Központ
2018. április 20. péntek, Tivadar

A halogatás művészete, avagy Pató Pál Úr életfilozófiája

Központ március 27, 2018 Kávé mellé

„Ej, ráérünk arra még!”

A halogatás évezredes probléma, hiszen már az ősi egyiptomiak is szenvedtek attól, hogy nem használják ki elég hatékonyan múlandó életüket. Két szavuk is volt rá: egy a hasznos halogatásra, amely a felesleges munkák későbbre halasztásával megóvta őket az energiapocsékolástól. És egy másik arra, amely figyelmen kívül hagyta az időszerűséget. Például a gazda elmulasztotta a Nílus áradási ciklusainak megfelelően művelni a földjét. Ez utóbbi szót nagyjából ma úgy fordíthatnánk le: terméketlen. Súlyos szó. Nem hagyhatjuk, hogy terméketlenül peregjen az életünk!

 

Vajon mi okozza a legnagyobb boldogságforrást? Egy új szerelem? Egy várva várt gyerek megszületése? A lottóötös? Nos, kétségkívül ott vannak a lista élén ezek az áldások. Az első helyet mégis egy jóval kevésbé szexi öröm foglalja el. Az általános közérzetünket és életminőségünket hihetetlen mértékben megdobja, ha úgy érezzük, urai vagyunk az időnknek. Pató Pár úr mosolyog gyötrelmében…

Mindjárt, mindjárt…

Az időgazdálkodás szakirodalma csaknem százötven évre nyúlik vissza, a világ olyan tájain, ahol már Pató Pál úr idejében is úgy vélték, hogy az idő pénz. Remek halogató kalkulátorok találhatóak meg a világhálón, amelyek segítenek abban, hogy a Pató Pálok kiszámolják, mibe kerül nekik a kényelmességük. Szó szerint.

A leghatásosabb eredmény egy Tim Urban nevű fiatal politológushoz köthető, akit kis híján kirúgtak az egyetemről, majd a munkahelyéről a folytonos csúszásai miatt. Végül egy olyan látványos megoldáshoz folyamodott, amely örökre megváltoztatta kapcsolatát az idő múlásával. Élete hátralevő napjait – pozitív módon a kilencvenedik születésnapjáig – betáblázta, majd kinyomtatta. Vagyis megnézte, hogy hány napot tölthet még szeretteivel, hány hawaii pizza vár még rá, hány könyvet fog még kiolvasni, hányszor csobbanhat a nyaralás alatt. A fiatal férfi, aki még csak a harmincas évei közepén jár, mégis megette már a pizzája javát, így már csak havi egy pizzát engedélyez magának. Fájóan véges a családjával tölthető órák száma is, hiszen felnőttként jóval ritkábban látja idős szüleit. Ami leírva puszta ténymegállapítás, az az összes kipipált és még hátralévő napot bemutató poszteren látványosan kijózanító.

Tim Urban szerint, miután a Józan Döntéshozó Énünk meghozza a döntést, az Élvhajhász Kismajom énünk átveszi az uralmat. Őt csupán két dolog érdekli, hogy amit csinál, az könnyű és élvezetes legyen. Lelkünk önsorsrontó erői bármikor készek arra, hogy letérítsenek minket a helyes útról, ott van mondjuk a Facebook-hírfolyam. Mit számít az a néhány perc, esetleg 1-2 óra kattintgatás? Mindent!

A Halogatóknak szerencsére van egy őrangyala: a Pánikszörny! Velünk van, amikor közeleg egy határidő, felvetődik a kirúgás, megszégyenülés veszélye. Az Élvhajhász Kismajom – aki retteg a Pánikszörnytől – ilyenkor fejvesztve menekül, és visszaadja a kormányt a Józan Döntéshozó Énünknek.

Tim Urban szerint nagyjából ezzel a mintázattal írható le a halogatók rendszere. Látszólag működőképes és eredményes, valójában azonban végtelen frusztráció forrása. Mintha örökösen egy váróteremben ülnénk az utcai forgalmat bámulva, és soha nem lépnénk be a terembe, ahol elvégezhetnénk a dolgunkat.

 

Belső óra és az objektív idő

Pató Pál Esztergom vármegye alszolgabírójaként dolgozott, és valóban ráérősen intézte teendőit. Ez a mentalitás nem volt ritka a kisnemesek körében, akiket nem fogott dologra a pénztelenség, viszont nem is érezték úgy, hogy munkásságuknak különösebb súlya volna. Képzeljük el, hogy Pató Pál úrnak van Facebook-profilja, okostelefonja, és szép színes televíziója. Ezek a remek találmányok lehetővé tennék, hogy bárhol, bármikor dolgozzon, filmeket nézzen, közösségi oldalakon lógjon, megossza ismerőseivel az élet – lassú – folyásával kapcsolatos felismeréseit. A túl sok információ, túl sok döntés, lehetősége valószínűleg tovább bénítaná szegény, amúgy sem túl hatékony elméjét.

A McKinsey Global Institute szerint a fejlett világban egy átlagos munkavállaló napi két és fél órát tölt e-mailek olvasásával és megválaszolásával. Bár nekünk – szemben a tizenkilencedik századi kisnemessel – nagyon is szükségünk van munkára, önképzésre, sportra, kapcsolataink ápolására, a hatékonyságunk nem sokban különbőzik Pató Pál úrétól. Mi is abban reménykedünk, hogy a ködős jövőben valamikor egyszer majd ideálisabbak lesznek a körülmények ahhoz, hogy az élet macerásabb feladatait elvégezzük. Csak elvétve áldozunk fel rövidtávon bármit a hosszabb távú céljaink érdekében.

Van, aki tudattalanul is kategorizálja az előtte álló feladatokat nehézségük alapján, előreveszi az érdekesebbet, fontosabbat, a rosszabbat pedig halogatja. Ezzel a stratégiával egyértelműen rosszul jár: ha annak ellenére befejezi a feladatot, hogy később kezdett hozzá, csak megerősíti magát a halogató viselkedésében. Ha viszont nem sikerül befejeznie, akkor nyilván komoly stresszt jelent számára a mulasztás.

Ez rosszul hangzik, de most jön a felmentős része: a kutatók szerint az elodázás hátterében nem lustaság, hanem bizonytalanságérzés áll.

Akkor halogatunk, ha nyomasztó feladat tornyosul előttünk. Nem véletlen, hogy két személyiségtípusra, a kudarckerülőre és a maximalistára jellemző leginkább az elodázás. A kudarckerülők sokkal szívesebben szembesülnek azzal, hogy nem tudják beosztani az idejüket, mint azzal, hogy valami meghaladja a képességüket. A maximalisták pedig hajlamosak túlvállalni, majd folyamatosan ostromozni magukat, ami megint csak önbénító stratégiához vezethet. Az ideális körülményekre várnak, amikor minden összevág a munka elvégzéséhez.

No és ott vannak azok, akik bonyolult kapcsolatban állnak az idővel.

A neurobiológusok szerint a halogatás biológiai gyökerei az agyi működésben, illetve a genetikai örökségben keresendők. Vannak emberek, akiknek a belső órája máshogy jár, mint az objektív idő, mintha egy másik időzónában élnének. Ahhoz, hogy megszabaduljunk elvégzendő feladataink végtelen listájától, családunk szemrehányó pillantásaitól, rengeteg éjszakázástól, örökös bűntudattól, mindenekelőtt azt kell megfejtenünk, mi az, ami blokkol.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 619

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.