Központ
2017. november 18. szombat, Jenő
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős
Havazás
Kedd
Havazás

Kedves…

Központ április 15, 2015 PÁLYÁZATI ÍRÁSOK

Tudom, butának tűnhetek, hogy most ahhoz folyamodtam, levelet írjak Neked, de szükségét érzem annak, hogy kiöntsem a szívemből a nyugtalanságot. Nagy döntés előtt állok. Most végeztem az egyetemmel, megírtam az államvizsga dolgozatomat, sikeresen meg is védtem. Lediplomáztam, úgymond szakember lettem. És miért? Mi értelme volt? Egyre inkább úgy látom, semmi.

Te mindig arra biztattál, hogy menjek a nagy világba és lássak. Nem volt alkalmad elmondani azt, hogy miért. Sokat gondolkodtam ezen. Talán, mert neked nem adatott meg a lehetőséged rá, hogy más országot láthass? Most valóban könnyebb lenne kijutni külföldre.

Anyu.. be kell ismernem valamit. Nem fogadtam meg a tanácsodat. Mikor befejeztem az egyetemet, leültem és átgondoltam a dolgokat. Úgy döntöttem, itthon keresek munkát. Egész nap ültem és újságokat nézegettem, meg állásinterjúkra jártam. Fölöslegesen. Mert az az igazság, hogy bár mindaddig magamnak sem akartam beismerni, de nem kellettem. Nem akartak sehol. Talán nem vagyok elég jó? – gondoltam. Jó lett volna, ha itt vagy és biztatsz.

Aztán találtam egy munkát. Nem fizetnek valami jól, de szeretem. Áh, minek áltatom magam? Azt mondtad, az az igazán jó munkahely, ahová boldogan megyek. Én nem vagyok boldog. Hadd panaszkodjak kicsit, hisz olyan régen volt már alkalmam rá. 800 lejért kelek fel minden reggel és megyek be dolgozni. Persze, kezdő vagyok, friss diplomás, mire is vágyom? Nem is ez a baj. Nem a fizetés. Bár még nem kaptam meg az elmúlt havi pénzösszegemet sem. Csak tudod, én nem tűröm, ha lekezelőek az emberek velem, parancsolnak és semmibe veszik a munkámat. Hisz te tudod milyen vagyok. Folyton biztatásra, dicséretre szorulok.

Olyan haszontalannak érzem magam. Azt szeretted volna, hogy vigyem valamire az életben. Én pedig itthon vagyok és élek egyik napról a másikra, megkeresve épp a betevő falatomat. Pedig az élet értelme nem az, hogy dolgozzunk. Az életet élvezni kell. Nem habzsolni, hogy azért érezzük az ízét, de mégiscsak. Élet ez?

Említettem, hogy nagy döntés előtt állok. Nos, munkát ajánlottak külföldön. A fizetés jó, szállás biztosítva van, még az angol nyelvet is gyakorolnám és – ami a legfontosabb – a szakmámban dolgozhatok. Ami azt illeti, már semmi nem köt ide. Te elmentél… másom pedig nincs. Legalábbis aki annyira fontos lenne, hogy itthon tartson.

Mindenki panaszkodik a fiatalokra. Hogy ha mi elmegyünk, ki marad majd Székelyföldön? De én megpróbáltam, anyu. Láthatod, hogy nem tudok megélni. Nagybátyámék is költöznek Londonba, mert ha itt maradnak, soha nem lesz semmijük.

Összekuszálódtak a szálak. A gondolataim is. Tudom, hogy te megértenél. És bármennyire is félek az ismeretlentől és az új helytől, környezettől, azért elmenekülnék. Semmi nem úgy alakul, ahogyan azt elterveztem. Úgy döntöttem, feladom. Legalábbis itt. Szeretném elölről kezdeni. Valahol máshol. Ahol talán elismerést is kapok a tudásomért. Nem látom értelmét annak, hogy továbbra is itt maradjak.

Mindig azt mondtad, ha lehetőségem van, menjek. A lehetőség itt van, én pedig úgy érzem, ezt nem szabad elszalasztanom.

Elmegyek.

Pista Mónika

Share Button
Ennyien olvasták: 331

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.