Központ
2017. augusztus 17. csütörtök, Jácint
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős

Nem elmenni, otthon lenni igazán nehéz

Központ március 23, 2015 PÁLYÁZATI ÍRÁSOK

A kérdés az elmúlt 25 év talán leggyakrabban feltettje, mondhatni: lerágott csont. Mi újat lehetne még erről írni?

Szerencsés ember az, aki erre egyértelmű megyekkel vagy maradokkal tud válaszolni. Aki az előbbit felelte, az már nincs itt, nem keresi a válaszokat, az önigazolást. Döntött, váltott, nem kérdez. Aki a maradok mellett tökélte el magát, az is mérlegelt, választott, és ez a cím már nem hozza lázba, tovább lapoz.

És vagyunk mi,

a jelenleg itthon élők kilencven százaléka, a maradék. Akinek időről időre elege lesz, szinte mindegy, hogy miből. Akik gyakran feltesszük a kérdést, lázba jövünk egy-egy megvillanó lehetőségtől, informálódunk, ilyenkor persze – szinte indulásra hangolódva – csak sikersztorikat hallunk. Aztán lassan elül bennünk a menni vágyás, mozdulni akarás, és elkezdjük újra várni a csodát. Ami miatt érdemes. Ami miatt a maradás nyereség. Nekem vagy másnak. Anyagilag (ritkábban), lelkileg, szellemileg. Az önigazolásunk gyakran talál ehhez mottókat: „Nem arra születtem, hogy idegen ország szolgája legyek, hogy Angliában mosogassak vagy Németországban pizzát hordjak, itt, a hazámban kell megcsinálnom a szerencsémet apáink örökségéből” vagy „Az országok nem jobbak, vagy rosszabbak egymásnál. Másak!”, de szüleink szavai is fülünkben csenghetnek: „aki itthon nem tud boldogulni, az máshol sem fog.”

A jól döntöttem és a bűntudat érzése hol váltakozva, hol egyszerre tör ránk. Egyszerre van jelen a „még erre sem vagyok képes, lám, másnak összejött, jól érzi magát” és a „hősiesen helyt állok, Bolyaival együtt, a nehezebbet választom a megmaradásért, magunkért, mindannyiunkért” érzése.

Körülvesszük magunkat hasonló gondolkodásmódú emberekkel, helyes tükröt mutatnak nekünk, vagy legalábbis olyant, amilyent látni szeretnénk. Megbeszéljük időről időre, hogy a szomszédnak, távoli ismerősnek sem sikerült, hazajött, mindent kezdhetett elölről.  De olyanokat is ismerünk, akik hazajöttek és itt boldogulnak, itt érzik jobban magukat, akik már a megélhetési kivándorlást sem látják járható útnak. Akik hiszik és vallják, hogy nem elmenni, hazajönni igazán nehéz, és hogy ők soha többé. Hogy odakint mennyire hiányzott a félszavakból, tekintetekből való egymás megértése, a kapcsolati háló, az együvé tartozás érzése. Mélyen egyetértünk, empátiánk velünk együtt bólogat. Vállon veregetjük magunkat: újra jól döntöttél! – és hátradőlünk a kopott, kényelmetlen, tíz éve cserére váró karosszékben. Egy ciklus körbefutott, kezdődik a másik.

Új lehetőség… Ennek vajon mi lesz a kimenetele? Ez a ciklus is körbeér. És ha nem? Mi dönti el? Ha körbeér, mikor kezdődik a következő és merre visz?

Piski Emese

Share Button
Ennyien olvasták: 278

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.