Létezik-e a szerencse? A tudósok szerint badarság, nem létezik. Mindjárt be is bizonyítják. De a hétköznapi emberek, a babonások, szerényebb játékosok, akik naponta találkoznak a balszerencsével és a mázlival, azért csak keressék meg a gombjukat, ha kéményseprőt látnak, kopogják le gyorsan, egyék meg szilveszterkor a ropogós malacot, alázattal, felfelé tekintgetve, ahogy illik!
A szakik nem is hajlandóak mázliról vagy szerencsés csillagzatról beszélni, csak az érdekli őket, hogy külső vagy belső körülményeinknek tulajdonítjuk-e kudarcainkat, sikereinket. Ha valaki azzal kezd egy terápiát, hogy a sors üldözöttje, a főnöke pszichopata, a férje csalja, a szülei pedig a Grimm-testvérek meséiből kölcsönözték a nevelési módszereket, a kognitív pszichológia hívei közömbös arccal hümmögnek. Mindannyian abban a meggyőződésben nőttünk fel, hogy nem csupán a tetteink befolyásolják a sorsunkat, léteznek jó és rossz előjelek, Fortuna hol ellenünk dolgozik, hogy pedig mellettünk van.
Biztosan vannak olyan szerencsések, akik nem bíznak semmit a véletlenre, kizárólag a saját hatékonyságukra, felkészültségükre támaszkodnak. Tudom, hogy léteznek ilyenek, valahol éppen önfejlesztő tréninget tartanak, este pedig – miután lefutottak 30 kilométert – egy elegáns koktélpartin elismerő pillantások kereszttüzében koccintanak a sikerre.
A jó hír, hogy nagynevű tudósok foglalkoznak mostanában a szerencsével, és egyikük sem gyűjt lóheréket. A legunalmasabb statisztikai módszerekkel dolgoznak azon, hogy kiderítsék, létezik-e valamilyen megbízható, tudományos módszer, amellyel felturbózhatjuk kissé a szerencsénket. Szerencsére – a szerencse igenis létezik. Ez volt a jó hír. A rossz hír az, hogy tanulható, de sajnos ki kell hozzá mozdulni a komfortzónánkból.
A valószínűtlen alapelv
A tudósok szerint senki sem szerencsésebb vagy szerencsétlenebb másoknál. Csak úgy érzi, mivel agyunk eleve a szerencsére van programozva, ösztönösen úgy próbáljuk magunkat óvni az erőfeszítéstől. A szerencse nem a felsőbb erőkön múlik, hanem egy megküzdési stratégia, amellyel a váratlan lehetőségekre reagálunk. Észrevesszük az esélyeket, és élünk velük, vagy hagyjuk, hogy elsuhanjanak mellettünk.
Megütni a főnyereményt
Mert megütni a főnyereményt, akár a lottón, akár a szó átvitt értelmében, bizony traumatikus dolog. Boulogne-ban működik Európa legnagyobb lottónyertesekkel foglalkozó központja, ahol segítenek feldolgozni a nyerteseknek azt a sokkoló tényt, hogy egyik napról a másikra multimilliárdosokká váltak. A szerencse kegyeltjei különböző fázisokon esnek át, az eufóriától a bűntudaton át a tagadásig igen széles a sokkszerű átélt érzelmek skálája. Hogy miért? Nagyobb vagyon felett rendelkezni stresszesebb, mint kilenctől ötig dolgozni. Aki egyik pillanatról a másikra lett vagyonos, nincs hozzászokva a pénzügyi kockázatvállaláshoz. Azoknak az embereknek a hetven százaléka, akiknek hirtelen csöppen ölükbe a vagyon, pár éven belül ugyanazon az életszínvonalon élnek majd, ahonnan indultak. Csak azok számára hoz boldogságot a vagyon, akiket határozott életcélokkal, tervekkel ér a szerencse.
Egy ötvenes éveiben járó házaspár még a saját lányuknak sem merte bevallani, hogy elvitték a főnyereményt, mert attól tartottak, hogy menthetetlenül félrevinné a már egyébként is elkényeztetett lányukat. A magukat szerencsésnek valló emberek talán nem nyernek a lottón, de értik a módját, hogy a véletleneket elősegítsék.
Higgyük el, nem vagyunk pechesek!
„Olyan pechem van, hogyha milliárdos pályadíjat tűznének ki a legpechesebb ember számára a világon – azt se én nyerném meg” – szól Karinthy Frigyes egyik bonmot-ja. Miért tűnik úgy, hogy egyes emberek burokban élnek, míg másokat egyik csapás éri a másik után? Sokféle magyarázatot lehet erre találni, ott van például a világhírű pszichológus, Richard Wiseman kutatása, aki éveken át több száz, magát szerencsének és pechesnek tartó ember életét kísérte figyelemmel.
A kutatás talán legpechesebb önkéntese a huszonkét éves Patrícia volt. A légikisasszony afféle rossz ómenné vált a légitársaság számára, mert mindjárt a pályája elején egymás után három kényszerleszállás volt. Élete első repülésekor részegen randalírozó utasok miatt hajtott végre kényszerleszállást a pilóta, azután erős villámlás miatt, majd műszaki meghibásodás történt. A magánéletben sem volt szerencsés, megcsalták, elhagyták, számtalan apró baleset és bosszúság érte, úgy tűnt, szegény lány mindig rossz időben van rossz helyen.
A professzor szerint Patrícia példája remekül igazolja, hogy a balszerencsés emberek hogyan látják a világot. Ők abban a meggyőződésben élnek, hogy életük pozitív eseményei pillanatokon belül elenyésznek, és visszatérnek a baljós, sötét fellegek. Ezzel szemben a magukat szerencsésnek valló emberek múló epizódnak tekintik, ha valami balul sül el, mert mélyebb meggyőződésük azt sugallja, hogy velük igazán nagy baj nem történhet.
Semmi sem bír olyan mindent elsöprő önbeteljesítő erővel, mint ha meg vagyunk győződve a saját balszerencsénkről. Ilyenkor rossz emberekkel vesszük magunkat körül, rossz döntéseket hozunk, ésszerűtlen kockázatokat vállalunk. De ennek az ellenkezője is igaz. A történelem során számos tehetséges ember tudta javára fordítani az átmeneti kudarcot, a penicillintől a Viagráig egy sor orvosi felfedezést köszönhetünk a tévedéseknek.
Senkit sem kerülnek el a balszerencsés helyzetek. A pech üzenet a tudattalantól, hogy valamin változtatnunk kell, mert a jelenlegi irány nem válik hasznunkra. Egy biztos, aki szerencsés szeretne lenni, ne bízza a véletlenre!
Timár Tímea
