Központ
2018. december 19. szerda, Viola

40 éves a lombik   

Központ március 5, 2018 Kávé mellé

Aki lombikeljáráshoz folyamodik, az túl van többévnyi várakozáson, reménykedésen és rengeteg csalódáson. Aki lombizik, az nem lehet biztos benne, hogy lesz-e valaha gyereke. Aki lombizik, az elszánta magát arra, hogy életét és vérét áldozza azért, hogy szülővé váljon. Mindez 40 éve lehetséges.

1987. július 25-én késő este Angliában, a Manchesterhez közeli Oldhamban kamerák kereszttüzében, a sajtó nagy érdeklődésétől kísérve császármetszéssel világra jött egy Louise Brown nevű kislány. Az esemény azért számított ennyire különlegesnek, mert ő volt az első üvegedényben, külső megtermékenyítési eljárással fogant gyerek, azaz lombikbébi. Az eljárás azóta hatalmas utat tett meg, hiszen mára közel negyvenmillió társa él szerte a világon, boldogan és egészségesen. A statisztikák szerint jelenleg a világ összes lombikeljárásának mintegy felét Európában végzik, legtöbbet az északi országokban.

Kezdetek és előzmények

A meddőséget a 18. század vége óta kezeli az orvostudomány, részleges sikerekkel. Az emberen az első eredményes inszeminációt John Hunter hajtotta végre 1770-ben, Magyarországon pedig Bánk Endre 1952-ben. A 18. század óta próbálkoztak az ivarsejtek tárolásával is, sikeres módszert (folyékony nitrogénba tárolás) azonban csak 1949-re fejlesztettek ki, és az első, fagyasztott hímivarsejtekből fogant gyerek 1977-ben született meg Ausztráliában. A méhen belüli megtermékenyítés azonban nem jelent mindenkinek megoldást, ezért Robert G. Edwards és Patrick Steptoe a hatvanas évektől megpróbált kidolgozni egy olyan eljárást, mellyel az ivarsejteket a nő testén kívül egyesíthetik, károsodás nélkül.

A gyermekre tíz éve hiába váró Leslie Brown háziorvosa hallott a két tudós kísérleteiről és hozzájuk irányította páciensét. A leendő anyának először peteérést gyorsító hormonokat kellett szednie. Két hét elteltével az orvosok leszívták a tüszőfolyadékot és elkülönítették belőle a petesejteket. Mikroszkóp alatt (valójában egy Petri-csészében) létrehozták a „nagy találkozást”, majd a megtermékenyített petesejteket a korábbi próbálkozásoknál hamarabb, két és fél nap után visszahelyezték az anya méhébe. Az egyik szerencsésen megtapadt és a terhesség nem szakadt meg, így már semmi sem állt a szülők boldogságának, egyben a tudományos világszenzációnak az útjába.

Egy sztárbaba élete

A hirtelen sztárrá vált Brownék tetemes összegért adták el a baba első fotóit a Daily Mailnek, aztán pedig különböző televíziós csatornák meghívására bejárták az egész világot. Elmondásuk szerint nemcsak az anyagi előnyök miatt tettek eleget a felkéréseknek, és nem is csak azért, hogy reményt adjanak más meddő pároknak, hanem azért is, hogy megmutassák: szokatlan módon fogant gyermekük teljesen normális, semmiben nem különbözik társaitól. A barátságos, szőke kislányt – aki már hat hónaposan amerikai turnén vett részt, majd Japánba utazott – nem különösebben viselte meg a figyelem. Néhány év múlva azonban a házaspár megelégelte a rivaldafényt, és elhatározták, hogy nyugodt életet biztosítanak a felcseperedő Louise-nak. Ekkor már csak alkalmanként vállaltak, nyilvános szereplést, de a kivágott újságcikkeket és a felvételeket gondosan megőrizték. Louise az iskolában kénytelen volt elmagyarázni társainak: annak ellenére, hogy a sajtó úgy hivatkozik rá mint „kémcsőbébire”, nem a laboratóriumba született.

A szülők nem terveztek újabb gyereket, mert úgy gondolták, hogy Louise születése is maga a csoda, amiért hálásak lehetnek, de amikor az anya kibökte, hogy valójában örülne egy kistestvérnek, az orvos páros meggyőzte, hogy joga van újra igénybe venni a tudomány adta lehetőségeket. Így született meg Louise után négy évvel Natalie: a világon a negyvenedik lombikbébi, 1990-ben pedig, fiatal anyaként, az első ily módon fogant ember lett, aki maga is szülővé vált. A testvérpár összesen hat gyermekének mindegyike természetes úton fogant meg.

A lombikeljárást kidolgozó orvosok, Edwards és Steptoe követték Brownék életét, Louise elmondása szerint egyfajta „pótnagypapa” szerepet töltöttek be, így Steptoe doktor halála megviselte az akkor tízéves kislányt. Louisera meglehetős nagy terhet ró, hogy élete minden eseménye – esküvője, gyermekei születése, szülei halála – az újságokban landol, ennek ellenére boldog családanyának mondja magát. Próbált visszavonultan élni, de a nem szűnő médiaérdeklődés ezt megnehezítette, ezért 2015-ban kiadta életrajzát. Azért vállalja a nyilvánosságot, mert maga is népszerűsíteni akarja a mesterséges megtermékenyítő eljárásokat, célja az azokhoz tapadó stigma, negatív hozzáállás megszüntetése és a főleg vallási identitású erkölcsi aggályok tompítása.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 1426

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.