Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Tiltótáblás Toldalagi-kastély

Központ november 2, 2012 Riport

Tiltótáblás Toldalagi-kastély

kastely_2

A koronkai Toldalagi-kastély Marosvásárhelytől négy és fél kilométerre van. A csoda viszont az, hogy egyáltalán még létezik. Volt grófi tulajdon, megélt forradalmat, két világháborút, kommunizmust. Ma egy francia üzletember tudhatja magáénak. A kastély omladozik, tetőszerkezete beomlott, lassan teljes romhalmaz. Feljavítása érdekében már évtizedek óta senki sem lép. Most arra keressük a választ, hogy vajon ki a felelős ezért az állapotért.

A kezdet… és a rombolás

Koronkáról mindenekelőtt azt kell tudni, hogy területe ősidők óta lakott. A települést 1332-ben Korunka néven említik először. A falunak 1910-ben 911 lakosa volt, melyből 740 magyar és 75 román. 2002-ben a népesség 1624, melyből 1448 fő magyar. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a magyarok részaránya hatvan százalék fölötti. A település 2004-ig közigazgatásilag Jeddhez tartozott; ettől az évtől azonban Székelybós faluval egyetemben új községet alkot.

kastely_1

A Toldalagi-kastélyt 1830 körül Toldalagi Ferenc építtette a régebbi 17. századi kastély helyére, amely 1630-ban már állt.

Az épület több mint 180 éve figyeli az ottani világot, tűrve tehetetlenül a történelem viszontagságait. Megélte az 1848-as forradalmat, alapjain maradt két világháborún keresztül, és most viseli napjaink terheit, ezt a páratlan, abszurd rombolást.

Dacára a fentieknek, még romjaiban is próbál megmaradni.


Nemcsak a képek, hanem egy helybéli öreg lakos is tanúskodik a jelenlegi helyzetről

A valóságot igencsak nehéz volt megtudni. Az volt az érzésünk, hogy erről senki sem beszél szívesen. Vagy nem akar.

A kérdések sorozata meghozza az eredményt. Sok minden lát most napvilágot.


idaKiss Ida (akit különben a koronkaiak inkább Pécsi Idukának neveznek) nyolcvankét éves. Ezekkel az évekkel a háta mögött sokat hallott, és mi tagadás, sokat is látott.

Ő így emlékszik:

– Szép lassan én vagyok a falu egyik legöregebb embere. Igaz, vannak nálam idősebbek, de jó hogy engem kérdeznek, mert ez az épület a lelkem egyik része. A kastély is öreg, és én is az vagyok. Így azt hiszem, az egyik legjobb emberrel beszélgetnek. Bizony, itt egész más világ volt úgy hatvan-hetven évvel ezelőtt. Jó volt arra menni, és látni azt, hogy milyen a kastély körüli élet. Rend volt és tisztaság. Elő sem fordulhatott az, hogy ott szemét, vagy rendetlenség legyen. És mi van most… Erre nincsenek szavaim. A semmirekellők széthordták majdnem az egész épületet. Az ablakait, az ajtóit, falainak java részét, vasazatát. Szóval mindent vittek, amit csak mozdítani lehet, lehetett. Sír a lelkem, ha ezt látom, ha erre gondolok. Ember legyen a talpán az, aki ezt az épületet még lábra tudja állítani…


Daniel Cheșa tanácsos is bekapcsolódik a beszélgetésbe:

– Igaza van Kiss néninek. Őszintén szólva, lassan már azt sem tudom, hogy mit lehet ezzel az épülettel kezdeni. Igaz, távol áll tőlem az, hogy elképzelésemet feladjam. A kastélyt, közvetlenül a kilencvenes évek előtt gabonásnak használták. Az épület állapota csak ez után kezdett rohamosan romlani, s hogy most milyen állapotban van, azt önök is láthatják. A kommunizmus éveiben még ezt-azt mozdítottak a kastély körül, többé- kevésbé gondját viselték. Ma lassan teljes romhalmaz.  

Az állapot: valaki az udvartér közepére egy tiltótáblát szerelt fel. Nem tudni, hogy mi érdekből… Biztonsági célból? Avagy, akinek semmi köze a kastélyhoz, annak jobb, ha a lábát be sem teszi oda. Lévén ez magánépület, magánterület, műemlékzóna…


takacs_olgaAz önkormányzatnál Takács Olga polgármesterrel beszélgetünk…

– A kastélyt 2004-ben adták vissza a jogos tulajdonosnak, Kerekes Mária Scharoltának, aki 2005-ben eladta egy francia üzletembernek, név szerint Moskovici Jean Claude Marian-nak.

A vállalkozó időközben felújíttatta az épület melletti istállókat, és ezeket kibővítve bútorgyárat működtet. A Toldalagi-kastély teljes romlása ekkor kezdődik.

– Vannak azonban szerencsésebb épületek is…

– Igen, ez így van. Moskovici úr Európában több hasonló épületet vásárolt meg. Ezek mindenképpen jobb állapotban vannak, mint az itteni. Bennük ugyanis antik bútorkiállítás tekinthető meg. Persze ezeken a helyeken is megtalálhatók a bútorgyártó-, illetve a bútorfeljavító részlegek.

Megkérdeztük azt is, hogy Európa mely városaiban találhatók ezek a „hasonló rendeltetésű kastélyok; erre azonban nem kaptunk választ.


