Központ
2017. november 23. csütörtök, Kelemen, Klementina
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Borús
Holnap
Borús
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

Nem elmenni, otthon lenni igazán nehéz

Központ március 23, 2015 PÁLYÁZATI ÍRÁSOK

A kérdés az elmúlt 25 év talán leggyakrabban feltettje, mondhatni: lerágott csont. Mi újat lehetne még erről írni?

Szerencsés ember az, aki erre egyértelmű megyekkel vagy maradokkal tud válaszolni. Aki az előbbit felelte, az már nincs itt, nem keresi a válaszokat, az önigazolást. Döntött, váltott, nem kérdez. Aki a maradok mellett tökélte el magát, az is mérlegelt, választott, és ez a cím már nem hozza lázba, tovább lapoz.

És vagyunk mi,

a jelenleg itthon élők kilencven százaléka, a maradék. Akinek időről időre elege lesz, szinte mindegy, hogy miből. Akik gyakran feltesszük a kérdést, lázba jövünk egy-egy megvillanó lehetőségtől, informálódunk, ilyenkor persze – szinte indulásra hangolódva – csak sikersztorikat hallunk. Aztán lassan elül bennünk a menni vágyás, mozdulni akarás, és elkezdjük újra várni a csodát. Ami miatt érdemes. Ami miatt a maradás nyereség. Nekem vagy másnak. Anyagilag (ritkábban), lelkileg, szellemileg. Az önigazolásunk gyakran talál ehhez mottókat: „Nem arra születtem, hogy idegen ország szolgája legyek, hogy Angliában mosogassak vagy Németországban pizzát hordjak, itt, a hazámban kell megcsinálnom a szerencsémet apáink örökségéből” vagy „Az országok nem jobbak, vagy rosszabbak egymásnál. Másak!”, de szüleink szavai is fülünkben csenghetnek: „aki itthon nem tud boldogulni, az máshol sem fog.”

A jól döntöttem és a bűntudat érzése hol váltakozva, hol egyszerre tör ránk. Egyszerre van jelen a „még erre sem vagyok képes, lám, másnak összejött, jól érzi magát” és a „hősiesen helyt állok, Bolyaival együtt, a nehezebbet választom a megmaradásért, magunkért, mindannyiunkért” érzése.

Körülvesszük magunkat hasonló gondolkodásmódú emberekkel, helyes tükröt mutatnak nekünk, vagy legalábbis olyant, amilyent látni szeretnénk. Megbeszéljük időről időre, hogy a szomszédnak, távoli ismerősnek sem sikerült, hazajött, mindent kezdhetett elölről.  De olyanokat is ismerünk, akik hazajöttek és itt boldogulnak, itt érzik jobban magukat, akik már a megélhetési kivándorlást sem látják járható útnak. Akik hiszik és vallják, hogy nem elmenni, hazajönni igazán nehéz, és hogy ők soha többé. Hogy odakint mennyire hiányzott a félszavakból, tekintetekből való egymás megértése, a kapcsolati háló, az együvé tartozás érzése. Mélyen egyetértünk, empátiánk velünk együtt bólogat. Vállon veregetjük magunkat: újra jól döntöttél! – és hátradőlünk a kopott, kényelmetlen, tíz éve cserére váró karosszékben. Egy ciklus körbefutott, kezdődik a másik.

Új lehetőség… Ennek vajon mi lesz a kimenetele? Ez a ciklus is körbeér. És ha nem? Mi dönti el? Ha körbeér, mikor kezdődik a következő és merre visz?

Piski Emese

Share Button
Ennyien olvasták: 316

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.