Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

A végtelen lehetőségek útvesztőjében

Központ február 27, 2018 Kávé mellé

Mindjárt megörülők!  

Sokáig éltünk abban a hitben, hogy minél több lehetőség közül választhatunk, annál elégedettebbek és boldogabbak leszünk. Valójában azonban éppen az ellenkezője igaz: minél több a lehetőség, annál nehezebb a döntés, és a végén kevésbé érezzük elégedettnek magunkat, mint amikor kevesebb opciónk volt. A túl sok lehetőség ugyanis csak lebénít, és döntésképtelenné tesz.

 

Legyen szó fogyasztási cikkről, karrier- vagy párválasztásról, egyre inkább világossá válik, hogy a túl sok lehetőség csak összezavar és elbizonytalanít. Amikor két amerikai pszichológus lekvárkóstolást szervezett egy élelmiszerüzletben, két kísérleti szituációt állítottak fel: az egyikben hat, a másikban huszonnégy egzotikus ízű, jó minőségű lekvárt lehetett kipróbálni. Azok az érdeklődök, akik megálltak kóstolni, egy dollárnyi kedvezményt kaptak kupon formájában, ha vettek egy üveg lekvárt, és mindkét esetben mind a huszonnégy íz megvásárolható volt az üzletben.

Huszonnégy megkóstolható lekvár esetében a potenciális vásárlók hajlamosabbak voltak megállni és kóstolgatni, mert a több lehetőség vonzóbbnak tűnt, ám mindkét esetben nagyjából ugyanannyi ízt kóstoltak végig. De, és a lényeg: amikor vásárlásra került a sor, a hatlekváros helyzetben a kóstolok 30%-a vásárolt valamilyen lekvárt, míg a huszonnégy lekváros helyzetben mindössze 3%. Hat íz közül ugyanis könnyebb dönteni, mint huszonnégyből. Egyszerűen túl sok lekvár hívogat. Ha pedig túl sok a lehetőség, mindig ott munkál bennünk a félelem, hogy rosszul döntünk, hogy van még vonzóbb, még kívánatosabb, még finomabb, mint amit már kipróbáltunk. Bár az előbbi kísérlet eredménye ellentmond a józanésznek, hiszen azt várnánk, könnyebb huszonnégy között megtalálni a nekünk tetszőt, mint hat közül, a valóságban azonban nem így működünk.

Nem kellenek végtelen lehetőségek!?

A lekváros kísérlet tökéletesen modellezi a modern világot, ahol sokszor azért maradunk kielégületlenül, mert állandóan a tökéletest hajszoljuk. Abban a hitbe ringatjuk magunkat, hogy nekünk csak a tökéletes felel meg, csakis azt érdemeljük, legyen szó egy konyharobotról vagy életünk párjáról. Mindig azt hisszük, van jobb annál, mint amit megszereztünk. Meg lehet találni a tökéletest, csak elég hosszan és elég eltökélten kell keresgélni.

A diszkont áruházláncok már régen ráébredtek, hogy valójában, a szívünk mélyén nem akarunk végtelen lehetőségek közül választani. Megelégszünk az elég jóval is, ha cserébe nem kell fél napot az üzletben töltetnünk a különféle márkák és változatok közti vacillálással. Sokan ezért gondolnak nosztalgiával a szocialista gazdaságra: akkoriban nem volt harmincféle tejföl a boltban, de ez az egy, ami volt, vállalható minőségű volt.

Megelégedők kontra maximalisták

 

A megelégedők, akik beérik az elég jóval, és nem a tökéletest hajszolják, boldogabbak az életükkel, mint a maximalisták, akiknek csak a tökéletes felel meg. Hiszen hány tejfölt kell megkóstolnunk ahhoz, hogy tudjuk, megtaláltuk a legjobbat? Minden nyomorult tejfölmárkát, ami csak kapható. És hány személlyel kell találkoznunk, hogy tudjuk, megtaláltuk az igazit? Minden egyes férfival vagy nővel a világon. Nehéz elköteleződni egyetlen márka vagy személy mellett, ha minden sarkon újabb lehetőség hívogat.

A lehetőségek robbanása

 

Tegyünk egy sétát a legközelebbi szupermarketbe, és számoljuk össze az ott kínált lehetőségeket: száznyolcvan különböző csoki, száztíz különféle gyümölcslé és édes sütemény, hetvenöt sampon, negyven fogkrém, még annál is több müzli. Egy tipikus szupermarketben harmincezer különböző termék található, és minden évben húszezer új termék érkezik.

Egy elektronikai üzletben ugyanakkor negyvenöt különböző autórádió és a hozzá tartozó hangszórók, laptopok, tévék, háztartási gépek közül vásárolhatunk. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy választanunk kell szolgáltatót, bankot, hitelkonstrukciót, nyugdíjpénztárt, megtakarítási formaként pedig folyószámlát, kötvényt, állampapírt, részvényt és így tovább.

Felmenőink számára még nem volt különösebb kérdés, hogyan éljék az életüket, ma azonban már ez is döntés kérdése lett. Régen az életstílus alapbeállítása olyan erőteljes volt, hogy senki nem kérdőjelezte meg. Az, hogy kivel házasodtak össze, bizonyos keretek között döntés kérdése volt, de az már nem, hogy előbb-útóbb meghozzák az elhatározást, majd gyerekeik szülessenek, mert mindenki így élt. Azokat a keveseket, akik eltértek a mintától, a közösség megbélyegezte, pletykák és találgatások tárgyává tette. Ma azonban már egyre nehezebb megmondani, milyen típusú romantikus párválasztással lehetne hasonlóan erős hatást kiváltani a környezetünkből, mivel a világ afelé halad, hogy az emberek minden elképzelhető leosztásban élik a magánéletüket.

Amikor az életünk nem túl jól alakul, sokat gondolunk arra, hogyan lehetne jobb. Ám amikor minden rendben megy, eszünkbe sem jut azon gondolkodni, hogyan mehetne rosszabbul a sorunk. Gyakorlással azonban el lehet sajátítani az életünkkel való elégedettség és hála érzését: minél többet gondoljunk arra, mennyivel rosszabbul is járhattunk volna, mennyivel rosszabb is lehetne az életünk.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 470

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.