Akitől többet meg lehetett volna tudni…

Értesülésünk szerint Koronka volt polgármestere, Nagy Márton sokat foglalkozott a Toldalagi-kastély ügyével. Takács Olgát kértük meg, hogy próbálja meg odahívni, vagy egyeztessünk közösen egy találkozót a volt községvezetővel. A válasz kurta: ő sem tud többet mondani erről a témáról.  Állítása szerint ő is csak ugyanazt tudja elmondani, ami már elhangzott…

Nem maradt más választásunk, tovább kérdezősködtünk, és láss csodát, megérte. Megtudtuk ugyanis azt, hogy a francia vállalkozót többször is felkérték arra, hogy a kastély javítása érdekében lépjen.

– A francia vállalkozóval többször is találkoztunk – mondja Takács Olga.  A legutóbb, 2011 őszén ültünk le vele beszélgetni. Moskovici úr akkor megígérte, hogy megteszi a kellő lépéseket a restaurálás, felújítás érdekében, de – amit a jelenlegi állapot is igazol – azóta sem történt semmi pozitív a Toldalagi-kastély

életében.

Azonban „valami” mégis. Egy évvel ezelőtt beomlott a kastély tetőszerkezetének egyik része, és most várható, hogy ami megmaradt, az is „befejezi rendeltetését”.

A kastély központi részét oszlopokkal támasztották alá. Így lehet, legalább ez az épületrész pár hónapig még bírja… (azonban ez egyáltalán nem biztos – sz. megj).

De akad olyan is, aki a Toldalagi-hagyomány udvarát raktérnek használja. Az épület baloldali előtere ugyanis jelen pillanatban foglalt. Több méteres betonoszlopokat fektettek a földre. Nyilván: egy modernebb házőrzés céljából.

A polgármester asszonytól megkérdeztük azt is, hogy a hivatalnak van-e valamilyen elképzelése, terve az épület feljavításával, esetleges visszavásárlásával kapcsolatban. Egyelőre semmi…


chesaMég igencsak fontos dolog, amit lapunknak Daniel Cheșa tanácsos mond el.

– A kastélyt nem csak a francia üzletember akarta megvásárolni. A koronkai Șipoș Ioan szintén a magáénak szerette volna tudni az épületet. Ennek érdekében meg is tette a kellő lépéseket. Megkereste a gróf leszármazottját, Kerekes Máriát. A tulajdonos bele is egyezett az eladásba, mi több, még az árban is megegyeztek. Elkészítették az összes szükséges okiratot, beleértve az eladási előszerződést is, azonban, amikor Șipoș úr kifizette volna, már nem lehetett…

Hogy a vásár miért nem jött össze, az egyelőre talány marad.

Sokan vannak, akik ezért a polgármesteri hivatalt okolják. Csakhogy az épület már nem képezi tulajdonát az önkormányzatnak, így a hivatal állítása szerint ők már nem feleltek, felelnek az eladásért…

Azonban mindenképpen figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a Toldalagi-kastélyt részben műemlékké nyilvánították. Továbbá: az épület körül műemlékzónát határoztak meg. És mivel ez így igaz, bizony már más a helyzet.

Léteznek ugyanis törvények, melyek szerint kötelezni lehet a tulajdonost a javításra. Vagy fel lehet az épületet újítani, és a befektetés értékét utólagosan behajtani a jelenlegi tulajdonostól. Ha pedig valamilyen okok folytán a fentiek nem működnének, léteznek pályázatok, melyek megnyerésével eredményesebben lehetne haladni.  

És ha más nem: büntetni is lehet. Hiszen, ha valaki például nem javítja fel házának a homlokzatát, az a törvénnyel találja magát szemben. Erre nem egy példa van.

Akarva akaratlan arra gondolunk, mi lett volna, ha valaki más vásárolja meg a szóban forgó épületet. Vajon, mi lenne most? Ugyanez?

Lehet igen, lehet nem. De az bizonyos, hogy ennél rosszabb képpel nem találkoznánk.

Szűkebb hazánkban vannak olyan műemlékek, kastélyok, épületek, melyeket sikeresen és nagyon szépen restauráltak, újraépítettek. Lásd például: Bonchida, marosugrai Haller Kastély, stb.

A Toldalagi-kastély minden bizonnyal Koronka nem akármilyen szimbóluma lehetne.

A baj csak az, hogy csak lehetne…, hiszen a mostani romos állapot – melyről a fényképek is tanúskodnak –, ezt bizony nem engedi meg.

Összegezve: ahogy az évek telnek, egyre inkább az igazolódik, hogy a jelenlegi tulajdonos a sorsára hagyja a kastélyt. Hogy ebben a dologban tud-e, avagy fog-e lépni az önkormányzat… ebben csak reménykedni lehet.

A kérdés csak az: mire lehet számítani, mi fog történni? A látottak szerint még az is elképzelhető, hogy a kastélyt már nem is lehet visszaállítani egykori pompájába…


A Toldalagi-kastély tehát Koronka nem akármilyen szimbóluma lehetne. De ez egyáltalán nincs így. És ha Toldalagi József onnan, abból a fenti országból letekint, hát biztos nem kápráztatja el ez a „grófi látvány”. Ráadásul nem is nyugodhat békében. Elég megnézni a sírját, melynek állapota magáról tanúskodik.

Ennél gyomosabb, gondozatlanabb, elhagyatottabb már nem is lehetne.   

Vajon ki a felelős az ilyen, és a hasonló esetekért?

Legyen ez épület, műemlék, avagy egy magyar gróf sírja…

Még pár év, és a Toldalagi-kastély a semmibe vész. Nyilván vannak, és lesznek olyanok, akik ennek örülnek. Azonban egyértelműen arra kell, kellene gondolni, hogy az ilyen és a hasonló épületek elpusztulásával mi is szegényebbek leszünk.

Egyre szegényebbek.


Share Button
Ennyien olvasták: 608

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.