Központ
2018. február 22. csütörtök, Gerzson

Amikor a tárgyak veszik át az „uralmat”

Központ február 12, 2018 Kávé mellé

Cucc vagy élményalapú élet?

Napjainkban egy középosztálybeli család mintegy tízezer holmi között él. Ez azt is jelenti, hogy ezekhez a holmikhoz köze van, karban kell őket tartani, időnként lecserélni, döntéseket kell hozni velük kapcsolatban. Aki pedig nem éri be az elég jóval, az mindig a legjobb, legköltséghatékonyabb, legdivatosabb, legmindenfélébb megoldást keresi, ami sok idővel és energiával jár.

Kétévente autót cserélni? Az olyan kilencvenes évek! Jó lesz a régi. De még jobb egy bicikli. Jó volna egyszerűbben élni. Szerényebben. Lassabban. Fenntarthatóbban. A régi erények és a legújabb trendek megnyugtató ölelésében. Jólesne így élni? Biztosan!

A szociológusok már ízlelgetik az új hívószavakat: downshifting, azaz lelassulás, a pörgés visszaszorítása. Úton van egy új generáció másfajta értékekkel, másfajta célokkal, akik inkább lemondanak azokról a vagyontárgyakról, amelyek a korábbi nemzedékek számára alapidentitást képeztek. Nem kell saját lakás. Nem kell álomfizetés, szuper karrier, hiszen ki tudja, hogy ebben a bizonytalan világban mi lesz velük 15 év múlva? Ezért a jelenben élnek.

Tele vagyunk kacatokkal!

Nemrégiben egy kaliforniai egyetem szociológusai kutatást végeztek arról, hogy hogyan használjuk ki a 21. században a rendelkezésünkre álló teret. Átlagos nagyvárosban és falvakban élő, kétkeresős családok otthonát mutatták be háztartással, lakáshitellel, gyerekekkel. Hogy mi volt a közös a harminckét család életében? Szekrényekből kizuhanó holmik, túlzsúfolt nappalik, fitneszgépekre dobált ruhák, garázsokban sorakozó kartondobozok. A kutatásból egyértelműen a reklámokból sugárzott, otthon-idillnek valamilyen torz, túlzsúfolt mása rajzolódott ki.

A világtörténelem során soha ekkora bőségben nem éltek még családok. A harminckét háztartásban nemcsak a különböző tárgyakat rögzítették, de a bőségnek az ott élőkre gyakorolt hatását is. Különösen a nők stresszhormonszintje emelkedett meg a szanaszét heverő holmik között masírozva, hiszen a legtöbb családban a rendteremtés a családanya feladata, amely állandó, soha véget nem ért nyűgöt jelent számára. A játékok száma még inkább megdöbbentő volt már a néhány hetes babával élő családokban is. A kutatók úgy írták le ezeket a babaszobákat, mintha egy új vallás, a gyerekkultusz szentélyeibe tévedtek volna, tele olyan „kegytárgyakkal” amelyeket a pár hetes csecsemő nyilvánvalóan nem értékel, sőt inkább zavarhatja a szemét a sokféle inger.

A forradalom, amit senki nem vett észre

Hogy a fogyasztás boldogít, az történelmi szempontból viszonylag új és meglepő gondolat. A filozófia, a vallás, az erkölcs őrei évszázadokon át gondosan ügyeltek rá, hogy a habzsolás, mohóság és kapzsiság bűnébe ne essünk, és a bőség ne okozzon tömegeknek neurotikus problémákat. Azonban korunk vallása, a fogyasztás ránk bízza a lelki üdvünket és a pszichés egyensúlyunkat. A kereskedelmileg előállított fantáziavilágban nincs halál, sötét, hideg, csak fényesség, örök élet, amelyben mindenki növekedik és virul. A reklámok a beteljesülő élet ígéretével kecsegtetnek, más szóval: totál hibbantnak néznek bennünket. A szabadság illúziójával ejtik rabul a fogyasztót, és zárják saját ösztönei börtönébe.

Nem vagyunk profi döntéshozók. Az evolúció nem választásra edzett bennünket. Őseink számára nem vetődött fel komolyan a kérdés, hogy mi legyen az aznapi menü: mamut, vagy az a kis piros bogyós növény? Mindenkinek be kellett érnie azzal, ami aznap éppen elérhető volt. Mindössze az ötvenes évek óta tart az a szép új konzumvilág, amely minden korábbi paranccsal ellentétben arra biztatja a tömegembert, hogy élje ki ösztöneit. Meglehetősen új dolog, hogy a jó életet a mesterségesen gerjesztett fogyasztás indexeivel mérjük. Kelet-Európának még ötven éve sem volt arra, hogy megtanulja, a választás stresszes dolog, mert minden egyes választásunknál azzal szembesülünk, hogy a világ tőlünk is függ.

Cucc vagy élményalapú élet?

Dr. Thomas Gilovich, a New York-i székhelyű Cornell egyetem professzora húsz éven át tanulmányozta, hogy mi teszi az embereket igazán boldoggá. A végeredmény igazolta a régi mondást: a legjobb dolgok nem dolgok. Azért vagyunk hajlamosak a boldogságot tárgyakhoz kötni, mert azonosítjuk magunkat mindazzal, amit birtokolunk. Ez az érzés még a távoli törzsi időkből ered, amikor minél több zsákmányt igyekeztünk behurcolni a barlangunkba. Nagyobb szőrme és húskészlettel elődeinknek nagyobb esélyük volt a túlélésre. Ez a minta mára, amikor minden sarkon beszerezhető az élelmiszer, felülíródhatott volna, de nem. Hiába a kétezer éves tapasztalat, hogy a javainkat bármikor elveszíthetjük, babonás megszállottsággal gyűjtögetünk.

Hogy mit tesz a fogyasztói társadalom marketinggépezete? Azt ígéri, hogy a vásárlás azonnali kielégüléssel kecsegtet. Csak sajnos nem tartós kielégüléssel. Hisz amint megszerezted a vágyott telefont, autót, divatcikket, máris itt a még csillogóbb, amelynek káprázatos fényében az otthon lévő zsákmány vonzereje elhalványul.

A kevesebb egyre több

A tárgyakkal ellenben viszont élményekből valóban be lehet spájzolni! Marie Kondo írónő, aki több millió példányban adja el könyveit világszerte arról ír, hogyan dobáljuk ki a holmijainkat, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá tegyük a mindennapjainkat. A KonMari-módszer szerint csupán azokhoz a tárgyainkhoz érdemes ragaszkodni, amelyek valóban hozzáadnak az életünkhöz. A Project 333 nevű weboldal arra biztatja követőit, hogy három hónapon át csupán 33 ruhaneműt hordjanak, így megszabadulnak reggelenként a választás terhétől.

A minimalisták szerint, ha kevesebbet kell a holmikkal bajlódni, új minőségeket hívhatunk be az életünkbe: szolidaritást, értékmegőrzést, közösségi élményeket. Svédországban adókedvezményt adnak azoknak, akik az újabb és újabb modellek vásárlása helyett a régi javíttatása mellett döntenek, és ezzel támogatják a svéd iparosokat. Egy berlini étteremben a fogyasztásért cserébe megjavítják az elromlott háztartási kisgépeket. A bőség elutasításának luxusa persze csak azok számára elérhető, akik képzettségüknek, szakmájuknak, anyagi helyzetüknek, lelki alkatuknak köszönhetően megengedhetik maguknak, hogy életükben csupán a lényeges dolgokban hozzanak döntéseket.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 818

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.