látogatóba jövök haza…

Kiss Magdolna

Share Button
Ennyien olvasták: 419

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.