Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Kedd
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Csütörtök
Derült

Rendszerhiba

Központ március 31, 2015 PÁLYÁZATI ÍRÁSOK

Már egy ideje foglalkoztat egy téma, ami egyaránt érint engem, a közvetlen környezetemet, és ha jobban körülnézek, akkor ez egy globális jelenség.

A jelenség neve „Emigráció”!

…hogy miért is foglalkoztat a dolog és hogyan is érint engem, aki  egy kis zsákfaluban élek és igyekszem hagyományt teremteni valami hagyományosból? Hát ez az! A hozzám közelálló emberek többsége már külföldön él. Ott dolgoznak, élnek, gyereket vállalnak, viszont ami érdekes, hogy a megspórolt pénzét mindenik itthon akarja elkölteni majd. Lakást akarnak venni, házat akarnak építeni. Persze van olyan is köztük, aki külföldön szeretné felnevelni a gyerekét és ott képzeli el az életét. Ők vannak kevesebben. A többségük előbb-utóbb hazajön.

Feltevődött bennem egy kérdés: Normális ez? Annyiszor és annyi féleképpen próbáltam már megválaszolni, hogy lassan már nem is tudom, hogy mi a normális, viszont ma, amikor itt ebben a pillanatban írom ezt a cikket, akkor úgy gondolom, hogy nem feltétlenül tér el a helyzet mondjuk az ötven évvel ezelőttitől.

Mivel akkoriban nem volt ennyire egyszerű az utazás, mint napjainkban, és a határvonalak is még markánsabban húzódtak a köztudatban, így az őseink csak az ország határain belül mozogtak a jobb élet reményében. Hagytak csapot-papot, szülőt, barátot és másnap már az ország másik felében dolgoztak, több száz kilométerre az otthonuktól. Ezek a távolságok gyakran egy egész napos utazást vettek igénybe, ellenben napjainkban a munkavállalók által leginkább előnyben részesített Angliából is hamarabban haza ér távolba szakadt hazánk fia. Nem beszélve arról, hogy nagyszüleink egy héttel korábban levelet írtak, hogy egy hét múlva érkezem a fél 6-os vonattal, várjatok, mert nagy a csomagom. Napjainkban a reptérről telefonálnak az emberek, és két-három órán belül szinte Európa bármely pontjáról itthon vannak. Melyik a rosszabb? Nagyapáink esete vagy a barátainké? Úgy-e, hogy nem lehet különbséget tenni.

Mondanám azt is, hogy minél többen mennek el, annál rosszabb lesz az ország gazdasági helyzete, viszont ez is butaság. Még mindig létezik a munkanélküliség. Persze, vannak területek ahol munkavállaló hiány van. Elmennek az orvosaink, a mérnökeink, elmegy az értelmiségi. És elmennek a jó szakmunkások is. Szerintem hiábavaló a sajnálkozás, hogy Románia külföldnek taníttatja az orvosait, külföldnek nevel értelmiségieket, ameddig eléggé magasak a tandíjak ahhoz, hogy a végzősök ne úgy gondolják, hogy az „Állam” jóvoltából tanultam, így álljak az „Állam” szolgálatába. Nem sokan vállalják be sok év befektetett idő és rengeteg éves- tandíj befizetése után, hogy éhbérért beálljanak a „Rendszerbe”. Mindenki elmegy, aki csak teheti és nem hibáztatok én már senkit. Pedig volt idő, amikor azt hittem, hogy gyávaság, megfutamodni és mindent magunk mögött hagyni. Nem kiállni az őseink által keserves munkával felépített örökségünk mellett. A falvainkban lassan más nemzetiségű „testvéreink” vannak többségben, felvásárolják az üresen maradt házakat, tönkreteszik az épített örökségeinket és portyáznak a még gyökereikhez kapaszkodók földjeiken, kertjeikben. Igen, a miénken!

Kemény ez a harc! Viszont megéri! Hisz, mint fentebb említettem, a többségük hazajön. Hazajön, mert vágyik az itthon ízére, az itthon illatára, vágyik valamire, ami ott nincs meg. A szülőföldre. Családra, barátra, testvérre, nagymamára, nagytatára. Hiányoznak a dombok, a hegyek. Az erdő, a folyó. Ott is van, de az más! Az nem az övé! Ott már a láncfűrészek sem zúgnak az erdőben. Remélem, hogy egyszer majd ráébred ez az ország, hogy nem szabad könnyelműen elengedni senkit és semmit! Milyen vicces az, amikor az „Állam által nevelt orvos” találkozik, mondjuk egy németországi bútoripari nagyáruházban az erdélyi fenyőfával!

Én tényleg nem hibáztatok senkit, nem hiszem, hogy ez emberi hiba. Hisz az ember előre akar jutni, egyről a kettőre. Fejlődni akar, és ezért igyekszik megtenni bármit. Külföldre megy, ha kell, viszont ahogy a számítógépem is az imént a képembe nyomta: RENDSZERHIBA!

Rózsa M. Csaba

Share Button
Ennyien olvasták: 333

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.